(Szerző: Végh Edvárd /ujnepszabadsag.com) Magyarországon az egyenes adásban, élőben közvetített, vagy közönség előtt megrendezett választási vitának semmiféle hagyománya nem alakult ki azért, mert a magyar politikusok többsége egész egyszerűen gyáva. Mint a nyúl. Nem akarnak vitázni, mert ott hibázni lehet. Méghozzá jóvátehetetlenül.
A nyilvános vitát nem lehet letiltatni, mint egy interjút. Ott marad örökre. Visszanézhető, visszahallgatható. A legtöbb magyar politikus úgy retteg az élő, közönség előtti vitától, mint ördög a tömjénfüsttől. Mert: jöhet egy vád, egy kérdés, egy tény, amitől a kamerák, és a figyelő tekintetek kereszttűzében egyszerre csak lefagynak.
„Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”.
Viszont a választópolgároknak alapvető politikai joguk, hogy megismerjék mindazokat, akik valamely poszt elnyeréséért kérik tőlük a bizalmukat és a szavazatukat. Éppen ezért ildomos lenne törvényben kötelezni a választási kampányban nyilvános vitára a jelölteket. Minden jelöltet. Legyen az önkormányzati képviselő-, polgármester-, országgyűlési képviselő-, vagy főpolgármester-jelölt… És persze: miniszterelnök-jelölt is.
Aki gyáva ahhoz, hogy kiálljon egy vitára, az ne menjen politikusnak. Ahogy a mondás tartja: „Aki nem bírja a meleget, az ne menjen a napra” Főleg, ha vaj van a füle mögött.
