Kedves György, engedd meg, hogy az idősebb kolléga jogán tegeződve írjam neked ezt a levelet. Amennyiben ez számodra bántó, hajlandó vagyok az egészet átírni magázódásra… (A nyitó képen: Szöllősi György a NAGYOK között.)

Sajnálattal értesültem arról, hogy az illetékes amerikai hatóságok nem adtak Neked diplomatavízumot, és ezért nem tudtál elutazni az Egyesült Államokba, hogy személyes jelenléteddel emeld a 25., jubileumi Árpád-kupa fényét.

Van olyan, hogy az ember elgondol valamit, ám – hogy egy szép képzavarral éljek – a sors keze közbeszól. Velem is előfordult már néhányszor, hogy nem minden úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. Az Amerikai Egyesült Államokkal viszont idáig mindig szerencsém volt. Kétszer kértem beutazó vízumot az USA-ba, és mindkét alkalommal gond nélkül megkaptam.

Talán az lehetett a titok, hogy nem próbáltam megtéveszteni az amerikai hatóságokat, nem adtam ki magam diplomatának, sem a kormány alkalmazottjának. Igaz, nehéz is lett volna magam kormányközelinek hazudnom, mert soha nem volt közöm az eddigi kormányokhoz, leszámítva persze, hogy amikor kellett, befizettem az általuk kivetett adót. Kapcsolatunk azonban ennyiben ki is merült, így aztán fel sem vetődött bennem, hogy diplomatavízumért kellene folyamodnom az Egyesült Államok Külügyminisztériumához. Rendes, „mezei” vízumot kértem és kaptam mindkét alkalommal, amit te is megtehettél volna, és akkor most nem idehaza lennél kénytelen siránkozni, hanem már odakint élvezhetnéd az Egyesült Államok vendégszeretetét.

Azt írtad, hogy neked „nem a személyes sérelem fáj – bár eléggé mellbevágó, hogy persona non grata lettem az USA-ban és fontos lett volna a találkozás az amerikai magyar barátokkal, sporttársakkal –, hanem az a megaláztatás, amely így a hazámat és a nemkívánatosnak minősített sajtót, a média képviselőjét és a sportújságíró családot éri a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről.”

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a hazánkat semmilyen megaláztatás nem érte az Egyesült Államok részéről. A visszautasítás ugyanis nem az összes magyar állampolgárnak szólt, hanem személyre szabottan neked címezték. Pontosabban, rajtad keresztül a még nálad is nagyobb hatalmasságoknak – Szijjártó Péternek és Orbán Viktornak. A diplomatavízumot ugyanis – és az igazságnak ezt a részletét elfelejtetted kibontani – diplomatáknak, illetve a kormánynak főállásban dolgozó személyeknek adják. Mindenki más egyéni vízummal utazhat az Egyesült Államokba, és ha az illetékes amerikai hatóságok részéről nem adódik biztonsági kockázat, akkor minden további nélkül lehetővé teszik a beutazást.

Feltételezem, hogy a te esetedben is ez a helyzet: büntetlen előéletű vagy és jelenleg nem folyik bűnügyi eljárás ellened. Mindezt csak azért írom, hogy lásd: a helyzeted nem teljesen reménytelen. Azt viszont melegen ajánlom, hogy ha legközelebb, az USA-ba szeretnél utazni, ugyanolyan vízumot kérjél, mint országunk bármelyik más állampolgára.

Érdemes kipróbálni, nekem eddig mindig bevált.

Üdvözlettel, lásd, mint fenn: Földes Péter