József Attila Eszmélet-ének kulcsmondata – Nem fog a macska… – a tömör drámai lényegét adja a 4Blocks című német televíziós sorozatnak. Másként: itt, s a valóságban nincsen félszűz prostituált, avagy nincs kímélő bőségtál sem. (Baklava van, dögivel.) Kicsikét megvilágosodva, kezdetben az ölést elutasítva, jelképesen a rükvercbe kapcsolva, a legfényűzőbb autóval sem lehet egyenesen átvitorlázni a jók oldalára; már ha azok vannak is itt egyáltalán?! (Nyitó kép: Ali/Toni és Abbas a címlapon)
Egy hagyományos arab család modellje erősebb kötelék bármely más közösségnél és szokás(jog)nál, még ha a szakítópróba tragédiához vezet is. Korrekt alternatíva hiányában egy kerület, egy városrész drogvilág és szlöm marad. Négy erő és tér hoz üzletet: a prostitúció, a szerencsejáték, a védelmipénz-behajtás és főként a kábítószer. Utóbbi a legfiatalabbak – echte németek – függő hóbortja is immár; alapból pedig halálos maffiaharcok színe és visszája.
Ali/Toni a muszlim vallású libanoni bevándorló, kispályás berlini maffiavezér: a főszereplő határeset, pozitív átmenet szeretne lenne a bűn és a tisztes polgár között, ám erre nincs esélye, módja. Elvben alfahím ragadozó, kinek esze és lelke is van; azonban a körülmények sodrában és taszításában elveszik. Még csak egérutat sem nyerhet.
Az HBO GO-n látható sorozat döbbenetes erejű és minőségű. A 10-es skálán 8,2-9,1 pontra mérik; nálam ez a mérték 9,3 lenne. Rendkívüli; majd’ minden tekintetben. Innentől egy filmbarát-dolgozatban közel száz érv, indok szólhatna a mű: az alkotás és a közreműködők méltatásáról. Megérdemelnék. Terjedelmi okból mégis talán két gépelt oldalnyi észrevétel, értékelés ad kedvet és szemléltetést tőlem; ugyanis nem érdemes kihagyni ennek a szériának a megtekintését.
Elég elkezdeni: beszippantja a nézőt és tovább gondolásra készteti mindaz, amit fura és félelmetes berlini anzikszként látni fog. Másfél nap (és éjszaka) alatt túljut a szemkápráztató történéseken, jellemábrázolásokon a néző. Amit lát, nem hagyja nyugodni sokáig. Már Berlinben is ez van? Honnan hová jutnak ezzel? Berlin és Bejrút hovatovább valamiben csereszabatos lesz? Aki nem muzulmán terrorista, csak a saját kultúrájához, szokásaihoz – idegen közegben, mikroközösségében – körömszakadásig ragaszkodó betelepülő, az így él és hal?
Aliék akcióban
Mexikói, egyesült államokbeli, de londoni, olasz és más európai, sőt honi (Aranyélet?!) maffiatörténet bőven van. De hogy Berlin egyik kerületében, városrészében ez a bűn apoteózisa meglehet, sőt végzetes fejlődést mutathat: ez nekem új, s elképesztő. Kíváncsi lennék, hogy egy német átlagpolgár, avagy egy mérsékelt arab–török néz mit szűr le ebből a moziból?
Megtört nők sorsa: Kalila és Amara
Számomra dermesztően hitelesnek tűntek föl még a legfélelmetesebb képkockák is: pl. a temetés, az esküvő, a német jogállammal való szembenállás, a sikertelen integráció és a rendőrség megcsömörlése vonatkozásában. Egyszerűen: más az értéke az emberi életnek és méltóságnak a bennszülött német polgár és egy 26 éven át a státuszának rendezésére váró muszlim férfi és családja tekintetében. Miközben a becsület alapérték volna még a bűnszervezet belső viszonyaiban is! Ám, miféle mix keletkezik ebből, s az hová vezet?! Kínos vízió, nincs válasz.
A HBO ezzel konferálja fel a moziját: …egy családi alapon szerveződött arab bűnbanda uralja Berlin Neukölln negyedének néhány háztömbjét. Az Ali „Toni“ Hamady vezette banda drogkereskedelemmel, játékgépekkel és védelmi pénzek szedésével foglalkozik. Ali hátat akar fordítani a bűnözésnek, hogy a feleségének és a lányának éljen. Ám amikor a testvérét letartóztatják, Toninak reagálnia kell az új helyzetre. A forrófejű Abbas nincs segítségére ebben, de szerencsére feltűnik Toni ifjúkori barátja, Vince….”
