Egzotikus állatok magyarországi tartásáról először III. Béla korából olvashatunk. Ő az országon 1189-ben átvonuló kereszteseket vezető német–római császárnak, Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyesnek egy tevét ajándékozott. Nagy Lajos király viszont Velencétől egy oroszlánt kapott, miként Mátyás egy bő évszázaddal később Firenzétől. (Történetírója, Bonfini szerint, amikor a király Bécsben meghalt, vele egy időben Budán kedvenc oroszlánja is elpusztult.)
A budavári Csikós udvar térségében 2006-ban és 2007-ben végzett ásatásokkor ugyanebből a korból egy leopárd fogát is megtalálták, így az oroszlán nem az egyedüli nagymacska lehetett Hunyadi Mátyás udvarában. Ő a madarakat is kedvelte: az egzotikus és hazai madarak kalitkái, madárházai a palota melletti kerti lak, az Aula Marmorea környékén voltak (ahol ma a Dózsa György szobor áll).
Mátyás korában vadaskertekben tartották a főként vadászati célokat szolgáló vadakat: a nyéki mellett látványos volt a visegrádi vadaskert is. A középkorban a várakat, városokat övező várárkokban, falszorosokban is tartottak szarvasokat, medvéket vagy más állatokat.
A török időkben a legtöbb vadaskert teljesen megsemmisült, és a vadállattartás csak a barokk korban éledt újjá: országszerte több tucat, sőt, talán több száz különféle vadaskert és fácános működött, amelyek jó részét valamilyen kastély parkjának részeként alakították ki.
Nagy, egzotikus állatgyűjtemény fenntartására kezdetben csak az uralkodók vállalkozhattak. Magyarországon azonban erre nem volt lehetőség, hiszen az uralkodó nem itt, hanem Bécsben élt. A schönbrunni kastély parkjához tartozott is egy egzotikus állatokat felvonultató menazséria, amelyet 1752-ben létesítették, és mind a mai napig létezik.
Az érdeklődő közönség azért Magyarországon is láthatott nagy és ritka egzotikus vadállatokat is. A 18. század elejétől kezdve megjelentek a „vándormenazsériák”, az utazó állatseregletek, amelyeket mutatványos vállalkozók üzemeltettek, és alkalmilag tűntek fel az ország nagyobb városaiban, különösen jeles ünnepek vagy országos vásárok alkalmával. 1833-ban például Hermann van Aken állatseregletét láthatta a közönség az akkoriban megnyílt Vigadó szomszédságában (még a régi épületről van szó!). A deszkából összeállított állatház ketreceiben oroszlánokat, tigriseket, leopárdokat, hiénát, jegesmedvét, gnút, zebrát és kengurut mutattak be. A meleget kedvelő állatokat, madarakat, majmokat, óriáskígyót és krokodilt viszont a Kristóf patika mellett, a Róth-ház első emeletén lehetett megtekinteni. 1836–37 fordulóján Polito állatsereglete járt Pesten, 1843-ban Hartmann állatseregletében pedig már zsiráfot is láthatott a bámész közönség.
Az újkori állatkertek korszakában az egyes állatkertek kétféle úton jöttek létre Európában. Az egyik lehetőség az volt, hogy a már meglévő udvari állatseregleteket korszerűsítettek és tettek nyilvánossá mindenki számára, mint ahogyan Bécsben, ahol a schönbrunni kastély parkjához kapcsolódó, 1752-ben létesített udvari menazsériát 1779-ben nyitották meg a nagyközönség számára.
Az állatkertek születésének másik útja a felvilágosodással és a polgárosodással függött össze. Az első Párizsi Állatkert (Ménagerie du Jardin des Plantes) például úgy jött létre, hogy az 1789-i francia forradalmat, majd a köztársaság kialakulását követően a nemzetgyűlés polgári állatkert létrehozását határozta el. Ugyancsak polgári kezdeményezésre lett állatkertje Londonnak is, majd sorra létesült a többi: a dublini (1831), a bristoli (1835), az amszterdami (1838), az antwerpeni (1843), a berlini (1844) – és így tovább.
A Bach-korszakban a magyarországi állatkert ötlete nem valósulhatott meg, így aztán csak 1856-ban vetődött fel ismét a német orvosok és természetvizsgálók Bécsben megtartott „disputáján” a gondolat. A szakmai tanácskozáson magyar tudósok is részt vettek; Gerenday József orvos és botanikus, a Füvészkert igazgatója, valamint Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója vetette fel, hogy – hasonlóan Bécs városához – Pesten is szükséges lenne egy állatkertet létrehozni.
