Nézzük, miként értelmezi a Reuters a tegnap éjszaka Brüsszelben köttetett alkut. A londoni székhelyű világhírügynökség a lényeget abban foglalja össze, hogy Magyarország hozzájárult Ukrajna jövő évi pénzügyi megsegítéséhez, valamint ahhoz, hogy az EU csatlakozzék a nagyvállalatokra vonatkozó globális adóminimumról szóló nemzetközi megállapodáshoz. Cserébe az Unió rugalmasságot tanúsít a Magyarországnak fizetendő támogatásban.

Ez tehát egyfelől azt jelenti, hogy Ukrajna jövőre uniós költségvetésből kaphat 18 milliárd eurót, és a pénzt nem kell az egyes tagállamoknak az EU-nál rosszabb feltételek mellett előteremteniük a nemzetközi hitelpiacon. Emellett Budapest eláll attól is, hogy megvétózza az OECD égisze alatt kidolgozott egyezményt, amely legalább 15 százalékos nyereségadót ír elő a multikra vonatkozóan, mégpedig ott, ahol az üzleti tevékenységüket valójában folytatják, és nem feltétlenül abban az országban, ahol az adókedvezmények reményében a központi irodájukat berendezték. Ami a mérleg másik serpenyőjét illeti, a magyar fél egyfelől megkapja azt, hogy az év végével nem vész el visszavonhatatlanul a világjárvány utáni gazdasághelyreállítási alap Magyarországnak szánt 5800 millió eurójából 70 százalék – vagyis durván 4000 millió euró –, miután az EU elvben jóváhagyta a pénz felhasználásáról szóló magyar kormányzati tervet. Ez azonban nem jelenti a pénz azonnali átutalását, hiszen Budapestnek még további feltételeket kell teljesítenie.

Emellett a magyar fél elkönyvelheti, hogy az Unió 7500 millióról 6300 millió euróra csökkenti azt az összeget, amit jogállami aggályok miatt, a brüsszeli elvárások magyar teljesítéséig visszatart a Magyarországnak szánt általános büdzsékeretből a mostani hétéves költségvetési ciklusban. Ez a mérséklés azt jelenti, hogy három fontos uniós operatív programnak nem az Európai Bizottság által javasolt 65, hanem „csak” 55 százalékát fagyasztják be. A Reuters a magyar részről teljesítendő feltételek közül kiemeli a korrupció leküzdését és a bíróságok függetlenségének a helyreállítását.

A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Orbán Viktornak – megfogalmazása szerint a „veterán populista miniszterelnöknek” – nagy szüksége van az uniós forrásokra, hiszen az infláció 26 százalékosra nőtt, emelkedik az eladósodottság mértéke, a forint pedig rosszul teljesít a térség más fizetőeszközeihez képest.

Orbán – írja a Reuters – az elmúlt hónapokban megállapodásra törekedett az EU-val, és megváltoztatott törvényeket, Brüsszelt azonban ezzel nem győzte meg, miközben uniós tagországok dúltak-fúltak amiatt, hogy a magyar miniszterelnök megvétózott uniós külpolitikai lépéseket. „Számunkra fontos, hogy képesek legyünk Ukrajna támogatására. A többi Magyarországon múlik, az ő pénzükről van szó” – idéz a Reuters egy uniós diplomatát.

A dolgok ilyetén kimenetele a Politico című amerikai portál európai kiadása szerint egyfelől nyereség Orbánnak, akinek két tényező játszott a kezére: az egyik az EU döntéshozatali rendszerének azon vonása, hogy fontosabb kérdésekben egybehangzó állásfoglalásra van szükség a tagállamok részéről, a másik pedig az, hogy az Európai Unió igyekezett az egységes fellépés benyomását kelteni az ukrajnai háború ügyében. Másfelől ugyanakkor – figyelmeztet a Politico – Magyarország még így is elveszíthet eurómilliárdokat, hiszen nincs semmi garancia arra, hogy képes lesz teljesíteni mind a 27 jogállami reformfeltételt, ami a pénz felszabadításához szükséges.

Szintén a Politico interjút közöl Emily O’Reilly uniós ombudsmannal, aki szerint a görög európai parlamenti alelnöknőt, Eva Kailit és környezetét érintő katari vesztegetési ügy miatt szükség lenne az EU körüli lobbizás szabályainak a szigorítására, az ombudsmani hivatal nyomozási és szankcionálási jogának a megteremtésére. A botrány kipattanása megnehezíti az EU számára, hogy fellépjen Lengyel- és Magyarországgal szemben, és valóságos ajándék azoknak, akik EU-ellenes irányvonalat követnek – érvelt O’Reilly.

