Petőfi Sándort ábrázoló egész alakos bronzszobrot avatott Semjén Zsolt a romániai Szatmárnémetiben. A KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes, akárcsak ez év március 15-én Orbán Viktor, emelkedett szavakkal emlékezett a költőre. Még harctéri hősiességét is megemlítette, jelesül azt, hogy Szászsebesnél golyóktól mentette meg harcostársait. Mindez némileg ellentmond az Orbán Viktor rendhagyó irodalomóráján hallottaknak, miszerint a költő nem volt sem katonának, sem férjnek való. (A nyitó képen: Semjén és a réMszarvas; forrás:. Blikk.)

Hogy melyek a jó férj ismérvei, azon lehet vitatkozni, ami viszont a katonai képességeket illeti, ott már lehetnek szakmai alapvetések. Az tény, hogy Petőfi – legalábbis a róla fennmaradt leírások szerint – nem volt kövér, ebből a szempontból tehát megfelelhetett Orbán Viktor elvárásainak, aki még évekkel korábban azt találta mondani, hogy nem kedveli a pocakos katonákat.

Semjénnek egyébként nem kell szobrot avatnia ahhoz, hogy brüsszelezzen. Most épp Petőfi szolgáltatott erre alkalmat – a költő már említett szászsebesi hőstettei. A KDNP elnöke szerint ugyanis Petőfi most is „az ellenséges tűztől” védelmezi magyar nemzetét. Szükség is van erre, mert „ma is vannak világhatalmak, akik így vagy úgy, de lőnek ránk és vannak nagyhatalmak vasmarkában tartott, illetve zsebében levő hatal-macskák, akik szintén előszeretettel lövöldöznek ránk.”

Ami a lövöldözést illeti, nem biztos, hogy a mostani háborús viszonyok között szerencsés volt megemlíteni. Még akkor is necces lövöldözésről beszélni, ha tudvalevő, hogy Semjén nagy vadász hírében áll: 2016-ban például azzal sikerült maradandót alkotnia, hogy Svédországban lövöldözött, aminek az lett a vége, hogy máig tisztázatlan körülmények között elejtett egy háziasított rénszarvast. (Bizonyára RÉMszarvasnak nézte… – a szerk. megj.) Talán ezt érezhette kínosnak Semjén, aki szerencsére kivágta magát és innentől hozta a tőle megszokott színvonalat. „Egy Petőfi-vers magunkban történő elmondása önmagában is büszkeséget és megtartó védelmet jelent, mintegy elhárítva az identitásunkra lőtt golyókat” – mondta Semjén. Aki megfejti ennek a mondatnak az értelmét, az megérdemli, hogy befizessék a legközelebbi svédországi rénszarvas vadászatra. Ez a míves megfogalmazás ugyanis már-már Balog Zoltán magasságait idézi, pedig az egykori EMMI minisztere, aki most épp Novák Katalin államfőnő társaságában Ausztráliából érkezvén Izraelben turnézik, magasra tette a lécet: 2015 őszén ugyanis a mindennapos iskolai éneklés bevezetésének ötletével jött elő, s ekkor tette közkinccsé azt a máig ható igen eredeti gondolatát, hogy az a jó, „ha a fogantatás pillanatában már énekel, dúdol a várandós édesanya, és akár az édesapa is csatlakozik hozzá.”

Azért, hogy valami normális dolog is legyen itt Petőfiről, idézzük Ady Endrét, aki „A forradalmár Petőfi” címmel ezt írta 1910. június 1-jén a Nyugatba: „Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével, Petőfi ellen. Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítnak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatalember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha vélük él, okvetlenül véresre ver.

Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apácatelepítő mágnásasszonyok, cifra reverendás papok s nagyurak galád szolgái jönnek elénk – Petőfivel.”

Gondoljuk végig, kik lehetnek a költő által megénekelt népellenes urak, apácatelepítő mágnásasszonyok, cifra reverendás papok s nagyurak mai utódai. Ha ez sikerült, már fölösleges is Brüsszelről, lövöldöző nagyhatalmakról, valamint a zsebükben tartott hatalmacskákról hadoválni.