Ugyanezt szorgalmazta a világjáró polihisztor, Xántus János is, aki abban az időben az Egyesült Államokban tartózkodott, és távolról is támogatta Kubinyi és Gerenday ötletét. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1862. január 29-i közgyűlésén Kubinyi Ágoston, Gerenday József, Xántus János, valamint Szabó József geológus professzor bejelentette a leendő Pesti Állatkert létesítésre irányuló munka megkezdését. Bizottság is alakult az alapítás előkészítésére, amelynek vezetőjévé Xántus Jánost választották, az országos nagy éhínség miatt azonban abban az évben már nem juthattak előrébb a megvalósítással. (KÉP7.)
1863. május 26-án azután megtartották az előző évben elmaradt akadémiai ülést, amelyet Xántus is üdvözölt, és jelezte, hogy amerikai tartózkodása alatt már több állatot is összegyűjtött a létesítendő Pesti Állatkert számára. Az Állatkerti Bizottság június 6-án beadvánnyal fordult a városhoz a terület ügyében, és a hatóságok felügyelőt rendeltek ki az ügyben, Gamperl Alajos személyében, akinek 1864-re sikerült kijárnia a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyását, valamint azt, hogy Pest szabad királyi városa az állatkert céljaira a Városligetben egy 31 hold és 600 négyszögölnyi területet jelöljön ki.
Mindeközben 1864. június 14-én formálisan is megalakult az Állatkerti Részvénytársulat, amely úgy számolt, hogy a költségek finanszírozásához 30 000 forintra lesz szükség. Ez az összeg hamar rendelkezésre is állt, Szabó József egymaga 10 ezer forintot jegyzett. Gamperl gazdasági ügyekben való jártassága révén azonban még idejében jelezte, hogy a beruházás egésze nem 30 000, hanem 150 000 forintba fog kerülni, amihez újabb részvényeket kellett kibocsátani. A részvényesek között az alapító tudósokon kívül arisztokraták, illetve a feltörekvő polgárság képviselői is szép számmal szerepeltek. Az elsők között nyúlt pénztárcájába Zichy Antónia grófnő, az 1849-ben kivégzett miniszterelnök, Batthyány Lajos özvegye.
Az Állatkerti Részvénytársulat alapszabálya meghatározta a társulat céljait. Eszerint a Pesten létesítendő állatkert célja a hazai és egzotikus állatok folyamatosan tökéletesítendő és lehetőleg természetszerű bemutatásával a természettudományok iránt érdeklődést ébreszteni, tudományos és művészeti „észleletekre” alkalmat teremteni, külhoni hasznos állatok meghonosításával a „nemzetgazdászatot emelni”, valamint a közönségnek kellemes „mulatóhelyet” teremteni.
Az állatkert részére kijelölt terület felosztását, a sétautak vonalvezetését, illetve a parkrészek kialakítását Petz Ármin főkertész tervezte meg. Az épületek terveinek elkészítésével a kor neves építész párosát, Szkalnitzky Antalt és ifj. Koch Henriket bízták meg (ők tervezték például a budapesti Egyetemi Könyvtár, a belvárosi főposta és a Thonet-udvar épületét, illetve az Oktogon négy sarkában álló bérházakat is, vidéken pedig a többi között a fehérvári és a debreceni színház, illetve a hajdúhadházi református templom épülete fűződik a nevükhöz). Az engedélyezéshez szükséges tervdokumentációt 1865. április 13-án nyújtották be, az építési engedélyt pedig április 26-i dátummal (!!!) adta ki Pest szabad királyi városa.
Az épületek kivitelezésére Pucher József építőmester, Kern István lakatos és Strohoffer István ácsmester kapott megbízást. Az építési munkálatok részeként készült el az állatkert saját kútja, a hozzá tartozó gépészet, illetve a Nagy-tó, amelynek medrét akkor ásták ki. A tóval és a vízellátással kapcsolatos létesítmények tervét Reitter Ferenc csatornázási mérnök készítette. Az épületek 1866. július 28-ára készültek el, az építkezések összes költsége 28 518 forintra rúgott. (KÉP10.)
A társaság sok ajándék állatot kapott az ország minden pontjáról, amikor még sem terület, sem állatházak nem voltak. Őket egy darabig a Füvészkertben tartották, az „alapító atyák” egyike, Gerenday József ugyanis a Füvészkert igazgatója volt. Ő az állatok etetését saját költségén oldotta meg, azonban 1862-ben elhunyt, így az állatokról azt követően özvegye gondoskodott.
Az Amerikában tartózkodó Xántus János is szerzett állatokat, és gőzhajón küldte őket Európába azzal, hogy amíg a Pesti Állatkert el nem készül, addig az állatok a Hamburgi Állatkertben vendégeskedjenek. (Ők azonban végül ott is maradtak, mert a porosz-osztrák háború idején egyszerűen hadizsákmány lett belőlük.)
