A statisztikát ismertető és a sertéshús-fogyasztás fontossága mellett síkraszálló Horn Péter akadémikus újságírók előtt elmondta: a FAO (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) felmérése szerint hazánk lakói a rendszerváltás idején43 kilósertéshúst ettek meg évente, jó egy kilóval többet, mint 2010-ben az EU-polgárok átlaga. A disznóhús-fogyasztás csökkenésében minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy „némely kutatókörök egészségtelennek minősítették, és síkraszálltak a baromfihús meg a tojás mellett”. Csakhogy a magyaroknál nem kevésbé egészségtudatos dánok 1992-ben 65, 2010-ben76, anémetek 56, illetve54, aspanyolok pedig 47, illetve61 kilósertéshúst ettek meg…
A szakma egyöntetűen a kiugróan magas magyarországi általános forgalmi adót okolta/okolja a sertéshús-fogyasztás csökkenéséért. Éppen ezért föllélegzett, amikor 2014. január 1-jével az élő és félsertés húsát terhelő áfát 27-ről 5 százalékra csökkentette a törvényhozás; ennek következtében látványosan megnőtt a húsfelvásárlás és a vágásszám is. Legalább ekkora hatást vár a Hússzövetség és a kereskedelem attól, hogy az idén január 1-jével ugyancsak öt százalékra csökkent a sertés-tőkehús általános forgalmi adója. Feldman Zsolt helyettes szakállamtitkár ezzel kapcsolatosan leszögezte: már két hónap után is megállapítható, hogy az átlagosan 17,5 százalékkal csökkent ár hatására látványosan nőtt a fogyasztás, a sertéságazat is fehéredett – az egy évvel ezelőttihez képest.
Éder Tamás, a Hússzövetség társadalmi elnöke is örömmel számolt be arról, hogy „fehéredik a sertéshúságazat”, bár a sertésvágások száma nagyobb mértékben növekszik, mint az ágazat teljesítménye. Hangoztatta: sürgős fejlesztésre szorulnak a hazai húsfeldolgozó vállalatok, mert EU-beli versenytársaik sorra megelőzik őket, miáltal veszélybe sodródhat (az orosz embargó miatt egyébként is megcsappant) export.
Az érdekképviseleti szövetség vezetője rámutatott, hogy az általa képviselt ágazat jövője alapvetően az Európai Uniótól származó fejlesztési támogatások okos felhasználásától függ. A hazai ágazat technológiai lemaradása az európai mezőnytől nem csökkent, sőt a leszakadás már a környező országok húsiparához mérten is érzékelhető. A sürgető fejlesztési beruházások elégtelenek, mert a vállalatok többsége szegény, az elmaradt korszerűsítések miatt nem vagy alig képződik náluk nyereség, amit fejlesztésre fordíthatnának. Számos céget emiatt már nem is jegyeznek a nemzetközi piacon.
Éder hangoztatta: a fejlesztési támogatásokhoz a hozzáférés az ágazat meghatározó szereplői számára bizonytalan, a kisebb társaságoké még inkább tisztázatlan. Ha a nagy húsipari vállalatok kimaradnak a gazdaságfejlesztési forrásokból, az ágazat még középtávon sem fog fejlődni.
A Hússzövetség elnökének kijelentését idézve – „a kormány sertéságazat-fejlesztési stratégiájában meghatározott célok irreálissá válnak” – kérte az Infovilág szerkesztője a kormányzati főtisztviselő véleményét.
Feldman elismerte, hogy léteznek a nagyvállalati élelmiszeripar fejlesztését korlátozó akadályok. A közepes vállalatok esetében remény van a GINOP (=Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) részeként pályázatok kiírására kapacitásbővítő beruházások támogatása céljából, amelyek az igényt részben kielégítik (csakhogy ezen a kormányzati oldalon az olvasható, hogy FELFÜGGESZTVE! – a szerk.megj.), nagyvállalatok esetében viszont ez a forrás sem használható föl. Ezért ha az EU nem ad lehetőséget pályázati pénz lehívására, akkor nemzeti költségvetési forrásból, az európai uniós szabályozásnak megfelelő módon kell támogatnunk a nagyvállalati fejlesztéseket. Erre egyébként már volt is példa. Az államtitkár elismerte, hogy a húsipar sürgős és átfogó fejlesztésre szorul a versenyképességének fenn- és megtartása végett.
Tekintettel arra, hogy a Hússzövetség mai sajtóeseménye (hagyományosan) a húsvéthoz is kapcsolódott, a többi között elhangzott: a hús „bizalmi termék”. Tanácsos olyan gyártótól, forgalmazótól megvásárolni az ünnepi asztalra valót, amelyben a vevő eddig nem csalódott. Kétes eredetű terméket, azaz olyant, amelynek a címkéjén a gyártót nem tüntetik fel, senki se vásároljon! Ajánlatos, ha a vevő a Hússzövetség tagjai által gyártott magyar terméket választja. Fontos tudnivaló: húsvéti füstöltáru-kategóriában nagyon sokféle minőségű terméket kínál a piac. Csakhogy: a 800–900 forintos gyorsérlelt főtt sonka és a 2000 forintos vagy ennél drágább parasztsonka minősége között óriási a különbség az utóbbi javára. Még egy jó tanács: vásárláskor mindenki gondosan ellenőrizze a termék minőség-megőrzési határidejét!
