Az MTA legfontosabb döntéshozó testületének hétfői ünnepi ülésén adták át a legrangosabb akadémiai elismeréseket, előadást tartott Didier Queloz, Nobel-díjas asztrofizikus, kedden pedig zárt ülésen megválasztják az MTA vezetőit.

A közgyűlés nyilvános ünnepi ülése Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének köszöntőjével kezdődött. „Csak érdemi akadémiai szerepvállalás és az Akadémia és a kormányzat közötti együttműködés hozhatja el a kormányzati ciklusokon túlmutatóan stabil, kiszámítható és hatékony nemzeti kulturális, fejlesztési és innovációs (KFI-)rendszert, és az eredmények nemzetet erősítő hasznosulását” – mondta az akadémiai elnök, hozzátéve: „A tudományban alapigazság, de a politikában, különösen a szakpolitikában is érvényes tapasztalati tény, hogy nem az segít célhoz bennünket, aki mindenre bólogat. Sokkal inkább az, aki vitába száll velünk. Különösen érvényes ez akkor, amikor a kiinduló helyzet értékelésében egyetértés van, s a szándék és a cél közös.” Freund Tamás az Akadémiát olyan önszervező, meritokratikus, morális-intellektuális rendszernek nevezte, amelynek egyedülálló mozgósító, támogató, legitimáló és stabilizáló-fenntartó ereje van a nemzet javát szolgáló törekvések számára. Ez kiemelten igaz a kutatási, a fejlesztési és innovációs politikára, de valójában érvényes minden tudományos és technológiai megalapozást igénylő szakpolitikai, társadalmi, gazdasági és nemzetstratégiai kezdeményezésre is. „Ez a meggyőződés hatotta át első elnökjelölti programomat, az elmúlt három évet, és megválasztásom esetén ennek érvényesítésére törekszem a következő három évben is.” Freund Tamás utalt Gulyás Balázsnak, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) új elnökének a bemutatkozó beszédére, amely szerint a rendszerváltozáskor Magyarországot egy főre jutó tudományos és innovációs teljesítménye alapján jóval előbbre sorolták az országok közötti rangsorban, mint most. „Nyilván nem a magyar szellemi erőforrás és tehetség apadt el időközben, hanem a vele való gazdálkodásunk elégtelen. A magyar szellemi potenciál arteficiális, tehát közös erővel megváltoztatható okokból sorvad, apad el, vagy hasznosul más ország javára. A több évtizedes folyamatokból eredő lemaradást sem az oktatásban, sem az arra épülő tudományban nem lehet néhány év alatt ledolgozni. De biztosan lehetséges szakmailag alátámasztott oktatás- és tudománypolitikai intézkedésekkel a rendszert fejlődési pályára állítani” – mondta Freund Tamás. (Az MTA elnökének teljes beszédét ide kattintva olvashatja el.)
Ezt követően Didier Queloz Nobel-díjas asztrofizikus, a Genfi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem professzora tartott ünnepi előadást az exobolygókról, azaz a Naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringő égitestekről.

A program délelőtt a legrangosabb akadémiai kitüntetés, az Akadémiai Aranyérem, a magyar és az egyetemes tudományosság által nagyra becsült, kiemelkedő tudományos tevékenységért járó Akadémiai Díjak és további akadémiai elismerések átadásával folytatódott.

Az Akadémiai Aranyérmet Vékás Lajos (a képen; forrás: innoteka.hu) jogász, az MTA rendes tagja vehette át. Vékás Lajos a polgári jog teljes spektrumát lefedő, valamint az összehasonlító magánjogban is úttörő, nemzetközileg is elismert kutatásai és elméleti tudományos munkássága mellett a jogtudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásában is meghatározó szerepet játszott: munkássága kiemelkedő mértékben hozzájárult a többi között a polgári jog újra-kodifikálásához. Mindezek mellett kiemelkedő felsőoktatási tevékenységéért, számos tudományos mű és a jogi felsőoktatásban széles körben alkalmazott tankönyv megalkotásáért, továbbá társadalomtudományi alelnökként az MTA tudományos életben betöltött szerepének megőrzésében való aktív közreműködéséért adományozták neki az Akadémia legrangosabb kitüntetését.

Vékás Lajos professor emeritus, jogtudós 1939-ben Kolozsváron született. A háború végén családját menekültként rokonok fogadták be Győrszentmártonban (a mai Pannonhalmán). A Soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Szülei az akkori politikai viszonyok között nem akarták, hogy a jogászi pályát válassza, de tanárai és nagyapja biztatására végül mégis az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-, és Jogtudományi Karára felvételizett és ott szerzett diplomát. 1964-ben „Sub auspiciis Rei Pulicae Popularis” kitüntetéssel avatták doktorrá.

Tanársegédként kezdett tanítani az ELTE Polgári Jogi Tanszékén. 1979 és 1999 között tanszékvezető ugyanebben az intézetben, 2009-től professor emeritus. A rendszerváltozás után az ELTE rektorává választották, 1993-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1992-től alapító rektorként öt esztendőn keresztül irányította a Collegium Budapest Institute for Advanced Study tudományos intézetet. Több európai és japán egyetemen vendégelőadó, 1987-ben a Heidelbergi Egyetem vedégprofesszora volt. Tudományos kutatásainak első súlypontja magánjog-történeti téma volt, a szerződéstípusok kialakulásával foglakozott.

E témakörben írta meg kandidátusi disszertációját: „A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai” címmel, amelyet 1976-ban védett meg. Tudományos érdeklődése ezután a nemzetközi kollíziós jog kérdései felé fordult. „A nemzetközi magánjog elméleti alapjai” című akadémiai doktori értekezését 1984-ben védte meg. Ezt követően a polgári jog, az összehasonlító magánjog és a nemzetközi magánjog több területén kutatott; az mtmt-ben nyilvántartott tudományos közleményeinek száma 431, ezek közül 127 idegen nyelven jelent meg. Az elmúl másfél évtizedben egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként az öröklési jog elméleti alapkérdéseivel foglalkozik. E kutatások eddigi eredményeit az Oxford University Press három kötetben jelentette meg, a negyedik kötet ez év végén ugyanott fog napvilágot látni.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1995-ben rendes tagjává választotta. 2014 és 2020 között az MTA társadalomtudományi alelnöke volt. A Kodifikációs Főbizottság elnökeként meghatározó szerepe volt a másfél évtized alatt megalkotott és 2014-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyv szakmai előkészítésében. Tudományos eredményeit a Hamburgi Egyetem, a Heidelbergi Egyetem, a Bécsi Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem „doctor honoris causa” címmel ismerte el. Munkásságát itthon több rangos állami kitüntetés mellett Deák Ferenc Kutatási Díjjal (1998), Szentgyörgyi Albert-díjjal (2000) és Széchenyi-díjjal (2004) jutalmazták. (A Vékás Lajos életét bemutató kisfilm itt nézhető meg.)

Az ünnepi ülésen a hagyományoknak megfelelően az Akadémiai Aranyérem mellett az Akadémiai Díjat, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet, illetve az Arany János-életműdíjat elnyert kutatók vehették át az elismeréseket.