Gazdakörök, terméktanácsok, szövetkezeti közösségek, egyszerű parasztemberek kérik, legyen önálló védereje a vidéknek. Tőlük nevezhetik akár csendőrnek, kakastoll is billeghet a csákón, csak jöjjön, tartsa szemmel a határt, fogja végre fülön a latrokat. Olyan legyen, mint a puli: ugasson, harapjon, és senki ne akarja láncon tartani.
Jámbor emberek a mezőgazdaság munkásai, hamis fogalmaik a valóságról már-már mosolyfakasztóak. Rendőr, csendőr, pandúr a vidéken? Milyen hatáskörrel, milyen védelemmel? Több a fegyver az éjszakában, mint amennyi egy századnyi egyenruha derékszíján elférne. A jogvédők egyre hangosabban mondják, hogy hatósági intézkedéskor első a törvényesség, azután jöhet a hatékonyság. Ki merne vidéki rendőrként éjszakánként bandákat feltartóztatni, igazoltatni, sötét arcú haramiákat megmotozni?
Kiderül. Akik a pulit tegnap még vérszomjas dögnek nevezték, azok ma a pitbullt ajánlják. Határvadászok jönnek, katonák parancsolnak, menekülttáborok épülnek, virágként nyílhatnak a fogdák kapui. A csirkefogók bűneiért a migránsok fizetnek.
Jajong csak magyar vidék! Panaszkodj, Tiborc! Hiába a névsorolvasás, a menekülők, a katonák közt nincs Bánk bán.
