Carlo Vanzina (63) olasz filmrendező és forgatókönyvíró. 1976 óta készít mozi és televíziós filmeket (Ex- barátok, mint azelőtt, Vasárnapi ebéd, South Kensington, Banzáj, A tenger zamata stb.), de Magyarországon kevéssé ismertek a művei. A Zűrös olasz esküvő – gyanítom – főleg azért nem kerülte el a filmforgalmazásunkat, mert egyike azoknak az olasz filmeknek, amelyekben a mi Osvárt Andreánk külföldi hírnévre tett szert – elsősorban Itáliában.
A film történetét elmesélni már csak azért sem könnyű, mert rengeteg ismeretlen arc kavarog benne, akinek az egymáshoz való kapcsolatrendszerét még a film nézése közben sem mindig könnyű követni. De azért próbáljuk meg!
Az 1990-es években egy középiskolai kispályás focibajnokságon ismerjük meg szereplőinket: Danielet, a peches kapust, Lucát, Alessandrót, Giovannit, és a csapat egyetlen női tagját, a gólerős Lucianát. A történet közel 20 évvel később folytatódik, annak az ürügyén, hogy Daniele (Ricky Memphis) épp készül feleségül venni főnökének, a gazdag zürichi bankárnak, Casimirionak (Teco Celio) a lányát, Barbarát (Osvárt Andrea). Az „örömszülők” azon imádkoznak, hogy a frigy ne jöjjön létre, mert Danielet nem tartják sokra, de lányuk beleszeretett, és nem akarnak az útjába állni, hát kénytelen-kelletlen lenyelik a békát: készülnek az esküvőre. Daniele pedig ezt az alkalmat akarja kihasználni, hogy meghívja rég nem látott barátait az esküvőjére, Zürich közelébe, egy kis svájci településre, ahol a bankár palotája is áll.
A barátok készülnek is. Giovanni (Emilio Solfrizzi), a papucsférj annak örül, hogy felsége, Paola (Paola Minaccioni) egy kongresszus miatt nem tud vele tartani, így ő a szeretőjével, Sarával (Ilaria Spada) kettesben tölthet egy kellemes hétvégét, azt ugyanis még a lány sem tudja, hogy a férfi nős, a felesége pedig válóperes ügyvéd, aki mániákusan minden feleségét megcsaló férfiből ki akarja perelni az utolsó vasat is. Alessandro (Giorgio Pasotti), aki katonai kiképzőtiszt is, örül, hogy párja nélkül utazhat, ugyanis mindenki elől titkolja, hogy ő meleg, és Robertóval (Luca Angeletti) él együtt, aki féltékenyebb még egy nőnél is. Luca (Adriano Giannini) nőtlen, viszont legszívesebben minden nővel lefeküdne, Luciana (Stefania Rocca) viszont kénytelen elhozni biztosítós férjét, Fabio Rochettit (Riccardo Rossi), holott nem igazán szereti: már a középiskolában is Alessandroba volt szerelmes, nem tudva annak más irányú vonzódását.
Nem elég az, hogy ennyien vannak, az esküvőn megjelenik a vőlegény eléggé közönséges mamája és tolvaj nagybácsija (Max Tortora), aki nem illik ebbe a társaságba, továbbá Casimirio barátja és orosz üzletfele (Alexandru Bindea) a feleségével (Gabrielle Scharnitzky) és annak Rugacsov névre hallgató házi kedvenc nyércével, aki szegény a tolvaj nagybácsi feneke alatt végzi rövidesen.
A bonyodalmak azzal kezdődnek, hogy Barbara is azon a gépen utazott, amin az iskolatársak, akiket még nem ismer, de mivel a bőröndjét elcserélték Luca bőröndjével, utána jött a szállodába visszacserélni azt, de pillanatok alatt a nőcsábász ágyában találta magát, utána pedig a szobában felejtette az apjától kapott drága gyűrűt. Giovanni felhőtlen víkendje is meghiúsul Sarával, ugyanis váratlanul betoppan Paola, aki lemondta a kongresszusi részvételét, hogy férjével lehessen, és még mit sem sejt, mivel Giovanni az utolsó pillanatban áttuszkolja szeretőjét Alessandro szobájába, mintha a lány annak lenne menyasszonya. Csakhogy Roberto is Alessandro után jött, hogy kilesse vajon megcsalja-e, és így félreérthető helyzetben találja partnerét a lánnyal. Luciana megvallja régi szerelmét Alessandrónak, de féltékeny lesz, mikor Sarát a fiú menyasszonyaként hiszi.
Az őrület kezd elszabadulni, mindenki mindent igyekszik titokban tartani, de ez egyre kevésbé sikerül, a bonyodalmak összetorlódnak, a hazugságok kipukkannak, végül Daniele az esketésen Barbara szemébe vágja, hogy megcsalta őt Lucával és visszamondja az esküvőt. A lány szülei a botrány közepette is boldogok, Paola Giovannit megfenyegeti, hogy az utolsó fillért is ki fogja belőle vasalni a válóperükön, Sara viszont közben talált magának egy nőtlen pasit. Luciana kidobja a férjét, Roberto sem hisz már Alessandrónak, de mikor a balhé a tetőfokára hág, véletlenül egy focilabda gurul elébük, és az öt barát rájön, hogy minden más kapcsolatnál többet ér a barátság, hát önfeledt boldogan elkezdenek focizni, mint egykoron.
Túl azon, hogy az olasz filmesek mindig is nagyon kedvesen tudtak csipkelődni az olasz mentalitáson, és ez az opus is tele van fergeteges csavarásokkal, jó poénokkal, tehát a közönséget kifejezetten szórakoztatja, nekem nagyon tetszik, hogy Carlo Vanzina tudott és mert szakítani azzal a sablonos sztereotípiával, amely szerint minden akadály ellenére is a házasság boldog révbe érése a cél. Ez tipikusan női filozófia, hogy a házasság a jó megoldás, de annak meg kell lenni (mert valójában a boldogság nem az együtt élés, hanem a vágyott szex legalizálása, hogy enyém lesz a másik), holott a valóságban a még nagyobb problémák épp a házasságban szoktak előjönni. Tehát itt hőseink lefekszenek egymással, aztán megpróbálják kimagyarázni magukat, de a végén, amikor szembenéztek a dolgokkal, tudnak boldogok lenni az őszinte szembenézéssel és az újra kezdés szabadságával. Az életben ez ritkán van így, de ez is a romantikus meséhez tartozik: egyszer miért ne lehetne így is? Ez legalább tényleg őszinte happy end.
Ami a színészi játékot illeti, mindenki megteszi, amit kell, de nekem inkább a mellékszereplők az emlékezetesek: Paola Minaccioni, Max Tortora, mert bizony Osvárt Andrea szép is, bájos is a mosolya, de színészi képességei itt nem csillognak, és a többiek sem mutattak Oscar-gyanús teljesítményt. Ezzel együtt nagyon jól lehet szórakozni a másfél óra alatt a legújabb olasz vígjátékon, amelyet december 18-tól vetítenek a mozikban.
