Segítséget is kapunk: nem is akármilyet. Igen szép könyvet vehetünk kézbe, hogy aztán gyorsan tálaljuk is magunknak, asztalra tegyük, és úgy lapozgassunk ide-oda. Szép kemény kötése és még szebb matt „műnyomó” papírosra nyomott 704 oldala bizony súlyos. De ez a kis kényelmetlenség bőven kárpótol azért, hogy amikor majd a konyhapultra tesszük főzéskor, és a receptet követve főzünk, nem púposodik fel a borító a netán nem teljesen száraz munkalapon, nem ázik szét a lap és halványodik el rajta a szöveg az első rácseppent víztől, és főleg nem fénylik az oldalpár, így nem kell könyökünkkel lökögetnünk csak azért, hogy lássuk: mi is a következő teendőnk…
A Tartalom, szerencsére, elől van: nem kell hátul keresgélni, mert ott a Receptmutatót találjuk, ahogy a könyv fejezetei követik egymást (Falatkák és előételek, Saláták stb.), majd szép sorjában ábécében is, ahogy megszoktuk. Az igaz, hogy a Tartalom (nagy örömömre, nem Tartalomjegyzék) előtt, a szokástól eltérően, 7 szép színes ételfotót kell átlapozgatnunk, de ez csak kedvre derít: ilyen lesz, amit elkészítek, ha ezt választom! Ha valami hiányzik, talán egy olyan mutató, mely a recepteket „nemzetiségük” szerint is felsorolná, hiszen a könyv válogat a legismertebb és legkedveltebb olasz, mexikói, kínai, sőt vietnami, thai, észak-afrikai és egyéb finomságok között. Aki pedig ilyen alapon választana, az a keresgélés közben könnyen elkalandozik a 300 recept között, és olasz helyett tán épp görög étekre cseréli a napi menüt.
Most nézzünk bele végre a receptekbe. Bal oldalon az elkészítés módjának jól érthető, tagolt leírása elég nagy betűkkel ahhoz, hogy szemüveg sem kell hozzá. A kisebb betűkkel szedett hozzávalókat, elkészítési időt, nehézségi fokot viszont a vastagabb betűk emelik ki. Jobb oldalon az ételfotó, kedvcsinálónak: nem túlságosan virító színű, nem túl csillogó-villogó – a mi konyhánkban is ilyen lesz minden valószínűség szerint. Mármint a színe… Talán a szépsége is, mert valóban nem olyan bonyolult így ránézésre a dolog. De az íze biztosan ilyen lesz: a recepteket ugyanis kipróbálták: házi körülmények között is, nemcsak mesterkonyhákban.
Az is jó „találmány”, hogy kultúratörténeti érdekességek is olvashatunk kavargatás közben, hogy aztán a családnak feltálaljuk a „kukorica bundában, avokádósalátával” mellé a kukorica történetét, vagy a „nasi goreng”mellé a két indonéz szót (nasi és goreng), sőt némi falusi szokás ismertetését is.
A 30 perc biztosan igaz: lehetne 20 is, 40 is – ebben kár tódítani. Az viszont biztos, hogy legalább ennyi idő kell a gazdag receptválasztékból a „na, ezt elkészítem” recept megtalálásához. És újabb legalább 30 perc kell ahhoz is, hogy kedvenc közértünk polcáról leemeljük azt a fűszert, tésztát, olajat, lazacot, salátafélét és egyéb kelléket, ami nagy valószínűség szerint nem lesz épp akkor otthon, amikor boldogan nekilátunk a tényleg csak 30 percet igénylő étel elkészítésének. Tehát a sorrend: könnyed lapozgatás után döntsünk, aztán kis cetlire írjuk fel a többi vásárolandó mellé a hiányzó hozzávalót, és ne adjuk fel: csak akkor lássunk neki a főzésnek, ha tényleg minden kellék ott sorakozik a konyhapultunkon. Máskülönben nem az készül el 30 perc alatt, amit ennek a szép könyvnek segítségével könnyedén és finoman elkészíthetünk. Márpedig elkészülhet: a könyv útmutatása szerint sütő-főző szerencsés európai társnőink kedvenc szakácskönyveik közé emelték az elmúlt évben ezt a szakácskönyvet.
Higgyünk a szerzőknek, Jenny Fanshawnak és Annette Forrestnek! (Villámkonyha.Könnyedén, finomat 30 perc alatt, Kossuth Kiadó, 2010, 704 oldal)