Mondhatnánk: és így tovább: a 6+7+6 epizódból álló sorozat dráma, krimi, családregény, sötét színekkel megfestett rendőrsztori, tűpontosnak látszó szociográfia, elvetélt kísérlet a beilleszkedés feltételeiről és bizonytalanságáról, meg annak szélsőséges hatásairól. Főhős mondja: ha megkapná az állandó letelepülés papírját, ő németebb lenne egy németnél: nem le(he)tt az.
A papírért bármit
Négy dologra érdemes ráirányítani a figyelmet:
- A számomra ismeretlen színészek parádéznak. Még a leggonoszabb figurát alakító aktorok is abszolút igazinak látszanak. Ugyanez, a feltételen alázat és hitelesség jellemzi a több személy által jegyzett rendezést, a fotómunkálatokat, a zenét, s azon belül a rep-számok adekvát nívóját. Nem egysíkúak a megírt szerepek, köztük a kapcsolat élesen eltérő és életszerűen változó; azaz több, mint profi munka a forgatókönyv tartalma és abban a dialógusok elsőrangú színvonala. Kiemelhető, hogy a női szerepek megformálása is briliáns. A romantikus, illetve szerelmi szálak is mértéktartóak.
Abbas és Ewa
2. A német rendőrség megjelenítése zavarba ejtő. Közepesnél is kevesebb rokonszenv mutatkozik e szerepeknél: lelőtt korrupt zsaru, halálra készülő nyomozó, megszállott rendőrnő felemás igyekezete, és en bloc hatásos, bár megtört bűnüldözés látszik a kockákon. Macska–egér-játék folyik: változó felállásban. Egy ízben – kicsit felületesen – a német igazságszolgáltatás, az ottani jogállamiság és az iszlám jog konfliktusa is előbukkan, de e szál elkötetlen marad. Nemigen látszik morális előny és fölény a jók és a rosszak kíméletlen vívásaiban. Beépített rendőr halála is mélyíti a dilemmákat. Utal a gondok gyökerére egy rendőr: az 1960-as évektől vannak itt az idegenből érkezők, integrációjuk sok esetben kudarc, a második generáció sem jobb az előbbinél. Leinti az ügyész: ez politika, nem a rendőrség asztala.
Kutcha rendőr és Ali, a bűnöző
3. A befogadottak, a menekülők beilleszkedésének nehézsége, de megoldásának egy módja is helyet kap a 4. évadban. Fiatal menekült fiúk focicsapata fejlődik ígéretesen. A jó útra tért Ali példamutató edzőként igyekszik nekik minden elemi dolgot előteremteni. Foci, migráció, siker, elejutás, jogos igények: magyar szemmel-füllel észlelhető ez?!
Migránsfoci
5. Nem állítom, hogy csupa és csakis negatív vízió sorakozik a műben. A megértés, a megoldás, a megbékélés, a család egybentartása, a gyermekszeretet, a női szerepek és jogok kibontakozása is felbukkan benne. A tüneményes színésznő által alakított Dzsamila sorsának, a bűnnel teli családi közösségekből, a klánokból történő kitörési kísérletének a formálódása jelez értelmet és esélyt, befogadást a polgári társadalomba, akár londoni tanulás, s majdani ügyvédi pálya választása révén is.
Dzsamila
A HBO talán küldetéséses szerepet vállalt ennek a szériának a bemutatásával, műsoron tartásával. Látni kell az olykor tömény borzalmat és kiúttalanságot is ahhoz, hogy vele ébresztőt lehessen fújni. Ez a német sorozat – néhol, pár kulcsjelenetében a klassszikus, 1982. évi, F.F. Coppola Keresztapáját is elérő minőségben – bizony ilyen. Csakhogy a német 4Blocks ízig-vérig napjaink története. Kalila sírkövén ott van a dátum: 2018! Önmagában ez, az aktualitás direkt példája mindennél rémisztőbb.
Ali bosszúja
Valamiféle zárszó? Játékfilmet látunk, döbbenetesen életszagú, ismerősnek tűnő miliőben. Vajon a berlini Neukölln behelyettesíthető volna-e honi kerülettel, rozsdaövezettel? Ha kicsit is igen, akkor pedig nálunk honnan és merre megy a piszkos pénz; kinek mibe’ fáj mindez? Beruházó, közpénz-szponzor, drogdíler, konzumnő, lehangolt zsaru, kétkezi verőember, gazdag alvilági figura – vajon milyen kifutást enged a folyamatoknak és egymásnak? Vannak, lennének egyáltalán tiszta nyertesek és vesztesek?
4Blocks: közel 700 perces, német nyelvű, magyar feliratos dráma németországi muzulmán szervezett bűnözésről. Rendezők: Marvin Kren, Özgür Yildirim, Oliver Hirschbiegel. Legfőbb szereplők: Kida Khodr Ramadan, Veysel Gelin, Karolina Logyda, Sami Nasser, Almila Bagriacik, Frederick Lau, Maryam Zaree.
A fényképek a sorozat hivatalos oldalairól valók, köszönet értük.