Visszatéve a magyarokkal kötött uniós alkuhoz, a Der Spiegel német hírmagazin azt írja: a tagállami nagykövetek ülésén született döntés értelmében visszatartott összeg 1200 millió euróval alacsonyabb ugyan az Európai Bizottság által javasoltnál, ám az egységes álláspont megszületése mégis nagy sikernek számít, hiszen Magyarországra most az a nyomás nehezedik, hogy további reformokkal kell javítania a jogállamiságot.

A bajor Süddeutsche Zeitung a témáról írt összefoglalójában kitér arra: Lengyelország példája jól mutatja, hogy milyen nehéznek is bizonyulhat a tényleges hozzájutás a már beígért pénzekhez. A varsói kormány már júniusban megállapodásra jutott a brüsszeli Bizottsággal, de az igazságszolgáltatás függetlenségének az előírt megerősítése még most sem valósult meg olyan mértékben, hogy a lengyelek akár egyetlen euróhoz hozzájutottak volna a nekik szánt 22 500 milliós keretből.

„Orbánnak most bő 12 000 millió oka van arra, hogy végre teljesítse a brüsszeli előírásokat” – fogalmaz a Süddeutsche Zeitung.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Financial Times Magyarország beleegyezett abba, hogy az EU kedvezményes hitelt nyújtson Ukrajnának, továbbá abba is, hogy a közösség csatlakozzék a nagy nemzetközi konszernek minimumadóját előíró nemzetközi egyezményhez. Ezért cserében a többiek elfogadják a magyar csomagot a gazdasági újjáépítési keret elköltésére, valamint elvben megnyílik az út a felzárkózási támogatásokhoz is. Az egyezség nagy lépés előre – két nappal az uniós csúcs előtt. Illetékesek attól tartottak, hogy a patthelyzet beárnyékolja a csütörtök-pénteki tanácskozást.

Brüsszelt nagyon zavarta, hogy netán az a kép alakul ki: képtelen kellő anyagi segítséget adni Kijevnek. Orbán viszont sarokba szorult, hogy egyezzen meg és tegye lehetővé az ukrán állami kiadások finanszírozását. De hát a magyar gazdaság hatalmas bajokkal küszködik, az infláció szintjének nemigen akad párja az EU-ban, a növekedés ezzel szemben harmatos. Ám csak akkor lát pénzt, ha előbb eleget tesz a jogállami kikötéseknek.

AP Kicsiny, de fontos siker – így kommentálta a tegnapi brüsszeli megállapodást Petri Sarvamaa, az Európai Néppárt nevében.  A soros cseh elnökség ellenben úgy értékelte: megaegyezség. De még meg kell erősíteni, bár az esti szavazási arányok láttán már senki sem hiszi, hogy itt még lehet bármiféle nehézség. Vagyis: elhárult a veszély, hogy az állam- és kormányfők két nap múlva lehetetlen helyzetbe kerülnek.

Orbán mondhatja, hogy győzött, hiszen le tudott faragni a szankció összegéből, bár így is kénytelen milliárdoknak búcsút inteni, éa az alighanem még megviseli a gazdaságát. Az EU viszont úgy tálalhatja, hogy egységesen kiáll Ukrajna mellett, jóllehet, sokáig elhúzódott a belvita, és emiatt úgy látszott ki, hogy cserben hagyja amúgy is igen szorult helyzetben lévő szövetségesét.

Az unió évek óta hadakozik Orbánnal, de elhatározta, hogy nem hagyja annyiban, miután úgy véli, hogy az illiberális demokrácia nem fér össze a nyugati demokratikus szabadelvűséggel. Ám még így is marad egy sor vitás kérdés, nem utolsósorban az, hogy a magyar fél szoros kapcsolatot tart fenn Oroszországgal.

Süddeutsche Zeitung Az EU támogatásokat fagyaszt be Magyarország számára, így reagál a grasszáló korrupcióra. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Orbán-kormány a feltételek teljesítése esetén megkapja a „korona-milliárdokat”. Cserében a miniszterelnök feladja két fontos téma blokkolását. Viszont Brüsszel egyelőre nem folyósít 6,3 milliárd eurónyi felzárkóztatási pénzt. Ehhez az új jogállami mechanizmus szolgáltatja a jogi alapot – kényes premier.

