(Asperján György/Újnépszabadság) Tegnap, miközben még semmilyen részlet sem derült ki, mindenki, aki hozzászólt a dologhoz, pálcát tört a diák fölött. (A képen: helyszínelés a győri iskolában.)
Egy olyan 17 éves fiú fölött, aki soha nem kábítózott, nem ivott, nem cigizett, nem bulizott, nem követett el kihágást, semmivel sem vonta magára a figyelmet, ha csak azzal nem, hogy visszahúzódó, zárkózott, sokat tanuló, kitűnő eredményű volt, tanulmányi versenyeket nyert.
És tegnap Győrött bilincsben, vezetőszáron vitték el, és 17 éves korában derékba tört az élete. Mert ezek után úgy néznek majd rá, mint gyilkossági kísérletet végrehajtott emberre, aki nem érdemli meg a szülei segítségét, aggodalmát, a tanárok segítőkészségét, a társadalom becsülését.
Tizenhétévesen, kitűnő tanulóként olyan lelki helyzetbe került, ami végzetes tettre sarkallta: rátámadt egy közfeladatot ellátó nőre, a saját osztályfőnökére. S bár még erről nincs szó, de valójában bűncselekménybe sodorta a társait is, mert ha a fiú a tett elkövetése előtt két órával (valóban) közölte társaival, hogy mire készül, mit fog tenni, és a társak ezt nem jelentették az igazgatónak vagy az érintettt pedagógusnak, akkor ők, hogy úgy mondjam, bűntársak.
A fiú, mint kiskorú, bizonyára javító-nevelő intézetbe kerül, bár az is lehet, hogy mire az ítélet megszületik, nagykorúvá válik, s aki ismeri a hazai javítóintézetek körülményeit, a börtönviszonyokat, az könnyen és gyorsan levonhatja azt a következtetést, hogy ha a fiatalember ott majd eltölt néhány évet (ha ugyan nem fordul önmaga ellen), akkor onnan nem nagyon vezet többé visszafelé út, illetve sehova sem vezet.
És még az is lehet, hogy nem elég, ha csak a diákot, a családi hátteret, az iskola általunk nem ismert szellemiségét emlegetjük, hanem talán az egész oktatási rendszert is, amely rendkívüli feszültségeket generál sok-sok diákban. Ezt az ügyet kibogozni nem is lesz olyan egyszerű, mint amilyennek előre látszik, ugyanis a fiú nem illeszthető bele az „eleve-bűnöző”-skatulyába.
És az ítélettel majd nemcsak az osztályfőnöknőt kellene megnyugtatni, hanem azokat a fiatalokat is, akik nagyon-nagyon akarnak valamit, de a jelenlegi oktatási szisztéma nem segíti, hanem inkább akadályozza ebben őket.
