Feo Aladag 1972-ben született Bécsben, majd Londonban és szülővárosában tanult színészetet, pszichológiát és kommunikációelméletet. Diplomája megszerzése után filmekben és tv-játékokban vált elismert színésznővé és forgatókönyvíróvá, valamint neves reklámfilmrendezővé: több szpotot is forgatott az Amnesty International részére, és a sikeres német sorozat, a Tetthely forgatókönyvírói munkálataiban is segédkezett. Férjével, a rendező Züli Aladaggal 2005-ben megalapította az Independent Artists produkciós irodát Berlinben – ennek gyümölcse a rendezőnő első nagyjátékfilmje, a Németországban élő török nő kiszolgáltatottságáról szóló Az idegen (2010). Elismerő szakmai visszhangot keltett: számos díja közül kiemelkedik az Európai Parlament LUX-díja, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Label Europa Cinemas-díja, illetve a Német Filmakadémia több elismerése, köztük a Német Filmkritikusok Díja; Németország pedig ezzel a filmmel pályázott a 2011-i Oscarra. A rendezőnőt 2014-ben Arany Medve-díjra jelölték a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
A film története szerint Jesper százados (Ronald Zehrfeld) Afganisztánban szolgál a német kontingensben. Bár nemrégiben vesztette el bátyját a háborúban, mégis vállalkozik egy újabb küldetésre. A férfi szakaszának az a feladata, hogy megőrizze a törékeny egyensúlyt a megfigyelőponton élő falubeliek és a megszálló törzsi milícia között, amiben nagy segítségére van egy fiatal tolmács, Tarik (Mohsin Ahmady). Tarik tulajdonképpen tanító, akinek családját megölték a tálibok, ő húgával, Nalával (Saida Barmaki) él, aki egyike az első nőknek, akik munka mellett egyetemre is járnak. Tarik nagyon szeretne német vízumhoz jutni, de mindig elutasítják azzal, hogy még bizonyítania kell. Ezért is jelentkezik tolmácsnak.
A bizalmatlanság áthatja mind az afgánok, mind a német katonák mindennapjait. A falubeliek Malik Habib (Shir Aqa) vezetésével úgy érzik, hogy sértő, ahogy idejönnek ezek az európai idegenek, akik nem tisztelik őket, de lépten-nyomon beleszólnak az ő szokásaikba és abba, hogyan éljenek? A német katonák gyanakszanak mindenkire, hiszen váratlan rajtaütésekre és autóik alatt robbanó aknákra kell számítaniuk. De az afgán népességen belül is nagy a feszültség: Nala munkaadója erkölcstelennek tartja a lányt, amiért tanul, és többen árulónak bélyegzik Tarikot is, hogy az tolmácsol az idegeneknek, ezért mindkettejüknek támadásoktól kell tartaniuk a környezetükben is. Jasper százados komolyan veszi, hogy segíteni jött, de a német katonai vezetés bürokratikus volta ezt többször akadályozza. Például maga is kéri Tarik számára a német vízumot, de azzal utasítják el, hogy ez nem a hadsereg, hanem a külügyminisztérium hatásköre.
Amikor Malik Habib embereivel el akar menni egy szomszéd falubeli holttestéért, hogy vallásuk előírásai szerint temessék el, és katonai támogatást kér Jaspertől az ellenséges milicisták támadásától tartva, a német parancsnokság megtagadja az együttműködést, ami végső soron Jasperen csattan. Az afgán parancsnok nélkülük megy el embereivel. Hasonlóképp, amikor egy tehén úgy belegabalyodik a szögesdrótokba, hogy megmenteni már nem lehet, ezért a katonák humánumból megölik, és a tehén gazdája kártérítést kér egyetlen jószága és ezzel megélhetése elveszítéséért, a parancsnokság ezt megtagadja. A végén a katonák saját gyűjtéssel szedik össze a kárpótlási összeget.
Tarik az őket fenyegető tettlegesség veszélye miatt ki akarja menteni húgát, az afgán vezető bele is egyezik, de út közben egy idegen autó éri utol őket, és Nalát lelövik a motorról. Tarik a karjaiban viszi be húgát a faluba. A katonák megpróbálnak segíteni, de a német kórház nem akarja befogadni a sebesült lányt. Ekkor Jasper fellázad, helyettesére bízza a szakaszt, és ő egy kis teherautóval és Tarikkal maga viszi be a német kórházba, ahol nagy nehezen veszik csak fel. Míg ők távol vannak, Jasper szakaszát támadás éri, amelyben barátja és helyettese meg is hal. Jasperre katonai bíróság vár, Nala felépül és diplomát szerez az elsők között, akikre Afganisztán újjáépítése vár, de Tarik nem jut át a valós és jelképes vasúti sorompón, mert egy ismeretlen autóból lelövik a motorjáról és meghal.
Nem könnyű film, a lélek válaszútjairól és a világok közötti beszorultságról, de nagyon alkalmas arra, hogy az európai nézőt olyan helyzetbe hozza, hogy elgondolkozzon akár az afganisztáni, akár más háborús konfliktusokról, amit mi többnyire csak politikai híradásokból, sztereotípiákon keresztül ismerünk. El kell gondolkozni azon, hogy Amerika és a világ beavatkozásai bizonyos konfliktushelyzetekben egyáltalán segítenek-e, kárt okoznak? El kell gondolkozni azon, hogy más vallások, népszokások érzékenységek mitől sérülhetnek, ha mi a megszokott európai, amerikai felsőbbrendűségünkkel megyünk közéjük osztani az észt? A filmben néhány nagyon fontos beszélgetés hangzik el, ilyen és hasonló kérdések felvetésével.
Feo Aldag és Judith Kaufmann forgatókönyve kitűnően érzékelteti az igazság összetettségét és a dolgok bonyolultságát.
Nagyon fontos volna, hogy ezt a filmet minél többen lássák és átérezzék, mert annyira hitelesek a konfliktusai, a cselekményszövése és a színészi teljesítményei is. Ronald Zehrfeld (Barbara, A láthatatlan nő, Elborult világ, A vörös kakadu, Berlin: A fal leomlik stb.) a kortárs német film egyik legrangosabb, legtehetségesebb csillaga. Játéka most is élményt adó. Az afgán szereplőkről nem tudom, mennyire hivatásos színészek, vagy mennyire amatőrök, de játékuk meggyőző, hiteles és őszinte. Érdekes, hogy ez a film a stábját tekintve is mennyire női erőkből áll össze: az operatőr Judith Kaufmann, a vágó Andrea Mertens mind kiváló munkát végeztek. A zenét Karim Sebastian Elias és Jan A. P. Kaczmarek együtt jegyzik, de nyilvánvaló, hogy az előbbi az afgán melódiákat és motívumokat, az utóbbi az európaiakat adta hozzá, izgalmas hangulati hátteret teremtve.
A Világok között a Mozinet forgalmazásában a Szemrevaló Filmfesztiválon is látható ma, majd október 9-től országos forgalmazásban. Nagyon érdemes megnézni, szívből ajánlom!
