A Magyar Energiahatékonysági Intézet szerint új megközelítésre van szükség a hazai lakossági energiahatékonysági támogatásokban, mert így több ház avul el, mint amennyi felújítható.

A kormány egymástól független támogatási formákat működtet, illetve tervez bevezetni a lakossági energiahatékonyság támogatására.  Ezek azonban nincsenek összehangolva, és gyakran inkább versenyeznek, ahelyett hogy egymásra épülnének, illetve segítenék egymást. A versenyzők:

A fejlesztési tárca kezeli „az otthon melege” programot, mely lakossági energetikai korszerűsítésekre – beleértve az elavult háztartási gépek cseréjét is – vissza nem térítendő támogatást nyújt a központi költségvetés forrásaiból. Jelenleg ez az egyetlen vissza nem térítendő elven működő program, forrásai azonban szerfölött korlátozottak. Évi 5–10 milliárd forint jut rá, amelynek csak 2020-ig mintegy 1600 milliárd (!) forintnyi beruházási igényt[1] kellene kielégítenie. Ráadásul a program utófinanszírozású, azaz a támogatás igénybe vételéhez előbb a teljes beruházást be kell fejezni, amely komplex energetikai lakásfelújítás esetén több milliókra rúg egy-egy család esetében. Így a valóságban főként a jómódú, hitelképes családok részesülnek e forrásból.

A potenciális pályázók számára nehézséget okoz  az „az otthon melege” program kapcsán az is, hogy az egyes kiírások tartalmát és keretösszegét a nagyközönség számára ötletszerűen hirdetik meg: az idén családi házakat, tavaly a társasházakat vették sorra a háztartásigép-csereprogram mellett, és nem tudható, hogy lesz-e egyáltalán pályázat jövőre.

A lakáskorszerűsítések – és ezen belül az energiahatékonysági felújítások – államilag is támogatott formája a lakástakarék (LTP). Az előre gondolkodásra, öngondoskodásra ösztönzés formája, mely 30 százalékos állami támogatással maximum tíz év alatt 720 ezer forint állami támogatást ad a lakásfelújítóknak, vásárlóknak, mely egyben kedvezményes hitellehetőséggel is párosul.

A lakástakarék megtakarítások „az otthon melege” pályázati kiírásai mellé önerőként igénybe vehetők.

Az őszre várható a már beharangozott lakossági „ingyen hitel” konstrukció kezdete, melyet a Magyar Fejlesztési Bank szakemberei dolgoznak ki – uniós forrásból. A tervezett hitelkonstrukció egyelőre ismertté vált feltételei szerint: 10 százalék önerő mellett lehet kamatmentes kölcsönt felvenni energetikai fejlesztésekre. Legfeljebb 20 év futamidővel családi házak esetén 10 millió forint igényelhető, társasházi lakások esetén 7 millió. A hitel nagy valószínűséggel jelzálog alapú lesz és előzetes hitelminősítéshez kötött. A kerete 115 milliárd forint, mely nagy ugrás az eddig rendelkezésre álló forrásokhoz képest.

Hiába látszik azonban az ingyen hitel papíron vonzónak. Az egymástól függetlenül működtetett pályázati konstrukció, lakástakarék és hitelkonstrukció részben rontja egymás hatását, részben pedig nehezíti a felújítók dolgát. Az LTP jobb feltételeket nyújt, mint az ingyen hitel, de nincsenek benne energetikai követelmények. „Az otthon melegére” várók pedig inkább nem vesznek fel hitelt, amíg reménykedhetnek abban, hogy kapnak támogatást. Ha több forrást is igénybe akar venni az állampolgár, mindegyikre külön kell pályázni.

A vissza nem térítendő támogatású pályázatok fontosak és szükségesek ugyan – még ha a nagyközönség számára előre nem látható célokra, viszonylag rapszodikusan hirdetik is meg őket. Azonban van egy óriási hátrányuk: halasztó hatásúak, elnyújtják a beruházási hajlamot. Sokszor előkészített beruházások sodródnak partvonalra abban a reményben, hogy később lesz rájuk pályázat.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. (MEHI) évekre visszanyúló lakossági felmérései alapján állítható az is, hogy a pusztán hitel jellegű programok – még ha kamattámogatás mellett hirdetik is meg őket – kevésbé vonzók. Csak hiteltermékre alapuló lakossági konstrukció várhatóan nem fog felújítási hullámot gerjeszteni. Ennek oka a múlt években hitelezési piaccal szemben kialakult bizalmatlanság, a jelzáloggal kapcsolatos nehézségek és veszélyek, a magyar családok gyenge hitelképessége, a megtakarítások hiánya.[2]

A felsorolt problémák megoldása a lakossági energiahatékonysági fejlesztési források összehangolása, rendszerben történő, alapszerű kezelése, amelyben a visszatérítendő támogatásokat (hiteltermékeket) a vissza nem térítendő támogatásokkal (beleértve minden uniós és hazai költségvetési forrást) kombináltan kínálják a lakosságnak.

Az „energiahatékonysági alapnak” számos előnye van. Egyes forráselemei változatos módon használhatók fel: vissza nem térítendő vagy visszatérítendő forrásokra, illetve hitelgaranciára. A hitelgaranciával egyszerűbbé válnék az előfinanszírozás, illetve a jelzálog-kötelezettség enyhítése. A vissza nem térítendő forrásokat pedig az elvégzett beruházások után, a tényleges energia-megtakarítások függvényében lehetne bónuszszerűen alkalmazni, csökkentendő általa hitelösszeget.  Az alap forrásainak igénybe vételével újszerű lakossági konstrukciók is meghirdethetők, ilyen pl. a közműszámla alapú finanszírozás[3].

Az „energiahatékonysági alap” valamennyi forrásának és pályázati ütemtervének meghatározásával hosszú távon tervezhetővé válnék a hazai épület-felújítási ágazat termelése, és a biztosan előre jelezhető kereslet megteremtheti az építőanyag- és gépipar hazai fejlesztésének feltételeit.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet – amellett, hogy fontos előrelépésnek tekinti „az otthon melege” pályázat megjelenését, javulást lát a pályázati kiírás minőségében és bizakodva várja a program folytatását is. Elengedhetetlennek tartja az energiahatékonyság ösztönzése céljából rendelkezésre álló források (legyen szó hazai költségvetési vagy uniós pénzről, hitelről vagy vissza nem térítendő támogatásról) egységes rendszerű, összehangolt kezelését. Csakis ez lehet a sikeres lakossági energiahatékonysági finanszírozási programok eszköze, akár társas-, akár családi házakról van szó.

 

[1] Nemzeti Épületenergetikai Stratégia, 7. oldal

[2] http://energiaklub.hu/hir/iden-is-energiahatekonysagi-barometer

[3] Energiahatékonyságot Magyarországnak! javaslatcsomag, 19. oldal