Az életművet tekintve még kevésnek is látszik a kilencven, más világban 3-4 ember végez ennyi idő alatt ennyi munkát, de Wajdát sürgette a sors. Lengyel volt, egy magyarhoz hasonló, öngyilkolásra hajlamos nemzet bukdácsolását kellett a mozgó kép világába átültetnie, részvéttel figyelnie. Festőnek készült, innen a vonzódás a színekhez, a fényekhez az árnyékokhoz, az apró részletekhez.
Filmes lett, de inkább történetmesélő, politikus, megverve az igamondás átkával. Mesélt a polski Trianonról, apja kivégzéséről, a barátot nem lelő ellenállókról, látta a szocializmusban pislákoló fényt, piedesztálra emelte a munkás Messiást, és néhány hónapig, talán évig élvezhette a jól végzett munka utáni elégedettséget. Kortársa, sorsának osztozója volt a cseh Miloš Formannak, Jancsó Miklósnak, egy diktatúra szorításában kellett lazának lenniük, gyökerüket más földben is életben tartani. Wajda külföldről is kapott pénzt, megbízást, de igazán csak az anyanyelvén tudta jól kifejezni magát.
Sok mindent lehetne még róla írni, méltatni, megemlíteni, hogy soha nem lett áruló, ha a szükség úgy hozta, visszavonult, de lelkiismeretével nem fordult szembe. A hogyan, milyen volt megértéséhez segít az aktuálpolitika, illetve e sorok írásakor érkező meteorológiai hír: a szél kidöntötte a váci börtön kapuját. Ilyesmi régen elképzelhetetlen lett volna, a rácsok, a cellák, a bezártság világát semmi nem rengethette meg, erre tessék, jön ez a vihar, és besodorja a szabadság levegőjét a reménytelenség zárt világába. Sorolom: „Hamu és gyémánt”, „Vasember”, „Katyń”, „A remény” és a többi film.
Ezt a szelet nevezték Andrzej Wajdának Lengyelországban.
Az életműsorozat bemutatása december 5-én, hétfőn 18 órakor a Hamu és gyémánt vetítésével kezdődik a budapesti Uránia moziban. A filmet eredeti nyelven, felirattal, 35 mm-es kópiáról vetítik. A sorozatot Jerzy Snopek professzor, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete nyitja meg.