Minden jel arra mutat, hogy a jobboldali populista pártok az európai parlamenti választásokon egy sor országban több szavazatot kapnak, mint korábban bármikor. Egyelőre nyitott kérdés, hogy ennek milyen hosszútávú következményei lesznek az Európai Unió cselekvőképességére nézve – írja Lendvai Pál a bécsi Der Standardban.

Az újságíró felidézi Hans Kelsennek, a neves osztrák alkotmányjogásznak az 1932-ből származó azt a figyelmeztetését, hogy a demokrácia az a politikai szervezeti rendszer, amely a legkevésbé tudja megvédeni magát az ellenfeleitől, „legbőszebb ellenségeit saját keblén tartva kénytelen táplálni”. Kitér arra, hogy ugyanebben a szellemben Larry M. Bartels amerikai politológus, amikor a populisták magyarországi – valamint nemrég lezárult lengyelországi – felemelkedésére, nem kevésbé a Brexitre, illetve az amerikai republikánusok jobboldali fordulatára, Trump előretörésére utal, akkor megállapítja, hogy a demokráciát felülről üresítik ki, és hogy nem a választók, hanem a vezető személyiségek szolgáltatják az európai politikai válság hajtóerejét.

Lendvai hangsúlyozza, hogy nem csupán az Orbán-rezsim fejleményeinek sorozata, hanem Szlovákiában a Fico-kormányzat, Lengyelországban pedig a Jarosław Kaczyński vezette kormánypárti magatartás is jól mutatja, miként képesek a szabadon, de nem tisztességes körülmények között megválasztott kormányok aláásni az alkotmányos fékeket és a demokratikus normákat minden brüsszeli tiltakozás ellenére.

A korrupt autokrata Orbán Viktor uralma alatti Magyarország tragédiája az Ukrajna elleni orosz agresszió és a nyugati szankciók kiüresítése nyomán a nemzetközi figyelem középpontjába került – állapítja meg a neves publicista. Kiemeli, hogy a magyarok nagy többsége továbbra is az Európai Unióhoz akar tartozni, annak ellenére, hogy

a Frankfurter Allgemeine Zeitung május 27-i vezércikke szerint Orbán immár orosz ügynökként viselkedik.

Ezekben a napokban a nemzetközi média számos orgánuma foglalkozik bőséges terjedelemben azzal, hogy a magyar miniszterelnök szabotálja Ukrajna támogatását. A Bloomberg amerikai hírügynökség arról ír: Orbán Viktor lényegében egyedül maradt azzal, hogy gátolja a nyugati erőfeszítéseket Kijev megsegítésére, ezzel felbőszíti Magyarország szövetségeseit, és kérdéseket vet fel a magyar kormány szövetségesi hűségének valódiságát illetően. A Bloomberg emlékeztet arra, hogy Orbán tavaly megvétózta az Ukrajnának szánt 50 000 millió eurós uniós csomagot, majd az idén februárban beadta a derekát, amikor partnerei egy külön ezért megszervezett rendkívüli találkozón rávették ellenállásának a feladására. Egy hónappal ezelőtt Magyarország beleegyezett egy 5000 millió eurós alap létrehozásába, amely az Ukrajnának szánt uniós fegyverszállítások ügyének sínre tételét célozta. Most azonban a szövetségesek azzal vádolják Orbánt, hogy visszatáncol az ígéretétől, amikor elakasztja ezt a pénzt, miként egy további, szintén fegyverszállítás célját szolgáló, másfél milliárd eurós tételt is.

A The New York Times az európai parlamenti választások kapcsán a mandátumbővülésben reménykedő európai nacionalista pártok összefogásának a nehézségeiről ír, elsősorban arról, hogy ezeket a pártokat szembe állítja egymással az Ukrajna melletti kiállás és az oroszpárti magatartás közötti választóvonal. Van azonban egy másik olyan kérdés is – olvasható a cikkben –, amely világossá teszi az ellentéteket a nacionalista pártok között, ez pedig a bevándorlás.

Miközben széles körben egyetértenek abban, hogy ellenzik a migrációt, EU-szinten ütköznek a nemzeti érdekeik. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök támogatja az olyan jogalkotást, amely az érkező migránsok szétosztásáról rendelkezik, míg a mediterrán térségtől távolabbi országok, így például Orbán Viktor Magyarországa kevéssé hajlanak a gondolatra – fogalmaz a The New York Times.

És végül arról, hogy Kína nem hajlandó annyi földgázt vásárolni az oroszoktól, aminek az ára pótolná az Ukrajna elleni invázió miatt elveszített európai piac korábbi bevételeit. Erről a Newsweeknek nyilatkozott Vlagyimir Milov volt orosz energiaügyi miniszterhelyettes, aki még Vlagyimir Putyin első elnöki periódusában 2002 májusa és októbere között töltötte be ezt a tisztséget, jelenleg viszont külföldön tartózkodó ellenzéki. Az amerikai magazin Milov állításain túl idézi a londoni Financial Times egyik cikkét is, amely szerint a kínaiak csak a töredékét igénylik az évi 50 000 millió köbméteres kapacitásúra tervezett Szibéria 2 gázvezetéken szállítható mennyiségnek, és azt is olcsóbban vennék az általános piaci árnál. Milov szerint

a Kínába szállítandó földgáz kész ráfizetés, az Oroszországban rendelkezésre álló földgáz magától értetődő piaca mind földrajzi, mind gazdasági megfontolásból Európa lenne. Ennek a visszaállítására azonban nem lát semmi esélyt.