Az állatok többségét pénzért vásárolták, részint állatkereskedőktől, részint más állatkertektől. Az akkoriban csődbe jutott Bécsi Állatkertből (nem a schönbrunni kertről van szó, hanem egy magánkezdeményezésként létrejött állatkertről, amely néhány évig működött a bécsi Praterben) is megvásárolták a legjobb, legértékesebb állatokat, hetvenhármat, köztük tizenhét majmot és néhány kengurut, emut, darvakat, illetve papagájokat. Schönbrunnból, a császári állatseregletből is érkeztek különféle egzotikus állatok (harmincnégy példány), amelyet maga az uralkodó, Ferenc József ajándékozott a Pesti Állatkertnek.
Az új létesítmény igazgatói állására felhívást tettek közre, amire azonban senki sem jelentkezett, így átmenetileg egy bécsi zoológust, Leopold Fitzingert, vagy magyaros nevén Fitzinger Lipótot bízták meg a feladattal. A közvélemény ellenszenvvel fogadta Fitzingert, ami alighanem főként osztrák voltának szólt, így ő néhány hónap elteltével, még az állatkert megnyitása előtt lemondott a tisztségről. Akkor ideiglenesen Xántust bízták meg a kert ügyeinek irányításával, bár ez még nem volt végleges igazgatói kinevezés, a hivatalos tisztsége „társulati alelnök” volt, noha a gyakorlatban akkor már ténylegesen az ügyeket igazgató intézményvezetőként dolgozott. (A végleges kinevezésére három héttel később került sor.)
Mindössze néhány pénztáros, egy gépész, egy hivatalszolga és kertész alkotta az alkalmazotti gárdát, három állatőr kíséretében. (Rangidős vezetőjük az olasz származású Angelo Guzzanto volt.)
Az állatkert kapuit végül is ma 150 esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyitották meg (a mostani Főkapu akkor még nem létezett, azt csak 1912-ben adták át), a „bemeneti díj 20 krajczár” volt.
A parkban tizenegy, nagy, pavilonszerű állatházat alakítottak ki, de voltak sziklákból és vasrácsokból épített medvebarlangok, egy piramisra emlékeztető épület a tevéknek, illetve egy várrom, amelyet a baglyoknak és a farkasoknak, hiénáknak, sakáloknak szántak. (Ez utóbbi, a Bagolyvár az egyetlen olyan épület, amely mind a mai napig létezik.)
Száznál is több fajt láthattak azok, akik másfélszáz esztendővel ezelőtt léptek az állatkertbe, az összes egyed száma pedig a korabeli leírások szerint háromszáz és hatszáz közöttire becsülhető. Különösen népes volt a majmok és makik gyűjteménye, habár az egykorú források alapján csak az tudja megmondani, hogy milyen fajok is voltak ezek, aki ismeri az egzotikus állatok nyelvújítás kori neveit.
A kapucinus majmot például kucsföd néven emlegették akkoriban, a szerecsenmaki neve pedig fekete rémke volt. Huszonhét különféle papagájfajt is tartottak, őket összefoglalóan kajdácsoknak hívták. Az orvmadarakat, vagyis a ragadozó madarakat többféle sas, kánya és ölyv képviselte, és volt fakó dögöncz, vagyis fakókeselyű is. Külön akol volt a juhoknak és a kecskéknek, egy másik pedig a szarvasoknak. A kenguruknak a Kenguruh-rét adott otthont. Már akkor is létezett a Nagy-tó, amely a legrégebb óta létező állatbemutató helyünk, habár alaprajza az idők során kissé megváltozott.
Nem volt még oroszlán, nem volt tigris vagy más nagymacska sem, sőt, hiányoztak az olyan nagytestű növényevők is, mint az elefánt, az orrszarvú, a víziló, vagy éppen a zsiráf. (Erzsébet királyné, aki már a megnyitás után nem sokkal meglátogatta az állatkertet, a következő évben, nem sokkal a koronázása előtt újra eljött ide. Xántus János igazgató vezette körbe, aki felvetette, hogy vajon nem volna-e lehetséges a három schönbrunni állat egyikét ajándékképen megkapni. 1868. május 19-én érkezett meg a „nyakorján”, amely rengeteg látogatót vonzott, különösen, amikor augusztusban egy életerős zsiráfborjút is a világra hozott: a fiatal nőstény állat már vemhesen érkezett Bécsből, így aztán a Pesti Állatkert lett a harmadik olyan állatkert a világon, ahol zsiráfborjú született, úgy, hogy hím állata nem is volt.)
