„Nem lehet úgy dolgozni, hogy az ember mindig fél – mondta Ferenczi Krisztina, ahogy állt fehér blúzában a budapesti Örkény Könyvesboltban. Olyan sokan jöttek el a könyvbemutatóra, hogy csak állni tudtak a vendégek, még így is alig fértek be. Mindenki kicsit büszke volt, hogy itt van ebben a (történelmi) pillanatban, és közelről is láthatja ezt a törékeny teremtést, aki évek óta kitartóan figyeli, minden fenyegetés és sértés ellenére, mi történik az országban, és az ország azon részében, Felcsút vidékén, ahol a jelenlegi miniszterelnök és családja él.
Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője azt az ellentmondásos képet idézte fel, amely az egykor tehetséges fiatalként induló mai miniszterelnökről alakult ki, aki időről időre belekeveredik olyan pénzügyekbe, amelyeknél nem tudható, hogyan lesz a közpénzből magánpénz. A székházügy, a szőlőhegy ügyei és a felcsúti földügyek tisztázatlanságai mind ilyenek.
„Bármi történik is, a legnagyobb értéke a könyvnek, hogy mindig lesz valaki, aki azok mellé áll, akik veszítenek. Nem lehet, hogy mindig a juhász veszítsen. Nincsenek egyedül a vesztesek” – mondta az irodalmi lap főszerkesztője.
Ferenczi Krisztina objektív tényekkel mutatja meg, mi történt és történik Felcsúton, ahol minden pályázatot egy jómódúvá tett kör nyer meg, ahol a foci a világ közepe, ahol a helybéliek egyre szegényebbek és megalázottabbak, és ahol úgy gondolják, minden örökké így marad.
A szerző, aki eredetileg színésznő, most már abbahagyja az oknyomozást. A saját verseivel, családregényével szeretne foglalkozni, amiből filmet készítene, amelyben ő játszaná a főszerepet.
A többi teendő már másokra vár.