Az építőiparban megszűnő vállalkozások számában a tavalyi csúcsok után az idei I. negyedévben csökkenést mutat a cégstatisztika. Az első negyedévben 1402 társaság szűnt meg az ágazatban, ez 20 százalékkal elmarad a tavalyi utolsó negyedévi értéktől, és 12 százalékkal a tavalyi első negyedévestől is. Az ágazatról időről időre kedvező hírek és gazdaságösztönző szabályozások jelennek meg, ám még távolról sem beszélhetünk egészséges, kiegyensúlyozott szektorról, és a csökkenő megszűnési rátából sem lehet egyértelműen kedvező következtetéseket levonni – véli az Opten céginformációs igazgatója. Szerinte 2013–2014-ben elsősorban a központi finanszírozású, az EU áltgal támogatott és egyéb közbeszerzési megbízások növelték az ágazat megrendelés-állományát, az idén pedig a CSOK-tól várnak hasonló kedvező hatást. Csakhogy miként a nagy EU-s beruházások nem állították új, fenntartható növekedési pályára a szektort, ugyanúgy nem látszik még a lakásépítés-növekedésnek a kedvező hatása sem az ágazati cégstatisztikában. A megszűnések számának csökkenése alapvetően jó jel, hiszen az eddiginél stabilabb szektorra utal. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy egy nagy központi kényszertörlési hullámon vagyunk túl, és a fluktuáció csökkenése részben technikai hatás eredménye.

Az ágazatban zajló folyamatok közül a legkedvezőbb fejlemény, hogy évek óta csökken vagy stagnál a felszámolandó vállalkozások száma, de ez sem bizonyítja, hogy megkezdődött volna a fellendülés, inkább csak javítja a fennmaradó vállalkozások működési környezetét. Könnyen elképzelhető, hogy a várt fellendülés végül bekövetkezik, de világos jelei vannak, hogy ez lassabban zajlik majd le, mint sokan remélik.

Az új alapítású cégek száma meglehetősen lassan emelkedik, és még mindig nem éri el a régebbi csúcsidőszaki értékek felét sem, ami arra utal, hogy vagy a piacra lépési korlátok magasak, vagy a vállalkozók nem érzékelik a fellendülést. Ami az első lehetőséget illeti, könnyen lehet, hogy az utóbbi évek cégszám-csökkenése után kapacitáskorlátok keletkeztek az ágazatban, amiknek a meghaladása lassú és tőkeigényes folyamat. Ugyancsak nem lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy a munkaerőhiány rettenti el a tőketulajdonosokat a cégalapítástól, hiszen tudható, hogy az ágazatból nagyon sokan kerestek maguknak külföldön boldogulást.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) felmérése szerint a fejlődést gátolják a magas adók és járulékok, a szakemberhiány, és persze a kereslethiány. Az ÉVOSZ kutatása arra is rámutatott, hogy az építési beruházás célú közmegrendelések hiánya sok vállalkozást elbizonytalanít. Az ágazat mindazonáltal erősen heterogén, az egyes szakterületekre szakosodott cégek például rendkívül pozitív jelentéseket adtak.

Összességében tehát sem a bizalom, sem a kereslet nem állt helyre, és vannak még bőven kiaknázatlan lehetőségek az ágazatban. Izgalmas évek jönnek az építőipari cégek számára, hiszen a jogi és az adózási környezetben is várhatóak még változások, a központi beruházások aránya pedig csökkenni fog.

Az építőipar fellendüléséhez és az új vállalkozások alapításához sok egyéb külső feltételnek is össze kell állnia. Közülük a kamatkörnyezet támogató, és az állam is ösztönző és támogató szerepben jelenik meg, ahogy tette azt az áfa csökkentésével és a CSOK kiterjesztésével. A beruházási és hitelfelvételi hajlandóság azonban még messze van az ideálistól, aminek elsősorban az az oka, hogy a hosszú távú bizalom nem erősödött meg sem a lakosságban, sem a vállalkozási szférában.

Az Opten cégfluktuációs indexe (Opten–CFI) az adott időszakban törölt és alapított cégek számát viszonyítja az időszak elején rendben működőkéhez. Az index áprilisi értéke az építőiparban átlagosan 17–18 százalék volt. A megyéket tekintve az építőiparban az első negyedéves Opten–CFI Győr–Moson–Sopron, Bács-Kiskun és Csongrád megyében a legalacsonyabb, a legmagasabb fluktuációt Budapest, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg produkálta.