Az állatkert újjáépítésének centenáriuma alkalmából ma délelőtt kettős megnyitót tartottak a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Egyrészt átadták azt az időszaki kiállítást, amely az évforduló alkalmából a száz évvel ezelőtt lezajlott újjászervezés és teljes újjáépítés történetét mutatja be az érdeklődőknek. Másrészt hivatalosan is megnyitották a „régi állatkertek világtalálkozója” tudományos tanácskozást.
Bár a Fővárosi Állat- és Növénykert már 146 esztendős, a főváros állatkertjeként éppen száz esztendeje debütált. Az 1866. augusztus 9-én megnyílt Pesti Állatkertet ugyanis történetének első évtizedeiben tudós hazafiak által életre hívott közhasznú magántársaság működtette. A társaság azonban 1907-re csődbe jutott. Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára a kert működtetését Budapest Székesfőváros vette át. A nyilvános árverésen 51 627 aranykoronáért vásárolta meg a meglévő állatokat és épületeket (a terület eleve a fővárosé volt), majd a városatyák életre hívták az Állatkertépítő Bizottságot, hogy kidolgozzák a fővároshoz méltó, új állatkert tervét. A nagyszabású tervek 1909-re készültek el, s a város vezetése olyan jónak találta őket, hogy megvalósításához az eredetileg erre szánt 1,2 millió aranykorona költségvetést négymillió aranykoronára bővítették.
A műszaki munkálatok irányítója Neuschloss Kornél műépítész, műegyetemi tanár volt. Az épületek egy részét – nevezetesen a Főkaput és az Elefántházat – ő maga tervezte, méghozzá ingyen. Az állatházak többségének megtervezésére két fiatal, később híressé vált, de akkoriban még csak szárnyait próbálgató építészt, Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt bízta meg. Az ő terveik alapján épült például a Bivalyház, a Zsiráfház, a Majomház, a Fácános és a Madárház is (ezek egy része azóta más néven működik). A Pálmaház fémszerkezetének és a mesterséges vasbeton sziklák vázának tervezését Végh Gyula székesfővárosi mérnök vállalta.
A gyűjteményi koncepciót az éppen 150 esztendeje született zoológus, Lendl Adolf dolgozta ki oly módon, hogy abban nemcsak az emlősök és a madarak, hanem szinte minden fontos állatcsoport helyet kapott. A gyűjtemény tehát az élővilág sokféleségét volt hivatva érzékeltetni, amivel Lendl évtizedekkel megelőzte korát. Ráadásul a koncepciót a növényvilágra is kiterjesztette, így az intézmény ettől kezdve állat- és növénykert lett. Korszakalkotó gondolat volt az is, hogy a vadállatok mellett figyelmet szenteltek a háziállatok bemutatásának is. Az állatkerti szakmában ez az elv az 1960-as években kezdett világviszonylatban is polgárjogot nyerni, tehát Lendl minden vonatkozásban évtizedekkel előbbre járt kortársainál.
Az építkezés 1909–12-ig tartott. Erre az időre a kertet bezárták, egyáltalán nem is fogadott látogatókat. Végül a teljesen újjávarázsolt, újjászületett állatkertet 1912. május 20-án Serényi Béla földművelésügyi miniszter és dr. Bárczy István főpolgármester nyitotta meg újra a nagyközönség előtt.
A nagyszabású újjáépítés jelentőségét ma elsősorban abban látjuk, hogy az állatkert ma ismert karaktere lényegében ekkor alakult ki. Az úthálózat ma is nagyjából az, amit akkor kijelöltek, az állatházak többsége – különösen az olyan meghatározó építmények, mint a Főkapu, az Elefántház, a Pálmaház és a műsziklák – pedig szintén abból az időből származnak. Akkortól kezdve működik a létesítmény állat- és növénykertként, és 1912 óta van tengeri akváriuma, amely egyébként a legrégebbi állandó, nyilvános akváriumház az országban. Így ha az állatkert maga 1866-ban nyílt is meg, 1912-t, mint a kert újjászületésének dátumát ugyancsak jeles eseménynek kell értékelnünk, amely méltó arra, hogy centenáriumáról megemlékezzünk.
A centenáriumi kiállítás – időszaki kiállításként – a Kisszikla belsejében, az egykori barlangmozi helyén kialakított barlangteremben várja a látogatókat május 20-tól június közepéig. A kiállításon korabeli dokumentumok, fényképek segítségével idézik fel az 1909–12-i nagy átépítés időszakát, és azt, hogy milyen volt száz esztendővel ezelőtt az újjászületett állatkert. Szó esik az előzményekről, a teljes átépítés előtti állapotokról, a tervezési és építési folyamatról, részletesen bemutatva, hogy az egyes állatházak, létesítmények esetében hogyan lett a tervből ma is álló épület. A kiállítás bemutatja azt is, hogyan népesültek az állattartó terek, mi történt az újbóli megnyitás napján, és utána hogyan teltek az állatkert életének korabeli hétköznapjai. A kiállítás emellett megemlékezik dr. Lendl Adolf zoológusról, az átépítés szakmai irányítójáról, aki az átépítés után egészen 1919-ig igazgatóként irányította az állatkertet.
A kiállítás anyagának összeállításához Budapest Főváros Levéltára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár nyújtott segítséget.
Lélekinga: nőszirom-kiállítás
Ma nyílt meg és vasárnapi látogatható az állat- és növénykertben a VII. magyarországi nőszirom-kiállítás. A nőszirmok – vagy más néven íriszek – páratlan sokféleségével találkozhatnak azok a látogatók. Az idei kiállítás címe: „Lélekinga”.
Az íriszkiállítás célja a magyar kertkultúra fejlesztése és népszerűsítése, a népes és igen változatos nőszirom növénynemzetség megismertetése és kultuszának terjesztése, illetve a nőszirmok által nyújtott kertészeti és esztétikai lehetőségek bemutatása. A százat is meghaladó kertészeti nősziromfajta bemutatója mellett a közönség különféle virágkompozíciókat is láthat, amelyeket a Varga MártonKertészeti Szakképző Iskola tanárai és diákjai készítenek, Horváth Győző vezetésével.
A kiállítás megnyitója kapcsolódik az Európai Növénytudományi Szervezet (EPSO) által meghirdetett „csodálatos növényvilág napjához”, valamint a „botanikai természetvédelem napjához”.
A nőszirmok 260–300 faja az északi félteke mérsékelt égövi területein honos. Több faj Magyarországon is előfordul vadon. Ilyen például a törpe (Iris pumila), a homoki (Iris arenaria), a fátyolos (Iris spuria) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica) is. A mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) kivételével valamennyi hazai faj védett.
A kertészeti változatok legtöbbször a szakállas nőszirom (Iris barbata) változatai, a főbb nemesítési központok az Egyesült Államok, Franciaország, valamint Ausztrália.
A magyar nősziromnak (Iris aphylla subsp. hungarica) képét legtöbbünk naponta a zsebében hordja: ez a növény díszíti ugyanis ma 20 forintos érmét, évekkel ezelőtt pedig a 2 forintoson szerepelt.
A színpompás, látványos virágbemutatónak a Pálmaház mögötti Lepkekert ad otthont.