(Írta: Földes Péter) Szijjártó Péter vasárnap reggel arra ébredt, hogy meg kell osztania a magyarokkal, miért utálnak minket Brüsszelben. Fel is töltött a Facebookra egy videót, amiből a napnál világosabban kiderül, hogy „azért nem kedvelnek bennünket, mert sikeresek vagyunk”. (A nyitó képen: Szijjártó és Lavrov; foto: portfolio.hu)

Kitalálhattuk volna magunktól is, de jobb, ha az ilyet egy utálkozásban jártas hozzáértő mondja. Külügyminiszterünk szerint „a brüsszeli liberális mainstream ki nem állhat minket. Itt vagyunk mi, nem tartozunk a mainstreamhez, egy karakteresen patrióta, jobboldali, keresztény-konzervatív politikai erő vagyunk, amely sikeres. És ezért utálnak minket.”

Sápadnak az irigységtől, lesnék el a titkot, de hiába. Marad a sárga irigység, hogy nekünk minden sikerül, a csatákból mindig győztesen kerülünk ki, ami persze nem nagy kunszt, a mi vezérünk megmondta ugyanis, hogy minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük. 

Lavrov és Szijjártó (foto: portfolio.hu).

Ezért irigykednek ránk a nyugatiak, elsősorban az életszínvonalunk miatt, ami szálka a szemükben. Frusztrálja őket, hogy nálunk káosz van a vasútnál, összevissza indulnak a vonatok, ráadásul az év végére egy számjegyűre csökken az infláció, miközben az uniós pénzromlás átlaga csak fele lesz a miénknek. És azt sem minden ország mondhatja el magáról, hogy a gazdasága egymást követő négy negyedévben recesszióban van.

Van hát ok az irigységre, és csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy a mi külügyminiszterünknek nagyobb háza van, mint a legtöbb uniós kollégának, Orbán Viktor pedig több futballmeccset lát egy évben, mint a francia, vagy a német miniszterelnök.

Az, hogy a hazai kiskereskedelmi forgalom a legutóbbi adatok szerint hét százalékkal, az üzemanyag-fogyasztás pedig 18 százalékkal esett vissza, szintén az irigylésre méltó fejlemények közé tartozik. A nyugat-európai emberek, akik reménytelenül és kilátástalanul vergődnek a fogyasztás hálójában, mindenfélét összevásárolnak, aztán csodálkoznak, ha szemben velünk, magyarokkal, mindenük megvan.

Szijjártónak csak részben van igaza abban, hogy a magyarokat utálják Brüsszelben. Vannak magyarok, akiket tényleg nem kedvelnek, de nem általában velünk van baja a mainstreamnek, hanem a kormányunkkal. Azt utálják, amit Orbán Viktor és csapata ezzel a jobb sorsra érdemes országgal művelt az elmúlt több mint 13 évben. Hogy lebutította az oktatást, mert hatalmának megőrzéséhez nem tudásra, hanem tanulatlan tömegekre van szüksége, padlóra küldte az egészségügyet, és a külpolitikánkra sem lehetünk büszkék: a vezető magyar politikusokkal jószerivel már csak keleti despoták állnak szóba – lásd az augusztus 20-i nomád vendégjárást a Karmelita kolostorban –, a nyugatiak úgy elkerülik nemzetünk élcsapatát, mint a leprás embert szokás.

Szijjártó és Lavrov; megérte annyiszor Moszkvába repülni. (Kép: kormany.hu)

Nem bennünket utálnak, hanem azt, ahogyan a kormány leharcolt tereppé tette Magyarországot. Egyetlen nyugati politikustól sem hallottuk, hogy a Halászbástya csúnya lenne, a magyar konyha ehetetlen, az egykori Aranycsapatról sem mondta senki, hogy kétballábasok gyülekezete volt.

Van viszont, amiben tényleg irigylésre méltó a helyzetünk. Orbántól származik a mondás, hogy meg kell tanulnunk magunk felé hajlítani a valóságot. A kísérlet fényesen sikerült: a magyar emberek fejében már régóta nem az van, amit látnak és hallanak, hanem az, amit propagandaként a fejükbe vertek.