Németországban, ahol napjainkban ismét hangosabb a szélsőjobb, szerencsére sikerül ellenkező hatást is rögzíteni. A német – és európai – múlt tanulságait levonókról, azok tevékenységéről, eredményeiről számolt be másfél évtizeddel ezelőtt publikált cikkében a Népszabadság munkatársa. Írása a legnagyobb példányszámú napilap Kultúra-oldalán 2008. február másodikán jelent meg… (A nyitó képen az osnabrücki városháza.)

Az osnabrücki városháza dísztermében megilletődötten üldögélnek az egyébként más kortársaikhoz hasonlóan virgonc német iskolások. Most hallottak előadást az első, európai léptékű háborúról – a Harmincévesről –,

amely az itteni súlyos tölgyfaasztalon 1648-ban aláírt vesztfáliai békével fejeződött be. Felettük a falakon szigorú tekintetű portrék – az egykori csúcstalálkozó részvevői. A francia XIV. Lajostól a svéd Krisztina királynőig, az osztrák császártól a porosz uralkodóig mindenki ellátta kézjegyével

a békeokmányt, amit azután stílszerű „díszszemlével” pecsételtek meg: az osnabrücki kisfiúk papírcsákóban, nádparipán parádéztak a város főterén, az egybegyűlt méltóságok előtt. (A boton lovagló gyerekfigura ma jellegzetes osnabrücki szuvenír.)

Egy kocka a Nyugaton a helyzet változatlan című német–amerikai háborús akciófilmből.

A tér túloldalán álló házon felirat hirdeti, hogy ez itt az Erich Maria Remarque-ról elnevezett Békeközpont. Az író Osnabrück szülötte, legismertebb műve, a „Nyugaton a helyzet változatlan” („Im Westen nichts Neues”, 1929) kötelező olvasmány Németországban. A toll mestereinek ritkán sikerült ilyen tömörítésben ábrázolni a háború borzalmait. Nem véletlen, hogy a nácik emigrációba kényszerítették a szerzőt, és máglyára dobták műveit. Az emlékmúzeumban az 1970-ben Svájcban elhunyt mester életét és tevékenységét bemutató, ragyogóan illusztrált kiállítás mellett gazdag archívum is működik, amelynek anyaga a békére neveléshez nyújt segítséget mindenkinek, aki ezt fontosnak tartja.

Németországban, amelynek történelme 1945-ig gyakorlatilag háborúk sorozata, szerencsére örvendetesen nagy azok száma, akik tanultak a múltból. Különösen a nemzetiszocialista őrületből, amelynek áldozatául esett Osnabrück másik jeles fia, Felix Nussbaum festőművész is. 1934-ben belgiumi emigrációba kényszerült: a nácik ott érték utol, Auschwitzba hurcolták, ahol 1944-ben, 39 éves korában megölték. Nussbaum életművét átfogó kiállítás mutatja be az osnabrücki múzeum új szárnyában, amelyet a híres építész, Daniel Libeskind tervezett, és amely vasbeton falaival, súlyos acélajtajaival mintegy felidézi azt az embertelen kort, amelyben a művész élni és halni kényszerült.

Az óvárosi utcák macskakövein rendre családok nevei olvashatók. Stolpersteinnek, Botlatókőnek nevezik németül ezeket a tízszer tíz centiméteres betonkockákat, amelyek a lágerekben elpusztított osnabrückiek emlékét őrzik. Az akciót 1997-ben indították, most is tart, irányítását a helyi Békekulturális Iroda vállalta. Az intézmény vezetője, Margret Poggemeier lapunknak elmondta, hogy a hármas alapra (1648, Remarque, Nussbaum) építő osnabrücki békeprojekt az önkormányzat kulturális keretéből, a lakosság hozzájárulásaiból, és a helyi vállalkozók adományaiból működve fejti ki sokoldalú tevékenységét. „Akik ismerik, nem ölik meg egymást” – szögezte le Poggemeier asszony.

A 160 ezres Osnabrück lakosainak ötöde külföldi, másfél száz nemzetet képviselnek. Az ő szokásaik, kultúrájuk megismertetése a német „őslakossággal” a békeiroda egyik legszerteágazóbb feladata. Legutóbb az oroszok napját rendezték meg, a többi közt olyan közös lakomákkal, amelyekhez a fogásokat a helyi középiskolások válogatták ki Tolsztoj és más klasszikusok műveiből. A városban rendszeresen szerveznek nemzetközi tudományos konferenciákat, kétévente pedig itt ítélik oda az Erich-Maria-Remarque Békedíjat.

Minden esztendő október 25-én, az 1648-i aláírás évfordulóján nemzetközi békenapot tartanak: a kisiskolások vesszőparipás parádéját is felelevenítik.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)