Élni kíván választási jogával a hazafias érzelmű állampolgár: arra készül, hogy június 9-én leadja „értékes” szavazatát, és ezzel akár döntő befolyást gyakorol szűkebb és tágabb környezetének a sorsára. Horribile dictu: beleszólhat olyan kardinális kérdésekbe is, hogy legyen-e például maholnap atomháború vagy sem.

Ha mostanában kimerészkedünk az utcára, mindenfelé plakáterdőbe ütközünk. Megnyerő mosolyú, nyílt tekintetű nők és férfiak tekintenek ránk, és arra kérnek, voksoljunk rájuk. A sok ismeretlen között, néhány ismerős arcot is felfedezhetünk: ők állítólag a gonoszok. Pincérnek öltözve, tálcán kínálják a förtelmet: a háborút, a pedofíliát, a migrációt és egyéb borzalmat. Olyan reklám is akad, ahol álarc mögül kandikál elő az első számú fővárosi vezető. Azt sulykolja a grafika, hogy ő voltaképpen csak tehetetlen báb, nem is önmagáért kampányol, hanem más nevében szeretné megkaparintani a fontos pozíciót, hogy minél többet árthasson nekünk.

Ha megcsörren a telefon, és a kijelzőn ismeretlen a szám, holtbiztos, hogy géphang fog beleszólni. „X. Y. vagyok. Arra kérem, hogy június 9-én rám szavazzon, mert…”

„Honnan ismeri a számomat?” – szól közbe a naiv állampolgár, nem kapcsol rögtön, mert szellemileg alighanem nem áll a mesterséges intelligencia szintjén, és nem jön rá azonnal, hogy a hívást automata berendezés generálta.

Amikor a minap valamelyik este bekapcsoltam a tévét, éppen az Önök kérték műsora ment az egyik csatornán. Az István, a királyból csendült föl az ismert dal:„Mondd, te kit választanál?” Úgy látszik – gondoltam – már a kívánságműsor is propagálja a vasárnapi eseményt, és közszolgálatilag kívánja buzdítani az állampolgárt, hiszen – tényleg – ahogyan a nóta is mondja: „Valakinek holnap le kell mondani hivataláról…”

Jókedvemben magam is dalra fakadtam: „Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom…” – dúdolgattam. De a tanácstalanságom ettől csak növekedett. Mostanában ugyanis más gondok (is) foglalkoztatnak, kevésbé kísérem elmélyült figyelemmel a napi híreket. Ezért fogalmam sincs a kínálatról: kik közül, mely pártok közül választhatok június 9-én? Nehogy már rossz helyre húzzam be aztán az ikszet, és Putyin vagy Biden (esetleg mindketten egyszerre) megnyomja az indítógombot, s atombomba pottyan a házunkra.

Biztos tippnek gondoltam a tájékozódáshoz a tévécsatornák által beharangozott „vitákat”. Végig is néztem valamennyit, de sajnos, nem lettem egy szemernyivel sem okosabb. Nyilván bennem van a hiba, csakhogy azt gyanítom, nem állok egyedül: sokan (velem együtt) változatlanul tanácstalanok. Ugyanis, mint a tévéműsorokból kiderült: az európai parlamenti választáson induló tizenegy magyar párt között nem is egynek nincs semmilyen programja. A listavezetők unalomig ismert közhelyeket, vádaskodásokat hangoztatnak az ellenfelek alkalmatlanságáról, „hazaárulásáról”, guruló dollárokról, állítólagos háborúpártiságról stb. A másik fél pedig mielőbbi kormányváltást sürget, holott vasárnap nem a budapesti parlamentbe kell honatyákat küldeni, hanem Brüsszelbe. Tehát (legalább) 2026-ig változatlan a jelenlegi kormánypártok kétharmados többsége.

Szóval: tovább töröm a fejem. Sok időm nincs már vasárnapig. „Hát én immár kit válasszak? Segítsetek, segítsetek…”