Magyar mintára átírná az ország történelmét a lengyel vezetés

A koronavírus elleni legelső szer feltalálói úgy számolnak, hogy legkésőbb az ősszel véget érhet a zárlat Német- és sok más európai országban, valamint az USA-ban. A Törökországból bevándorolt házaspár, amely Karikó Katalinnal együtt fejlesztette ki a Pfizer, illetve saját cége, a BioNTech szerét, azt gondolja, hogy a kórokozó nem fog eltűnni, és nagyjából még legalább egy év kell ahhoz, míg teljesen uralni lehessen a helyzetet.

A lapkiadó Axel Springer igazgatósági elnöke által készített és a Die Welt-ben megjelent interjúban elmondták, hogy a korlátozások feloldásához egyaránt szükség lesz a háziorvosok és a kórházak összefogására. Ez esetben ugyanis meg lehet oldani, hogy minden évben beoltsák a 80 milliós német lakosságot.

Amint az emberek 70%-a megkapja az oltást, onnantól kezdve már nem kell attól tartani, hogy elszabadul a baj. Lehetnek persze helyi gócok és jelentkezhetnek új mutánsok is, de ezektől nagy valószínűséggel már nem kell megijedni. A házaspárt egyébként a német elnök az ország 5. legmagasabb elismerésével tüntette ki a járvány elleni harcban szerzett érdemeikért.

A görög migrációs miniszter szerint a dél-európai államok azt szeretnék, ha a többi EU-tagállam részéről kötelező lenne a szolidaritás a bevándorlás ügyében – írja a Reuters. Azaz a többiek átvennék a menedékkérők egy részét, illetve finanszíroznák az elutasított kérelmezők kitoloncolását, továbbá más formában is segítenének a peremállamoknak.

Az öt ország illetékes kormányzati vezetői Athénban arra a következtetésre jutottak, hogy a Bizottság tavaly ősszel közzétett javaslata nem elég biztosíték a  számukra, az eddiginél több szolidaritásra van szükség. Függetlenül attól, hogy tavaly már csupán 95 ezer migráns érkezett Európába. A jelentés kiemeli, hogy a jobboldali-nacionalista magyar és lengyel kabinet hallani sem akar a menekültek befogadásáról, noha az EU egyenként 10 ezer eurót fizetne minden egyes érintett után.

„Korábban azt gondoltam, hogy túlzás Izraelt Magyar-, Lengyel- vagy Oroszországhoz hasonlítani, de most már nagyon aggódom az izraeli demokrácia állapota miatt” – idézi a Süddeutsche Zeitung az ország egyik legtekintélyesebb tényfeltáró újságíróját, aki egykor a miniszterelnök bizalmasának számított, mivel sorra leplezte le a riválisok visszaéléseit, ám manapság már nincs nála gyűlöltebb sajtómunkás Netanjahu szemében, mert disznóságok sorát hozta nyilvánosságra a politikusról, illetve annak holdudvaráról is. A hatalom ezért megpróbálja úgy beállítani, hogy ő az állam első számú ellensége.

Viszont pont ezért a közvélemény igen sokra értékeli Raviv Drucker munkáját. Ő maga azt mondja, hogy a kormányfő mindenáron meg akarja úszni az ellene indult korrupciós pert, ezért támadja az ellenfeleket, az igazságszolgáltatást és a médiát. Képtelen leállni, emiatt lesznek újabb választások két nap múlva. Elvileg elképzelhető, hogy veszít, de lelkileg az újságíró a lehető legrosszabbra készül.

Egy rémálom az újságírók élete Belaruszban, amióta csak a rezsim próbálja elfojtani az elcsalt választások miatt kirobbant tömegmozgalmat, ideértve, hogy a sajtó beszámolhasson az eseményekről – idézi a Die Zeit  egy független minszki hírportál egyik munkatársát, aki minden reggel csengőfrásszal ébred, hátha most hozzá jöttek házkutatási paranccsal a hatalom emberei.

