(Írta: FSP) Novák Katalin államfő a Facebookon jelentette be, hogy aláírta a kata módosításáról szóló törvényt. Meglepetést nem okozott ezzel az államfő asszony, ám a szöveg annyira bonyolult és nehezen érthető, hogy kénytelenek voltunk a szövegolvasásban kevésbé gyakorlott olvasók segítségére sietni.
Lefordítottuk magyarra Novák Katalin magyarázkodását, amellyel azt kívánta a nagyközönséggel elhitetni, hogy nekik az a jó, ami rossz. Az alábbiakban Novák államfő szövegei mellett zárójelben és dőlt betűvel a mondatok hiteles magyar fordítását, azaz, valódi értelmét olvashatják.
Az országgyűlés által elfogadott, a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvényt ma aláírtam – írta Novák Katalin a Facebookon. Alaposan megvizsgáltam és megfontoltam az elfogadott törvényt, ahogy a hozzám érkezett észrevételeket is. Olyan okot, amely miatt az alkotmánybírósághoz kellene fordulnom, nem találtam. A törvényhozói szándék, a változtatás célja aligha vitatható. (Megkérdeztem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy nem lesz-e ebből nagy balhé, nem fognak-e az emberek törni-zúzni, rendőrökre támadni, autókat felgyújtani, mint 2006-ban, de megnyugtatott, hogy ez egy nagyon nyugodt nép, fát lehet hasogatni a hátán. Ez utóbbi mondat meggyőzött, mert nekem is az a véleményem, hogy a gáz és az áram árának emelése sokak számára azt jelenti, hogy csak fával tudnak majd fűteni.)
Érzékelem ugyanakkor a felháborodást. Azt, hogy sokak számára nehézséget jelent majd az új helyzethez való gyors alkalmazkodás. (Rohadt sokan fognak elszegényedni és tönkre menni, de ez bennünket nem érdekel, kell a pénz, mert a választás előtt sok pénzt elszórtunk, és most megpróbáljuk ennek legalább egy részét visszaszerezni az emberektől.)
Megértem, hogy kérdéseik vannak. Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetés után születik döntés. Gyors változtatás esetén is elvárható, hogy a kormány megfelelően segítse az érintetteket. (Nem szoktunk senkivel semmit megbeszélni. Sem a szakmai, sem pedig a társadalmi szervezetekkel, amikor nagyon cinikusak akarunk lenni, akkor nemzeti konzultációt szervezünk, ami persze nagyon sokba kerül, de önmagában ez sem érdekel bennünket. Az viszont igen, hogy most gyorsan kell a pénz, ezért nem volt idő a nemzeti konzultációnak nevezett parasztvakításra.)
Megbeszélést folytattam a kormányfővel és a kormány tagjaival, és ígéretet kaptam arra, hogy a részletszabályok kialakítása során megnyugtató válaszok születnek a jogosan felmerülő kérdésekre. (Azt mondták, Kati, te csak írjad alá, ne gondolkozz, nő vagy, kettővel kezdődik a személyi számod, süssél kakaós csigát, pucold meg papírzsebkendővel az ablakot, de leginkább mosolyogj, azt nagyon csípik a magyarok. A többit bízd ránk, nekünk már van gyakorlatunk abban, hogyan kell megmagyarázni az általunk lenézett, megvezetett hülyéknek, hogy miért jó nekik, amiről mindenki tudja, hogy nagyon rossz.)
Rendkívüli időket élünk. A háború nyomában járó gazdasági válság felforgatja hétköznapjainkat. Rajtunk kívülálló erők kiszámíthatatlanná teszik a jövőt. Magyarország biztonságát az államháztartás, a költségvetés stabilitása is megalapozza. Válsághelyzetben biztos kézre, hideg fejre és együttérző szívre van szükség. Helyes, ha ebben a helyzetben az államfő nem gördít akadályt az Országgyűlés döntésének érvényesülése elé. (Itt csak az utolsó mondatot lehetett magyarra fordítani, mert a többi értelmetlen blabla. Az utolsó mondatnak viszont van értelme, a mi nyelvünkön azt jelenti, hogy akárcsak a dicstelen körülmények között, plágium miatt távozni kényszerült Schmitt Pál, én is motorja leszek a kormánynak, nem fékje. Szeretném, ha mindenki számára világos volna, hogy rám mindig, minden körülmények között számíthat a miniszterelnök úr.)
Összefogás, kölcsönös felelősségvállalás és belátás – ez segít minket túl a nehezén. Csak így maradhatunk talpon. (Higgyetek nekünk, bármit mondunk, még akkor is, ha ma homlokegyenest mást hallotok tőlünk, mint néhány héttel ezelőtt. Amikor mást mondunk, azt is mi mondjuk. Inkább rendes magyar emberek hazudjanak nektek és lopjanak tőletek, mintsem holmi jöttment idegenekhez vándoroljon a röhejes jövedelmeteknek az a része, amelynek a mi zsebünkben jobb helye van.)