De szubvenciók nem indulnak meg azonnal, előbb végre kell hajtani a vállalt reformokat. Ez azonban nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a lengyelek már a nyáron von der Leyenék tenyerébe csaptak, de nem haladnak az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításával, ezért még a levegőben lóg 22 500 millió euró.

A Bizottság már évek óta nyilvánosan nehezményezi a korrupciót, a tekintélyelvű irányzatokat, továbbá a jogállam és a sajtószabadság lebontását. Ha most a magyar fél eleget tenne az előírtaknak, akkor ezzel megszűnnének az aggodalmak, mármint, hogy a jövőben is szubvenciókat nyúlnak le. Ennélfogva Orbánnak jelenleg 12 000 millió oka van, hogy végre megtegye azt, amit az EU elvár tőle. Az más kérdés, hogy hajlandó-e rá.

Le Figaro Orbán Viktor gúnyolódik azon, hogy az EP kínba került a korrupciós ügy miatt. Dörzsöli a markát, hiszen Strasbourg mindig készen állt elítélni a magyar jogállam elleni támadásokat.  „Jó reggelt az Európai Parlamentnek” – üzente ironikusan a twitteren. A nacionalista vezető pont akkor szúrt oda egyet, amikor Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy elveszít több ezer milliónyi uniós támogatást a korrupció és az elégtelen igazságszolgáltatási reformok miatt.

A Bizottság – az európai képviselők nyomására – bekeményített a magyar kormánnyal szemben, ezért az most örül a görög alelnökről érkező vesztegetési híreknek. Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-törvényhozója dörgedelmes véleményt eresztett meg, miszerint „a Progresszív Szövetség évek óta hazugságokat terjeszt a magyar korrupcióról”, ám ezúttal a zászlósfigurája belekeveredett az EU történetének legnagyobb botrányába.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarországon a pénzpolitika látványosan húzza a rövidebbet a gazdaságpolitikával szemben, épp ezért az MNB elnöke megdorgálta Orbán Viktort. A jegybank másfél éve harcol az infláció ellen és a gyengélkedő forint megerősítéséért, ám a próbálkozást keresztülhúzta a nemzeti-konzervatív hatalom. Így most összeméri erejét a központi bank és a kabinet.

Az egykori kegyenc, Matolcsy György szokatlanul élesen osztotta ki Orbánt. De hát a pénzintézet már tavaly sikertelenül igyekezett rávenni a kabinetet egy sor beruházási terv feladására. Az idén az adósságok nagysága eléri a GDP 6%-át, ennélfogva kétszer nagyobb lesz, mint az uniós átlag. Viszont a jogállami vita miatt nem jönnek az uniós támogatások.

A Die Welt Európa következő, potenciális Orbánjának nevezi a szerb elnököt, mivel az elnyomja az ellenzéket és a sajtót, továbbá az orosz rezsim barátságát keresi. Ám ezzel párhuzamosan fontos tagjelölt az EU-ban, noha megvan minden adottsága, hogy pont olyan legyen, mint a magyar vezető. Tudja, miként kell a hangulatot kelteni Brüsszel ellen, és ő is képes érvényesíteni a maga álláspontját, noha az szemben áll az európai érdekekkel.

Országában szakértők és liberális körök azt vetik az Európai Unió szemére, hogy Alekszandar Vucsics megbékítésével próbálkozik. Nos, ez úgy van, hogy az Bizottság nem akarja elidegeníteni a stratégiailag fontos Szerbiát, mert az stabilitási tényező a régióban, ugyanakkor persze szerepet játszik a destabilizálásban is. Majd meglátjuk, mi lesz az uniós törekvés eredménye.

 Belgrád ugyanakkor nem csupán a médiát, hanem a civil társadalmat és az ellenzéket is sorozza. A Freedom House hibrid rezsimként tartja nyilván az országot. A földrész szempontjából ugyanaz a gond vele, mint Magyarországgal: muszáj együttműködni autokratákkal, noha azok megsértik a játékszabályokat. Orbán és Vucsics is beveti politikai súlyát, hogy engedményeket csikarjon ki. Csak éppen a magyar kormányfő belülről sokkal sikeresebben zsarol.

Mindketten illiberális demokráciát alakítottak ki. Nem csoda ezek után, hogy Orbán és brüsszeli embere, Várhelyi Olivér mielőbb fel akarja vetetni Szerbiát a klubba. Megerősítené Budapest táborát, ami nem kér a nyugati értékekből. És Vucsics is elutasítja a Moszkva-ellenes szankciókat.  

