Nem irigylem dr. D. Cs. A.-tól azt az 5,2 (ötmillió-kétszázezer) forintot, amit igen nagy valószínűséggel rövidesen jóváírnak a számláján a 35 esztendős közszolgálati ideje jutalmaként. (A nyitó kép forrása: gyorplusz.hu)

Mert mire megy vele? Vehet belőle 2261 kiló zsírt…Csak hát aligha teszi, mert egyébként is hízlal. Vagy: vehetne belőle 8666 liter tejet. Netán 4333 kiló kenyeret…20 800 liter csapvizet…mintegy 1000 kötettel gyarapíthatná a könyvtárát…tankolhatna 10 833 liter üzemanyagot – de hát neki szolgálati autó jár, hozzá testőr is, fizetik a városi költségvetésből…

Amikor a sajtó fölkapta a témát, a győri polgármester (négy évig volt a szocialista polgármester mellett alpolgármester, most pedig, miután Borkai léket kapott az adriázásán, idestova 2,5 éve polgármester) ekként reagált rá: a pénzt nem ő kérte, nyilván nem is tartja számon, kisebb gondja is nagyobb annál, van dolga ezeregy: polgármester és orvosprofesszor egyszemélyben, emellett ritka papagájokat tenyészt, meséskönyvet ír. Irodalmi választékossággal válaszolt az egyik újságíró érdeklődésére:

„Kellene a rossebnek az a pénz. Elég jól keresek, nem is én kértem ezt a pénzt, a jegyző nyújtja be automatikusan.” Csakhogy, miként egy népszerű és rangos lap munkatársának magyarázatképpen hozzátette: a köztisztviselői törvény alapján egyértelmű és világos jogi alapja van annak, hogy a 35 éves jubileumi bónuszt felvehesse. — Azt eddig senki sem firtatta, hogy egy orvos köztisztviselő-e vagy közalkalmazott. Mert ugyebár a professzor úr 4+2,5, azaz hat és fél évet töltött eddig köztisztviselőként (alpolgármesterként majd polgármesterként), a többi munkaideje 28,5 év közalkalmazottként telt el.

Azt is megkérdezték dr. D. Cs. A. polgármestertől, hogy tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre: nem mond-e le 5,2 millió forintról? A polgármester erre barátságosan, a tőle telhető jóindulatú humorral így felelt: „Ha jár, akkor jár. Maga mit tenne? Adjam vissza, vagy vegyek mindenkinek 5 gombóc fagyit?” Különben is, derült ki a városvezető orvosprofesszor szavaiból: 35 év (420 hónap) munkaviszonya után ez a mostani jutalom mindössze havi 12 ezer forintra osztódik. Önmagáról elmondta, hogy a szorgalmából él, és különben is: ő ennél a pénznél alapvetően sokkal többet adakozik – névtelenül.

A jobb oldali képen látható, szerény feliratú emlékoszlop a győri városháza északi (homlokzati) oldalánál áll.

Fizetésével, jövedelmével, lottónyereményével, jutalmával, örökségével stb. bárki azt tesz, amit akar. A legtöbb ember megtartja…miért is ne?! Vannak azonban olyanok, akik a köz javára fordítják, például alapítványnak adományozzák, bekötőutat építtetnek belőle (az ugyancsak győri illetőségű, XIX. századi polgár, Bisinger József alapítványából szegény- és árvaház, kórház, óvoda létesült, és városháza épült…) netán városa minden lakójának vesz öt gombóc fagyit.

Ezen a hideg őszön különösen okos ötlet, amihez aligha érne föl például az, hogy a város szegényei egy részének (mert egy olyan gazdag városban, mint Győr, olyanok is vannak szégyelleni valóan számosan) tüzelőt, tartós élelmiszert, meleg ruhát s cipőt vásárolna.

Névvel vagy névtelenül, mindegy – akkor, ha a jogos jutalom gazdájának (szerencséjére) nincs szüksége az 5,2 millió forintra.