Ennek ellenére egyre gyakoribbak a károkozásukról szóló negatív, támadó hírek és vélemények. A WWF javaslata szerint az Ausztriában és Németországban alkalmazott megoldásokat kell a hazai körülményekhez igazítani.
Az eurázsiai hódok Magyarországon az emberi beavatkozások miatt az 1800-as években kipusztultak. A mértéktelen vadászat, a folyóparti élőhelyek átalakítása oda vezetett, hogy egész Európában drámaian csökkent az állományuk, és mindössze 1000 példány maradt fenn a kontinensen. A levadászott állatok prémjét hasznosították, a hódpézsmát (kasztoreumot, hódzsírt) pedig gyógyító hatású készítményként használták, és mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Nem voltunk messze attól, hogy a kontinensről végképp eltűnjék ez a faj. A végzetes pillanat bekövetkeztét az akadályozta meg, hogy a természetvédők felismerték a veszélyt, és hód-visszatelepítési programokat kezdeményeztek. Hazánkban az egyetlen sikeres emlős-visszatelepítést a WWF Magyarország végezte, és a hódokhoz kötődik. A szervezet 12 év alatt összesen 234 egyedet telepített vissza Gemencen, a Közép-Tisza mentén, a Dráva mellett és a Hanságban. A betelepített egyedek száma a Hanságban volt a legkevesebb – összesen 20 példány –, mert oda és a Szigetközbe Ausztria felől a Dunán a természetes bevándorlás is megkezdődött.
Ha egész évben elegendő víz van a folyókban és patakokban, valamint megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik. Viselkedésükre azonban az a jellemző, hogy a vízpartoktól 20-25 méternél távolabbra nem merészkednek el, és itt gyűjtik be táplálékukat. Vízfolyásaink mentén – a 20. század elején befejeződött folyószabályozások óta –gazdálkodás kezdődött. A folyók és patakok jó ökológiai állapotának ugyanakkor egyik kulcsa, hogy nem keskeny csatornaként szabályozva folynak, hanem megfelelő szélességet biztosítva hagyjuk élni a vizes élőhelyekben és galériaerőkben gazdag parti sávot. Ilyen ideális vízpartokon a hódok az emberi érdekeket nem háborgatva élhetnének, de a helytelen emberi területhasználat miatt ez nagyon kevés helyen valósul meg.
A több mint 20 éve jelen lévő hódok illegális vadászata szerencsére nem jellemző hazánkban, de élőhelyének háborgatása egyre gyakoribb. A két évtized elegendő lehetett volna arra, hogy akik elterjedésüket károsnak tartják, azok a probléma kezelését kezdeményezzék. Erre azonban a WWF Magyarország ismeretei szerint szervezetten nem került sor. A hódok nem mindegyik hazai élőhelyükön szaporodtak el. Ha a Hanságban és a Szigetközben sikerül megoldásokat találni a valós problémákra, akkor az később az ország más részein is alkalmazható lesz, ha ott is szaporodásnak indul az állomány.
A WWF Magyarország a telepítések befejezését és a rendszeres megfigyeléseket követően a kezelési lehetőségekről is vizsgálódott. Nemzetközi példákat bemutató kiadványt állított össze, ami a hazai hódkezelés egyik alapja lehet. A közeli jövőben a WWF Magyarország szakmai egyeztetéseket kezdeményez, hogy elejét vegye a tévhitek elterjedésének és az indokolatlan rémhírek megjelenésének.