Kisegérhez hasonlította Magyarországot Kósa Lajos, aki szerint nekünk, magyaroknak nem az a dolgunk, hogy másoknak osszuk az észt.

A Fidesz alelnöke a Debreceni Televízió vendégeként egy állítólagos afrikai mondást is idézett, mégpedig a korabeli hippi jelszó – Szeretkezz, ne háborúzz! – mai viszonyokra igazított változatát: „Ha kisegér vagy, akkor mindegy, hogy az elefántok, szeretkeznek vagy háborúznak.”

Van egy rossz hírünk Kósa Lajos számára: egyáltalán nem mindegy, hogy szeretkezünk vagy háborúzunk. Hál’ istennek, a ma élő magyarok legtöbbje csak az egyiket próbálta, de így is elmondható, hogy élvezeti értékét tekintve ég és föld a kettő. Persze, ha kisegerek vagyunk, akkor nem baj, ha ostobaságokat beszélünk, nem figyel ránk senki. 

Merjünk kicsit álmodni!

Kósa Lajos egyébiránt arról igyekezett biztosítani a nyilvánosságot a tévé kamerái előtt, hogy az Orbán-kormány ura a helyzetnek, jól kezeli a járványt, mindenből van elég, és nem igaz, hogy az egészségügy a teljesítőképességének a határán van. Ellenkezőleg: még a felét sem érte el ennek a határnak, arról nem is szólva, hogy az operatív törzsnek megvannak az eszközei, hogy szükség esetén cselekedjék. Például, hogy beleszóljon az orvosi eszközök elosztásába, vagy a temetkezési rendbe.

Ez utóbbit nem fejtette ki részletesen, ezért megpróbáljuk elképzelni, hogy mi lehet a temetkezési rend, amiről idáig nem hallottunk, s ha már létezik, hogyan lehet ebbe beleavatkozni. Eddig, legalábbis tudomásunk szerint, úgy volt, hogy ha meghalt valaki, eltemették. Úgy, ahogyan az illető végakaratában rendelkezett, vagy úgy, ahogyan a család, a rokonság jónak látta. Így volt ez mindig, amióta világ a világ, nem kellett a hatóságnak közbeavatkoznia.

Kósa most azt mondta, hogy az operatív törzs szükség esetén beavatkozhat a temetési rendbe. Lehet, arra gondolt, hogy már a regisztrációkor jelezni kell, hogy ki mi milyen temetést szeretne magának, ha netán úgy alakul a helyzet, hogy sor kerül erre a szomorú aktusra. Akinek krónikus betegsége van, az elsőbbséget élvez azokkal szemben, akik mindössze annyit tudnak felmutatni, hogy még nem múltak el 60 évesek.

Jó lenne, ha Kósa Lajos részletesen kifejtené, hogy mire gondol. Már csak azért is, mert ebben az esetben egy olyan élvezetes előadást hallhatnánk, mint amikor hősünk a kupakok áfájáról, vagy éppen a huszikról és a tüszikről elmélkedett.