Benne járunk a történelemben, mi is szereplők vagyunk, nem mondhatjuk, hogy ez csak mozi. Nekünk is tapsolni kell Nicolae Ceaușescunak, félre ugrani a Prága felé dübörgő tankok elől, és a szívünk akaratlanul is gyorsabban ver, ha a lezárt határsorompóhoz érkezünk. Ott vagyunk a filmben, az operatőr kamerája a mi szemünk, a vályú vize a mi testünkön csorog végig, az út a lábunk alatt porzik.

Nem maradhatunk ki, a jelenlétünk, a szorongásunk, a felháborodásunk hitelesít: az anyját, tényleg így volt!

Nagyszerű a forgatókönyv, életrajzi ihletés, csábít szirupra, gyónásra, de legfőképpen az igazságra. A ma fiatalja szembesülhet a korabeli titkosrendőrséggel, az árulással, és talán a besúgást is érteni fogja, nem elítélni. És amikor elégedetlen a sorsával, a lehetőségeivel, a mindent behálózó korrupcióval, a kegyencek rongyrázásával, a film egyszer súgva, máskor kiabálva mondja: nem feladni, nem beletörődni! 

Micsoda idők! A múlt évszázad a hatvanas évek végén. A szocialista tömb, és a mindig pénzt hajszoló kapitalisták versengése. A pávatánc. Románia lejti: ide is lép, oda is, olykor megbotlik, folytatja. Amikor a „testvéri” országok megszállják, a proletárdiktatúrát majdnem demokráciára váltó Csehszlovákiát, Románia tiltakozik. Romániának kell a Nyugat jóindulata – és a pénze. Romániában nincsenek szabadságjogok, Romániában kemény személyi kultusz van, a beruházások ésszerűtlenek, a pártvezér, miniszterelnök családja harácsol. Az ellenzék megfélemlítve, az állam mindenütt, Románia mégis neheztel a prágai tavasz leveréséért. A miért, maga a remény, hogy velünk, románokkal, ez nem történhet meg, mert bennünket majd megvédenek. A magyar forradalom bukása után egy jó évtizeddel naivitásnak tűnik föl ilyesmiben bízni, de a világot ritkán vitte előre a józan ész. Ez a film háttere, nehezen magyarázható, mégis érteni kell.

Egy aradi özvegyembert két fia viszi autóval az NDK-ba. Az autó sárga, olykor döcög, kifogy belőle a benzin, de szerethető. A szocializmust át- és túlélők emlékezhetnek a dáciás, trabantos, ladás márkákra, a korszak szimbólumaira, talán egy kisvasútnál is jobban szerettük, becsültük őket. Szegénységünkben ezek roncsként is vagyontárgynak számítottak, a moziban erre is emlékezhetünk. Az öreg, az apa beteg, az életmentő műtétet csak ott, külföldön végezhetik el rajta. A család útközben találkozik a szovjet tankokkal, és eddig sem egyszerű életük még bonyolultabbá válik. A nemkívánatos szemtanúknak járó tábor után eljutnak a szabad világba, aztán hazatérnek. Mert Romániának nemcsak diktátora, gyökere is van.

Nagyszerű színészeket ismerünk meg a főszereplőkben, hamarosan sztárok lehetnek, talán lesznek is, az Utazás apánkkal végállomásán akár a világhír is fogadhatja őket. Szép gondolat, végre valami szívet melengető…

Utazás apánkkal /Die Reise mit Vater (2016). Színes, magyar feliratos, német–román–magyar játékfilm. Hazai bemutató: január 19. Rendezte és írta: Anca Miruna Lăzărescu. Operatőr: Christian Stangassinger. Producer: Verona Meier, David Lindner Leporda. Vágó: Dan Olteanu, Hansjörg Weissbrich. Szereplők: Mihai Reinholtz/Alex Mărgineanu, Emil Reinholtz/Răzvan Enciu, William Reinholtz/Ovidiu Schumacher, Ulrike von Syberg/Susanne Bormann.