Der Standard Paul Lendvai teljesen értelmetlennek nevezi, hogy az osztrák kormány csípőből tüzelt, amikor megakadályozta, hogy Románia és Bulgária csatlakozzék a schengeni övezethez. Az elemző nemigen tud felidézni olyan osztrák külpolitikai húzást, amelyet a partnerországok és a sajtó képviselői ilyen egyöntetűen ítéltek volna el, képmutatónak és teljesen feleslegesnek minősítve azt. Kiállt ellene Van der Bellen osztrák államfő, a német és az olasz külügyminiszter is.

Az EP osztrák néppárti alelnöke, Othmar Karas, az ÖVP legtapasztaltabb Európa-politikusa joggal tette szóvá, hogy elsősorban Magyarország miatt nő osztrák földön a menekültek száma. Orbán ugyanis simán tovább engedi az érkezőket, ahelyett. hogy előírás szerint jegyzékbe venné azokat, ám ezzel hatalmas károkat okoz nyugati szomszédjának.

Nehammer kancellár mégis a magyar és szerb populista vezetők társaságát keresi, ily módon azonban Bécs elveszíti minden szavahihetőségét Európában – mondta egy osztrák ellenzéki EP-törvényhozó. A pofon gazdasági következményeit hamarosan érezni fogják a Romániában és Bulgáriában érdekelt osztrák vállalkozások.

Ugyanakkor aligha jönnek be a lépéshez fűzött belpolitikai remények, mert az Osztrák Szabadságpárt tud a félelmekkel játszani. Egyben kiderült, mennyire képmutató az osztrák politika a Nyugat-Balkánon, ráadásul meghamisítja az Európai Unióról alkotott képet. Hiszen amikor valami sikerül, az a hazai szereplők érdeme, viszont, ha bármi kisiklik, akkor azért az EU a felelős.

Financial Times Az EU görög szociáldemokrata alelnökének vesztegetési históriája ajándék az EU bírálóinak – állapítja meg a vezércikk. Orbán Viktor gyorsan be is gyújtotta a gúny petárdáit. De hát ekkora botrány nem volt Strasbourgban jó 10 éve, akkor újságírók lobbistáknak adták ki magukat, és megvezettek több képviselőt is, utóbbiak közül hárman azután le is töltötték büntetésüket.

A törvényhozók az emberi jogok védelmezőjének tekintik magukat, így fontos szerepet töltöttek be, amikor fellépést kényszerítettek ki a demokráciát és a jogállamot leromboló magyar, illetve lengyel kormány ellen. A Közgyűlés szeptemberben határozatban mondta ki, hogy Magyarország „választási autokrácia”.

A mostani ügy igen kényes időpontban került napvilágra, mert a szervezet éppen tengelyt akasztott a Fidesszel a demokratikus szabályok megsértése miatt. A képviselőknek azonban ügyelniük kell arra, hogy ne érhesse szó őket sem. Viszont az új Európai Ügyészég jogköre csak korlátozott a tagállamokban. Ám most meg kell erősíteni a laza előírásokat a vagyonbevallások, valamint a lobbizás kapcsán.

Ursula von der Leyen már 3 éve kiállt amellett, hogy jöjjön létre etikai testület, mert az intézkedhet, ha biztosok, törvényhozók, vagy az apparátus munkatársai kerülnek gyanúba – ezt az elképzelést most mielőbb keresztül kell vinni. Ha EU számon akarja másokon kérni a demokratikus elvek megtartását, akkor igazolnia kell, hogy képes arra a saját berkeken belül is.

A Die Zeit kommentárírója a jogállam elleni támadásként értékeli a Brüsszelben kirobbant Katargate-et. Az ugyanis megerősíti a közvélemény meggyőződését, hogy az EU központja tele van korrupt politikussal, ez pedig hatalmasat ront az EU tekintélyén. Pedig a sejkek első ránézésre nem sokat értek el az Európai Parlament görög alelnökének és társainak a megvesztegetésével (bár itt kötelezően fennáll az ártatlanság vélelme).

Viszont nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy az arab ország nem csupán a focivébé rendezési jogát szerezte meg kemény pénzekkel, hanem más területeken is ilyen módon próbált érvényesülni. Mindenesetre Katarina Barley, aki szintén alelnök Strasbourgban, azt mondja, sajnos, túl sűrűn bukkannak elő ilyen ügyek, miközben az európai intézmények azzal büszkélkednek, hogy mennyire átlátható a működésük.

