Nem először szerez meglepetést eredeti ötletével az Óbudai Danubia Zenekar: évről-évre igyekszik új megvilágításba helyezni ismert alkotásokat, vagy felfedezni olyan műveket, amelyeket méltatlanul feledett el a zenetörténet. A mostani háromrészes Mendelssohn-sorozat egyúttal ráirányítja a figyelmet az egyetemes kulturális örökség és a muzsika világának alakító szereplőire, munkálkodásuk összefüggéseire.
Nem volt zenész sem Moses Mendelssohn, sem a fia, Abraham. Mindketten a Mozarthoz hasonlóan zseniális Felix felmenői voltak – az utóbbi az apja, az előbbi a nagyapja. Abraham Mendelssohn, a teológus-filozófus Moses fia így jellemezte önmagát: „Régebben az apám fia voltam, most a fiam apja vagyok”.
A zenei lángelme nagyapja törte az utat mindkettőjüknek – de nemcsak a közvetlen utódoknak. A szegény zsidó írnok fiaként született Moses Mendelssohn rabbinövendékként, afféle koldusdiákként – szeretett tanárát követve – gyalog zarándokolt Dessauból Berlinbe. Tanulmányainak köszönhetően sokoldalú ismeretekre tett szert, lefordította például németre Mózes öt könyvét, és filozófiai tárgyú értekezésével elnyerte a Porosz Akadémia első díját. Magának az akadémiának azonban zsidó származása miatt nem lehetett a tagja. Ezért is harcolt mindenféle zsidóüldözés és hátrányos megkülönböztetés ellen, de szorgalmazta azt is, hogy maguk a zsidók is mondjanak le azokról a szokásaikról, amelyek hátráltatják a gondolat szabadságát és az értelem diadalát.
Ám nemcsak a zsidók emancipációjának volt az élharcosa, hanem az egész német felvilágosodás megalapozójának is tekinthető. Barátja és sakkpartnere, Lessing róla mintázta legismertebb művének főalakját. A Bölcs Náthán története a tolerancia himnusza, a három egyistenhívő vallás egyenértékűségének védőbeszéde.
Ha hinni lehet a genetikának, nem lehet véletlen, ha a filozófia zsenijének olyan unokája születik, akiből ünnepelt zeneszerző lesz szerte a világon. A dúsgazdag apa – Abraham – megtett mindent gyerekei iskoláztatásáért, előbbre jutásukért. Áttért az evangélikus hitre, és nevét Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A kis zongorista Felix először kilencévesen lépett fel szólistaként, tizenkét éves korától pedig komponált. De jártas volt a nyelvekben, és sportolt is – úszott, vívott, lovagolt.
A szülők ezüstlakodalmára, 1829 decemberében Felix és a nővére, Fanny, aki szintén remek zenész volt, „merényletet” készített elő. Három egyfelvonásos daljátékot írtak és adtak elő. (A Hazatérés idegenből című művet az Óbudai Danubia Zenekar előadásában az áprilisi koncerten hallhatják az érdeklődők.)
Felix őszintén nagyra értékelte a nála négy évvel idősebb nővére páratlan zenei tehetségét. Remekül zongorázott, zenei szalont vezetett és rengeteg zenemű bemutatását kezdeményezte. Fanny zeneszerzéssel is foglalkozott, csaknem ötszáz művet írt. Közülük a saját neve alatt csak néhány jelent meg, a többit Felix nevével ismerte meg a világ. (Az életmű feldolgozása mindmáig nem zárult le.)
Fanny korai halála összeroppantotta Felix egészségét, csak hat hónappal élte túl a nővérét. A koncert programját Fanny Mendelssohnra emlékezve Hámori Máté karmester állította össze.
Február 25-én, 19 órától a Budapest Music Centerben (IX., Mátyás utca 8.)
Fanny Mendelssohn: g-moll fantázia csellóra és zongorára
Felix Mendelssohn: f-moll vonósnégyes op. 80
Felix Mendelssohn: C-dúr nyitány op. 101
Felix Mendelssohn: e-moll hegedűverseny op.64
Jobbágy Boglárka hegedű
Vámos Katalin cselló
Bodor János hegedű
Hargitai Bence hegedű
Kállai Ernő hegedű
Kurucz Krisztián cselló
Hámori Máté karmester