Már az első évben, és a következő esztendőkben is újabb és újabb érdekességekkel állt elő az állatkert: átadták a vidramedencét, tizenkét majom és két rénszarvas is érkezett, majd 1866-ban sikerült bölényhez és strucchoz is jutni, sőt az év második felében Hamburgból is érkezett egy nagyobb állatszállítmány, összesen 35-féle állattal. Nagy divat lett az állatok ajándékozása is. Még 1866 végén Nopcsa Ferenc báró egy medvét, a következő évben Wenckheim Krisztina grófnő nyolc fácánt ajándékozott…
Remekül kezdődött tehát a Budapesti Állatkert története, amely sok-sok buktatón keresztül jutott el mai, minden igényt kielégítő színvonalára, ahonnan a volt Vidám Park területének nemrégi megszerzésével hamarosan újabb fejlesztésekkel léphet felsőbb osztályba.
Akiket érdekel az állatkert történetének folytatása is, azoknak ajánljuk ezt az oldalt, ahol igen részletes cikksorozat mutatja be az intézmény múltját.
(Cikkünk a Fővárosi Állat- és Növénykert internet-portálján található információk alapján készült.)
Munkatársunk képekben is megörökítette a jubileumi esemény néhány jelenetét:
Jubileumi bélyegkiadás
A Magyar Posta alkalmi bélyegblokk kibocsátásával köszönti a Fővárosi Állat- és Növénykert megnyitásának 150-ik évfordulóját. A bélyegblokkon lévő kompozíciót Gróf Lázár Kálmán: Körút az állatkertekben című kiadványának illusztrációi ihlették. A bélyegblokkot Petényi Tibor Zoltán tervei alapján az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. gyártotta. Az újdonság mától kapható.
Fenti írásunk az állatkert történetéről szól. Kiegészítésképpen: az intézmény újbóli megnyitásra 1912. május 20-án került sor, a kert igazgatója Lendl Adolf zoológus lett. A létesítmény ma is meglévő műemlék épületeinek többségét akkor adták át. Európa egyik legszebb és legkorszerűbb ilyen intézménye volt abban a korban. Az első világháború, a gazdasági válságok sorozata, majd a második világháború szinte teljesen elpusztította. 1945. május 1-jén, bár csak néhány tucat állattal és romos épületekkel, de megnyitotta kapuit. A háborús károkat lépésről lépésre sikerült eltüntetni, és hamarosan nagyszabású korszerűsítésekre, fejlesztésekre is lehetőség nyílt.
A rendszerváltás óta eltelt években a műemlék épületek újjászülettek, és újra régi szépségükben pompáznak; az állatok férőhelyeit korszerűsítették, és a látogatók számára is esztétikusabbá vált a környezet. A rekonstrukció a kert szinte minden egyes négyzetcentiméterét érintette. Az állatkert napjainkra igazi oázissá vált Budapest szívében. A folyamatban levő fejlesztések eredményeként pedig hamarosan újabb páratlan élményekkel gazdagodhatnak az idelátogatók.
A Magyar Posta Állatkölykök II. elnevezéssel alkalmi bélyeg-kisívet bocsátott ki a Fővárosi Állat- és Növénykert tizenkét ifjú lakójáról. A bélyegképeken látható: Rudi, a vörös kafferbivaly, Adolf, a jávai langur, Öcsi, a tarvarjú, Bulan, a Cebu-szigeti disznó, Panka, a nandu, Batty, a lyle-repülőkutya, A Gátőr, a borzas gödény, Evita, a mhorr gazella, Nefriti, az éji majom, Lóránt, a vörösfülű ara, Dalma, az ázsiai vadkutya és Kia, a Schlegel-lándzsakígyó. Az ívszélen az állatkölyök neve, nemére utaló színjelölés, a faj megnevezése és eredeti élőhelye, születési időpontja olvasható. Az alnyomaton térképrészlet látható. A 2014-ben, Állatkölykök elnevezéssel kibocsátott bélyeg-kisív folytatásaként megjelent, fiatalos hangvételű ívet ezúttal isPetényi Tibor Zoltán tervei alapján a Pénzjegynyomda Zrt. gyártotta. Az újdonság mér kapható.
A múlt másfél év állatkölyök-utánpótlás szempontjából ismét szerencsésnek mondható a Fővárosi Állat- és Növénykert. Számos állatfajnál volt szaporulat, pl.: ismét előbújt anyja erszényéből egy vombat, hét kölyökkel bővült az ázsiai vadkutyafalka és öt malac született a kritikusan veszélyeztetett Cebu-szigeti disznóknál.
