Assisi Ferencet a halála után két évvel, 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté, a 20. században pedig VI. Pál pápa a környezetvédők védőszentjévé is avatta. Így aztán október 4-én nemcsak a ferencesek ünneplik alapítójukat, de 1931, tehát nyolcvan év óta a világ állatszerető polgárai és az állatvédő szervezetei is emlékeznek rá közvetve az állatok világnapjának eseményeivel.
Hortobágy. Ezer dolog juthat eszünkbe e szó hallatán a délibábtól a csikósokig, de a vadlovak valószínűleg csak azoknak, akik nagyon figyelik az ott zajló állatvédő munkát. Pedig 1997 óta él egy teljesen vad populáció a szikes pusztán – népessége immár 210-re rúg –, ha titokban nem is, de jól védetten, kíváncsi szemek elől zártan. Ők a Przsevalszkij-vadlovak; nevüket egy orosz tábornokról, Nyikolaj Przsevalszkijról kapták, aki 1881-ben elsőként írt ezekről a csodálatos állatokról. Nem szépek, gyönyörűek! Zsemleszínűek, fejükön-orrukon fehér csíkkal. Mint a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF (World Wide Fund for Nature / Természetvédelmi Világalap) magyarországi munkatársai által kezdeményezett hortobágyi látogatás alkalmával megtudtuk, annak ellenére, hogy valamennyinek egyforma a színe, mindegyiket felismerik gondozóik, kutatóik a forgók, az árnyalatnyi eltérések, kisebb sérülések, foltok alapján, pedig a vadlovak nehezen tűrik még a kevés gondozójuk-kutatójuk közelségét is.
Életük egy-egy mozzanatát, mint például az ellést, még senki sem láthatta, azt még senkivel sem osztották meg. Az állatok háremekben élnek, ami egy apaállat, több anyaállat és utódaik közösségét jelöli, s e közösségek közös területen legelnek, isznak és pihennek. A hímek időről időre megvívnak az elsőbbségért, s a vesztes apaállat egyedül jár-kel a sziken: ilyent is láttunk, távolodóban.
A vadló kis híján kipusztult az 1960-as évekre, mert közép-ázsiai őshazájában húsáért, bőréért vadászták, s hogy ma hazánkban szabadon él a legnagyobb csapat, kiemelkedően nagy erény és tudományos eredmény. A Mongóliából ide szállított és itt továbbtenyészett állomány genetikailag tiszta, nem keveredik más állatfajjal, kitűnően érzi magát a sziken, ám további szaporodása már nem kívánatos, mert ekkora terület több állatot eltartani nem tud.
A vadlovak életmódját senki és semmi sem zavarhatja meg. A róluk szerzett tapasztalatokat – a tudományos világ mellett – viszont a kutatók szeretnék megosztani az állatvédőkkel, állatszerető emberekkel, az érdeklődő turistákkal, iskolás gyermekekkel, ezért hosszas technikai kísérletezés eredményeként lehetővé tették, hogy bepillantsunk a különleges vadlóállomány életébe három, internetre kapcsolat kamera segítségével. E kamerákat nyolc méter magasban helyezték el a Hortobágyi Nemzeti Park területén; ennek köszönhetően számítógép előtt ülve bárki megcsodálhatja e gyönyörűséges állatok mindennapjait.
Ha szerencsénk van, akkor épp kameraközelben járnak, hancúroznak, küzdenek egymással, esznek-isznak, pihennek. Emellett a vadló-honlap is számos érdekességgel szolgál majd októberben, mert a WWF úgy döntött, hogy az idei állatok világnapját e veszélyeztetett, hazánk területén is őshonosnak tekintett fajnak, a vadlovaknak szenteli, s róluk minél több érdekességet szeretne közkinccsé tenni.
Nem titkolt célja a magyar WWF-nek, hogy akik megszeretik e szép állatokat, és tudnak is tenni értük, azok jelképesen örökbe fogadhassanak közülük egyet-egyet: ezt oklevéllel tanúsítják és egy kis plüss vadlófigurát adnak ajándékba az örökbefogadónak.
Akinek viszont nincs lehetősége az örökbe fogadásra, személyesen viszont szeretne találkozni a Przsevalszkij-vadlovakkal, ellátogathat a Hortobágyra, a Nemzeti Park Malomházi Bemutatóközpontjába, ahol szervezett, vezetett túrán találkozhat velük.