Már 9 újságíró ül börtönben, további hat ellen büntetőeljárás van folyamatban. Az egyik kollégának az volt a bűne, hogy bebizonyította: erőszak áldozata lett egy tüntető, és szó sincs arról, hogy alkoholmérgezésbe halt volna bele az egyik őrszobán. Ezért a tudósító hat hónapi száműzetést kapott.

A karhatalom a média képviselőit sem kíméli a megmozdulásokon: rájuk is lőnek gumilövedékekkel, illetve vakítógránátokkal, továbbá gyakran elhurcolják és bántalmazzák őket. Közülük mostanáig 479-en ültek hosszabb-rövidebb ideig, a büntetésük összesen majdnem három évre rúg. Mindennaposak az uszító hadjáratok is ellenük, megpróbálják őket elhallgattatni. Sokszor az a vád velük szemben a bíróságon, hogy segítettek megszervezni az adott demonstrációt.

Ezért a szerző általában úgy megy el tudósítani a tüntetésekről, hogy visz mindet, ami arra az esetre kell, ha őrizetbe veszik. És készenlétben tartja a mobiltelefonját, hogy SOS értesíteni tudja a szerkesztőséget, illetve a családját, ha beviszik. Ezzel együtt úgy véli, hogy nem akármilyen dolog szemtanúnak lenni, mert egy nap csak eltűnik a színről Lukasenko rendszere.

Lengyelországban már olyan szintet ért el a hadjárat a holokauszttal foglalkozó történészek ellen, hogy zsidó szervezetek, a főrabbival van élen levélben álltak ki a bíróság elé állított szakemberek védelmében – tudósít az osztrák Der Standard. A hatalom magának tartja fenn a történelem értelmezését, márpedig a hivatalos felfogás az, hogy az ország áldozat volt a világháború idején és semmi köze a zsidóüldözésekhez. Aki mást mond szakemberként, az megnézheti magát.

A kampányt többnyire olyan civil szervezetek irányítják, amelyeket az igazságügyi tárca finanszíroz. Vezetője, Ziobro jobbról igyekszik előzni Kaczynskit és lassan úgy viselkedik, mint egy főinkvitizitor. Máris három történészt ítéltek el, függetlenül a tényektől, bizonyítékoktól és vallomásoktól. A cél az, hogy Lengyelország jó hírnevére hivatkozva elhallgattassák őket.

Az ultranacionalisták és a fundamentalista katolikusok úgy vélik, hogy veszélybe kerültek a hagyományos értékek. Mintha az LMBT-ideológia, amely az állam ellenségévé lépett elő, továbbá a menekültek és sötét, lengyelellenes erők szakadatlanul a keresztény Lengyelország megsemmisítésén dolgoznának. Itt azonban klasszikus módon felcserélődött az áldozat és a tettes szerepe. Terjednek az összeesküvés-elméletek, bűnbakokat kreálnak.

A tabutémákkal nem szabad foglalkozni. Csak éppen már eddig is éppen elég tanulmány tárta fel a lengyelek háborús múltját. És a történelem megmásításával már a szocializmus is hasztalan próbálkozott, csak a mérgezett politikai légkört hagyta hátra örökségként. A mostani kulturkampf azokat az időket hozza vissza.

De Kaczynskinak, Ziobrónak és a többieknek pont azért kell a múlt átírása, hogy megossza a társadalmat és ily módon szilárdítsa meg ingadozó hatalmát. Ez a gyakorlat mindennapos Putyinnál. A lengyeleknél azonban nem lesz olyan könnyű szétverni a civil mozgalmat, engedelmességre kényszeríteni a sajtót és a partvonalra nyomni a másként gondolkodókat. Lengyelország nem Magyarország és főleg nem Oroszország. (A szerző Martin Pollack, osztrák író, aki Kelet-Európa szakértője és tanult, illetve dolgozott Varsóban – a szerk. megj.)