Tény, hogy szigorúak a lobbizás szabályai – legalábbis a tagállamok esetében. De a mostani eset fényében igencsak aktuális, hogy még feszesebbre vegyék a jogi kereteket. Hiszen Brüsszel mindig mondogatja, hogy sehol nem fogadja el az emberi jogok megsértését, és még saját soraiban is szembeszáll az olyan zavarkeltőkkel, mint a magyarok és a lengyelek. Csak éppen most érvet ad az ellentábor kezébe, amely kettős mércét emleget. Örülni fog az orosz propaganda.

Itt végső soron a demokráciát és jogállamot érte kihívás, aránytalanul felnagyítva azok gyengéit. Csakis hatásos reformokkal lehet helyreállítani a megingott bizalmat. Az EU-nak meg kell mutatnia az erejét.

Financial Times Gideon Rahman úgy ítéli meg, hogy még jó ideig semmi remény nincs Ukrajnában a békére, ezért jobb híján úgy lehet lezárni a viszályt, mint annak idején a Koreai-félszigeten: tűzszünettel. Véleményét az újság fő külpolitikai kommentátora azzal támasztja alá, hogy

1. sem Ukrajna, sem Oroszország nem képes teljes győzelmet aratni;

2. a két oldal véleménye szögesen eltér egymástól, ily módon nem lehet szó békeszerződésről;

3. a szembenálló felek akkora veszteségeket szenvednek, hogy az vonzóvá teszi számukra a fegyvernyugvást.

Bármit állít is Putyin, tény, hogy vállalkozása felsült. Már több mint 100 ezer katonája vesztette életét vagy sebesült meg, és az áldozatok száma csak emelkedik. Viszont nem képes beismerni a katasztrófa mértékét, továbbá a háborús bűnöket sem, és ez szintén a tartós megegyezés útjában áll.

De arra lenne mód, hogy a harcok leállítását úgy tálalja, mint taktikai lépést – ezt csinálta Herszonnál. A kiút megfelelne Kijevnek is, hiszen továbbra is nagyok a veszteségei, ráadásul a brutális támadások lerombolják az energiahálózatát. És minél jobban elhúzódik a viszály, annál kevésbé valószínű, hogy hazatérnek a menekültek.

A legfőbb akadály az, hogy az ukránok egyáltalán nem bíznak az oroszokban. Ezért szükség lesz nyugati biztonsági garanciákra – még fegyverszünet esetén is. Viszont: ha megszűnnek a harcok, akkor megindulhat a segítség az újjáépítéshez. De egyúttal megnyílhat az út Oroszország régóta várt politikai átalakulásához is.

A The Wall Street Journal egyik állandó szemleírója, a Hudson Intézet munkatársa azt ajánlja, hogy Amerika kezdjen el azon gondolkodni, milyen megállapodás lehetséges Ukrajnában, de olyan, ami tartósabb, mint a tűzszünet. Walter Russel Mead rámutat: ilyen súlyos viszály nem volt a földrészen 1945 óta és csak egyre rosszabb lesz. Megy a barbár bombázás a civil infrastruktúra ellen, hogy a tél miatt az ukránok adják meg magukat. A válasz az, hogy Kijev drónokkal mélyen orosz területen vesz célba létesítményeket.

Az USA-nak tisztáznia kell, hogy milyen békét akar. A legfőbb követelmény, hogy mielőbb véget érjenek a harcok, mert különben csak még nagyobb lesz a pusztítás. Továbbá igazi békével kell lezárulnia a viszálynak, mert ha csupán befagy a konfliktus, akkor bármikor újjáéledhet. Azonkívül el kell érni, hogy az agresszió ne maradhasson büntetlen. Megfelelő biztonsági garanciákat kell adni a térség államainak, így akár NATO-tagságot.

Végül pedig Washington számára nem elfogadható, hogy a háború Oroszország felbomlásához vezessen, mert annak csak zűrzavar és akár újabb agresszió lehet a vége. Még belegondolni is rossz: az vehetne atomfegyvert, illetve hasadóanyagot, aki a legtöbbet ígéri érte. Kína ehhez képest lökést kapna. Úgyhogy szükség van a stabil orosz államra, nehogy anarchia köszöntsön be Ukrajnától a Csendes-óceánig.

Nem lesz könnyű, mert Moszkva nemigen akar majd belemenni ilyen feltételekbe. A nyugati kötelezettségvállalás viszont segíthet rávenni Ukrajnát, hogy az ne ellenezze a békeszerződést, amely elkerülhetetlen hagy majd kívánnivalót maga után.