A Transparency International indexe szerint az idén is Magyarország lett az Európai Unió legkorruptabb országa. Ez már egy évvel ezelőtt is így volt, és ezt az előkelőnek aligha mondható helyezésünket 2023-ban megőriztük. Nálunk még az egykor lesajnált románok és bolgárok is kevésbé korruptak.

Ami igazi hungarikumnak mondható, bár a hivatalos magyarázatok szerint semmi nem az, aminek látszik: valójában arról van szó, hogy mi becsületesebbek vagyunk, mint mások, ezért a hibáink is jobban látszanak.

Tizenkét évvel ezelőtt a legkorruptabb országok rangsorában még csak az Európai Unió kilencedik helyén álltunk, ám 2020-ra már Romániával és Bulgáriával hármas holtversenyben az első helyre verekedtük fel magunkat. 2022-re őket is lehajráztuk, és 2023-ban is megtartottuk ezt a helyezést.

Mindez persze nem kell, hogy megtévessze a laikus szemlélőt, ugyanis nem az van, amire a korrupciós listán elfoglalt helyünk alapján gondolnánk. Az igaz, hogy Magyarországon a közbeszerzések nem elhanyagolható részét a NER kedvezményezettjei kapják, de ettől még nem kell rossz szemmel nézni Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és mások gyarapodását. Az ő – közemberek számára felfoghatatlanul nagy – vagyonaik ugyanis minden esetben törvényesen és legálisan keletkeztek, susmus, ügyeskedés kizárva.

Bánki Erik fideszes képviselő egyébként már évekkel ezelőtt – amikor ugyancsak rossz bizonyítványt kaptunk – elmagyarázta, hogy miről van szó. Az ő olvasata szerint arról, hogy a magyar kormány – szemben más országok vezetőivel – becsületes, és a közbeszerzési eljárások összes dokumentumát feltölti az internetre, míg mások csak kevés ilyen tranzakciót tesznek átláthatóvá. A több látható közbeszerzésből pedig értelemszerűen több a gyanús, vagy kifejezetten szabálytalan eljárás, mint a kevés esetében, nem csoda, ha ilyen kép alakul ki rólunk.

A korrupció amúgy sem ördögtől való dolog, mert nem az, aminek gondoljuk. Mindezt Lánczi Andrástól tudjuk: a Corvinus Egyetem egykori rektora, nem mellesleg a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének, Lánczi Tamásnak az édesapja néhány évvel ezelőtt az azóta megszűnt Magyar Időknek nyilatkozva azt mondta, hogy „amit ma Magyarországon korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.  Vagyis – elfogadva ezt a definíciót – nem igaz, hogy a Fidesz, vagy a magyar kormány korrupt lenne, sokkal inkább arról van szó, hogy nemzetünk legjobbjai, vagyis a mai politikai vezetők, a magyar középosztály boldogulását segítik, és ezt a tevékenységet nevezik sokan korrupciónak.

Elmehet David Pressman amerikai nagykövet akárhányszor a nyírmártonfalvai lombkoronasétányhoz, csóválhatja fejét a látottakon napestig, amiért se lomb, se korona, de még sétánynak is csak a hűlt helye, ez nem korrupció, hanem magyar lelemény, ha úgy tetszik, az uniós pénzek kreatív felhasználása. És a covid-járvány idején 300 000 millió forintért beszerzett – nem kis részben használhatatlan – lélegeztetőgépekkel kapcsolatban sem kell feltétlenül rosszra gondolni. Megvan mindegyik, hiánytalanul, jó pénzért porosodik az erre a célra kijelölt raktárakban.

Hosszan sorolhatnánk még a látszólag korrupcióra utaló, ám azzal épp ellentétes eseteket, de talán ennyi is elég, hogy belássuk: a Transparency International mostani mérésének eredménye nem más, mint hangulatkeltés és nem a magyar emberek, hanem a brüsszeli bürokraták érdekeit szolgálja. A célja pedig nem más, mint hogy a magyar emberek belesodródjanak a szomszédunkban dúló háborúba és Brüsszel eltörölje a rezsicsökkentést.