„A republikánusok amennyire elkötelezettek Izrael mellett, annyira megosztottak ukránügyben. Ez így nagyon jó Moszkvának.”
Egy hónappal ezelőtt a Fehér Ház közölte, hogy nem tesz eleget az ukrán elnök kérésének, és nem ad át ATACMS-rakétarendszert, amivel 180 kilométerre lévő célpontok is leküzdhetők. Nem sokkal a bejelentés után egy kongresszusi képviselő azonban azt mondta az NBC-News-nak, hogy rakétaügyben a vita még folyik. Három nap múlva Biden személyesen tudatta Zelenszkijjel, hogy korlátozott számban mégis szállítanak. Időpontot nem jelölt meg.
Most már nem is kell. Az ukrán vezető ugyanis megírta, hogy a fegyvert bevetették, nagy sikerrel, és ez nyilván a tegnapi bergyanszki támadásra vonatkozik, ahol egy csapással állítólag 9 orosz harci helikoptert semmisítettek meg.
A szállítás gyorsasága üzenet. Amerika azt akarja közölni baráttal és ellenséggel, de főleg Ukrajnával, hogy a fókusz annyira nem helyeződhet át az izraeli helyzetre, hogy az ukrán fegyverellátással problémák legyenek. Csak hát ezek a problémák már léteznek. Az, hogy Amerika kezd kifutni bizonyos készletekből, eddig is tudható volt, de a szállítást az is bizonytalanná teszi egy idő után, hogy a képviselőház most béna kacsa. A republikánus frakció trumpista kisebbsége megbuktatta a házelnököt, és hiába van helyettes, megszavazott speaker nélkül az ügymenet leáll, és többek között az ukrán fegyversegélyről sem dönthetnek. De ha dönthetnének is: a republikánusok amennyire elkötelezettek Izrael mellett, annyira megosztottak ukránügyben.
Ez így nagyon jó Moszkvának. Egyébként az, hogy Putyin mennyire jól járt a Hamász-támadással, csak most látszik igazán. A CNN véleményírója össze is szedte a tényeket: a NATO-országok közvéleménye megosztott, és még ha léteznek is valós árnyalatok, például az, hogy az Izrael-ellenes tüntetők jórésze nem a Hamász, hanem a szenvedő gázai lakosság mellett akar kiállni, a médiából az szűrhető ki, hogy a NATO elkötelezettségét Izrael mellett a saját lakosságának egy része megkérdőjelezi. Emellett Moszkva ismét az arabok barátjaként tűnhet fel a Közel-Keleten, mert bár a beavatkozást tagadja, a köztelevízióban közzéteszi a Hamász egyik vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy az oroszok szimpátiája a palesztinokat célozza, és Moszkva boldog, hogy Amerika Jeruzsálem mellett keveredik bele a konfliktusba. Ráadásul a csaléteknek felhasznált Hamász gyilkos támadásának az is következménye, hogy az orosz–iráni kapcsolat minden eddiginél szorosabb, és maguk mellett tudhatják Kínát is, amely általában a civilek védelmére szólított fel, és közvetítést ígért, de a Hamász-ról éppúgy nem ejtett szót, mint az oroszok.
A konfliktus egyetlen szereplője, aki „komplett nonszensz”-nek nevezte az orosz szál jelenlétét, éppen Izrael, aminek moszkvai nagykövete mondta ezt, és aki „most nem alkalmas” indoklással elutasította Zelenszkij szimpátialátogatását, ami persze azt is jelezte volna, hogy a terrornak két áldozata van, és egymás mellett a helyük. Csakhogy Izrael nem akar ujjat húzni a Szíriában katonai erővel bíró Putyinnal, már így is két fronton harcol, és nem tudható, az elkerülhetetlen civil palesztin veszteségekre mennyire durván reagálnak majd a ciszjordániai arabok.
Így állunk. Nem jól.
