Írás a tűzfalon címmel vehetjük kézbe Marafkó László (*1944) kötetbe gyűjtött emlékezetes írásait, amelyek 1981 és 2022 között jelentek meg különféle lapok hasábjain, illetve internetes platformokon. A szerző szerint kétséges, hogy munkásságával sikerült-e meglelnie azokat az „illúziókat”, amelyek az irodalom átlényegítő eszközeivel elérhetők. A recenzens szerint kétségkívül sikerült.

Mint a (számomra – egykor!) legnívósabb napilap, a Magyar Nemzet olvasója a nyolcvanas-kilencvenes években figyeltem föl Marafkó László írásaira. A hosszabb-rövidebb tárcák, publicisztikák igényes stílusa, hangvétele sejteni engedte, hogy szerzőjük nem csupán egyike a számos újságíró kollégának. Ambíciói túlmutathatnak azon, hogy letudja a napi-havi penzumot. Bár korábban is jelentek meg kötetbe gyűjtött riportjai, ám a hamarosan regényekkel és novelláskötetekkel előrukkoló, Vietnamot is megjárt Marafkó egyértelműen jelezte, hogy túl akar lépni a „mai kocsmán”, a hétköznapi zsurnalizmuson.

Jól szemlélteti ezt a pályaívet az Írás a tűzfalon című, most közreadott gyűjteményes kötete. Azt is ékesszólóan tükrözi a könyv első, Vendéglét alcímet viselő fejezete, hogy az író nem lett hűtlen bölcsész végzettségéhez. Filozofikus töprengései a lét és a nemlét által keretezett emberi életről arról tanúskodik, hogy jól kiismeri magát az ontológia, az egzisztencializmus és a freudizmus szakirodalmában is. Különösen érdeklik az álmok, főként a saját álmai, amelyekben könnyedén repül, vagy amelyekben megelevenedik az első világháborúban odaveszett nagyapja, illetve saját apja. Akihez ellentmondásos érzelmek fűzték…

Mi az álom? Mi a déjà vu? kérdezi Marafkó, és válaszai nemcsak eligazítóak, hanem nyugtalanítóak is egyben. Prózát olvasunk, de lírával átitatott prózát. Sejthető, mint ahogyan visszaemlékezéseiből ki is derül, hogy egykoron költőnek indult. Mert például a Lelkek a légben című, Hamvas Béla emlékének szentelt opusa akár szabadversként is olvasható.

Nemcsak gondolatébresztő fejtegetéseivel, meghökkentő szóalkotásaival bűvöli el az olvasót az Írás a tűzfalon, hanem szerkezeti felépítése is (találóbb jelző nem jut az eszembe) ravaszul ötletes. Mert miután megizzasztja az olvasót az „éltető titok”, a kozmosz megfejtési kísérletével, a Higgs-bozon és az univerzum lehetséges összefüggésével, a könyv következő fejezetében könnyedebb, illetve könnyedebbnek látszó vizekre evez.

Amikor a „miért kell nekünk Mohács?” kérdéskörét boncolgatja, eljut az általánostól a konkrétig: a mindenkori létezés, jelesül a magyar és az európai létezés aktuális problémájáig. Szemléletének origója, hogy a Mátyusföldről származó Marafkó család átélte a Trianon utáni évtizedek hányattatásait. Joggal írja tehát a szerző: „jogunk van arra, hogy végre éljünk. Másokkal és egymással békében. Néha talán önmagunkkal is.” E sorokat azzal kapcsolatban vetette papírra, hogy térségünk népei keresik a helyüket a kontinensen, az Unióban, ám „nyitott borotvakéssel nem szívesen látnak bárkit a tolongásban”. Marafkó bölcsen hívja föl a figyelmet arra, hogy a néha „megnövesztett sérelmekkel, akár egyéni, akár nemzeti elégtétel-keresés indulatával nehéz bebocsáttatni Európába”.

A gyűjteményes kötet harmadik fejezete, a Görbülő időben (terjedelmileg ez teszi ki a könyv felét) jól szemlélteti Marafkó László sokarcúságát, szerteágazó írói, újságírói tevékenységét. Irodalomtörténész, kritikus, oknyomozó újságíró egy személyben.

Mindenki ismeri a Piros a vér a pesti utcán kezdetű költeményt, ahogyan Göncz Árpád mondta: a magyar líra megkerülhetetlen darabját. De ki írta? Tamási Lajos. És hogyan alakult az egyversű költő sorsa?

A focirajongó Marafkó annak is utánajárt, hogy miként hagyta el az országot Grosics Gyula az 1956-i forradalom alatt, és hogyan tért vissza? Az irodalomrajongók pedig azokat az oldalakat forgathatják élvezettel, melyeken a szerző találkozásait örökíti meg az azóta már klasszikusoknak számító kortársaival.

Érdemes tehát kézbe venni ezt a szép kiállítású, karcsú kötetet, amelynek forgatását névmutató könnyíti meg; aki pedig arra kíváncsi, hogy az írások mikor és hol jelentek meg először, az adatokról a függelékben közölt jegyzék alapján tájékozódhat.