Nagy Márton ezúttal a Magyar Nemzetben fejtette ki véleményét Európa gazdaságáról, s azon belül főleg a német gazdaság helyzetét elemezte. Az Orbán-kormány egyik legkarakteresebb minisztere már nem első alkalommal állt elő megdöbbentő megfogalmazásokkal.

Nagy Márton a német gazdaság hányattatásait ecsetelő cikkében egyetlen sort sem vesztegetett arra, hogy a magyar gazdaság már négy egymást követő negyedévben recesszióban van, és a magyarországi infláció még mindig majdnem háromszorosa az uniós átlagnak. Ehelyett hosszan sorolta a német gazdaság lesújtó adatait, s ebből kiderült, hogy a németeknek nem csupán a jelenük elborzasztó, hanem a jövőbeni kilátásaik sem jók: a miniszter szerint ugyanis Amerika a szankciós háború leple alatt elviszi a high-tech ipart, Kína pedig az autóipart, ezzel a német gazdaságot a Nyugat és a Kelet felosztotta egymás között.

Nem szeretnénk most a németek helyében lenni. Azt már jó ideje tudjuk róluk, hogy elszegényedtek és éjszaka kénytelenek sötétben aludni, télen pedig hideg van az országukban. Most ezen nyomorúságok, amint azt Nagy Márton egy költői képben megfogalmazta, a szankciós háborúval is súlyosbodtak. Vagyis, „az unió begyújtotta maga alatt azt a strukturális bombát, amin tudta nélkül régóta ült”. E folyamat hatásai, így a magyar miniszter, ma „legjobban Európa beteg embere, Németország példáján látszanak”.

Nagy Márton még egy friss kutatást is citált, miszerint a németek kétharmada elégedetlen a kormányával. Ezért, így a magyar miniszter, a német cégek a lábukkal, a pénzükkel szavaznak, és külföldön keresik a beruházási lehetőségeiket. A miniszter itt elfelejtette, vagy nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a magyar kormány is arra ösztönzi a hazai vállalkozásokat, hogy külföldön fektessenek be, és az ott megszerzett profitot hozzák haza.

Nagy Márton tehát elsiratja Németországot, de – becsületére legyen mondva – nem kárörvend rajta, hanem együttérzéssel szemléli a nehézségeit. Szerinte ugyanis nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy „Németország, a német vállalatok, azok közül is az autógyártók sikeresek legyenek, mert akkor mi is sikeresek vagyunk”.

Lefordítjuk a miniszter szavait magyarra: Európa beteg emberének teljesítményétől függ, hogy talpon maradunk-e, vagy sem.

Nagy Mártonnak nem ez az első, és bizonyára nem is az utolsó érdekes megnyilatkozása. A gazdaságfejlesztési miniszter az idén januárban interjút adott a Mandinernek, s a beszélgetésben néhány meglepő információ is elhangzott. Például az, hogy a Vodafone megvásárlása az előre tervezettnél tíz százalékkal kevesebbe került, ezért az államnak jobban megérte ebbe fektetni, mint a pedagógusok béremelésébe. (A tranzakció értéke 600 000 millió forint volt, és hitelből finanszírozták.)

Itt jegyezzük meg, hogy a 2020. pénzügyi évet a magyar Vodafone 1300 millió forint veszteséggel (tehát a vételárnál is többel!) zárta, a magyar állam és a 4iG által felvásárolt cég 2021-ben is veszteséges volt, akkor 7400 millió volt a mínusz. Azt a kijelentést pedig, hogy egy veszteséges céget jobban megéri megvásárolni, mintsem az oktatás helyzetén javítani, Nagy Márton érdekében inkább nem kommentálnánk. Már csak azért sem, mert a miniszternek előzőleg is volt olyan nyilatkozata, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Például, amikor az Európában éllovas, a magyar emberek életét megkeserítő inflációról képes volt azt állítani, hogy nálunk azért drága minden, mert korábban olcsó volt.

E megnyilvánulások fényében kell értékelni azt is, hogy Nagy miniszter most Európa beteg emberének nevezte Németországot. Olyan országnak, amelynek már saját piaca sincs, mert azt a Nyugat és a Kelet felosztotta egymás között.