EU-támogatással támadt fel romjaiból a gyulavári grófi lak – utal szerzőnk alcímében az örvendetes fejleményre. Nem először következett be a rendszerváltás után hasonló esemény, ám számos esetben gyászos a végkifejlet: a megőrzött, megújult ingatlanok magánkezekbe kerültek. Gyula mellett ezt sikerült elhárítani – legalábbis cikkünk megjelenésének idején. Az írás a Népszabadságban volt olvasható, 2007. december 31-én. (A cikk képeit Balázs József/hupont.hu készítette.)
«Több mint félmilliárd forintos pályázati eredménnyel és helyi összefogással sikerült az enyészettől megmenteni, egyben kiállítási és konferencia-központtá alakítani a gyulavári kastélyt.
Békés megyében közel félszáz kastélyt jegyeznek a krónikák és a telekkönyvek, ám közülük eddig csupán egyet: a gyulavárit sikerült újjávarázsolni. A román határtól néhány száz méterre álló épület hányatott sorsában azután következett be kedvező változás, hogy a 2003-ban létrejött Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány pályázatot nyújtott be az Európai Unió által felügyelt Regionális Operatív Programhoz (ROP), „A gyulavári Wenckheim–Almásy-kastély megmentése és turisztikai célú fejlesztése” címmel. Az akciót siker koronázta, az ötletgazda Ráki Ferenc helyi nagyvállalkozó és más magánszemélyek által összeadott 14 millió forint mellé a ROP odatett 550 milliót, így lehetővé vált, hogy az épületegyüttes újjászülessék.
A kastély egyik tájjelegű szobája.
Gyulavári nevezetes rezidenciáját valamikor az 1800-as évek elején építették az errefelé terjeszkedő Almásy grófok. A nem hivalkodó, de kényelmes főúri családi fészek legkiemelkedőbb díszei a kovácsoltvas ablak- és ajtórácsok voltak, ezeket az uradalmi mesterek kalapálták ki, művészi fokon. A kastélyra a XX. század közepén ráomlott a történelem: a háborút követően kifosztották, 1948-ban pedig raktárt létesítettek benne. Később a Lenin nevét viselő termelőszövetkezet irodái működtek falai között, ám a tönkrement téesz kiköltözésével az elárvult kúria felett megkondult a lélekharang.
A temetés azonban elmaradt, mert a bevezetőben említett alapítvány a gyulai városi önkormányzattól megvásárolta a romhalmazt, majd a pályázat sikere nyomán haladéktalanul hozzálátott a helyreállításhoz. 2006-ban a munka alapvetően az épületmaradványok megmentésére irányult (szigetelték a falakat, kibontották a földdel betemetett pincét stb.), 2007-ben a kastély hónapok alatt újjászületett, Kónya Béla helyi építész tervei alapján, egy szarvasi vállalat kivitelezésében. Ahogy az épületegyüttes megújult, úgy növekedett az örvendező helyiek aktivitása. Turbucz Mária igazgató és Sütő Berta Vanda főmunkatárs elbeszélése szerint naponta érkeztek hozzájuk megsárgult fotók, régi térképek, egyéb relikviák. Akadt, aki csak egy cserép virágot hozott, mások a régi időket felidéző, ma már nehezen ellenőrizhető, olykor pikáns történetekkel lepték meg a munkatársakat. Kiemelkedő tárgyi segítséget kaptak Havassy Péter muzeológustól is.
Ősszel átadták a megújult kastélyt, még a kovácsoltvas ablakkosarakat is sikerült pótolni. A megnyílt központ – amint azt a ROP-pályázatban is vállalták – hármas rendeltetésű. Az egyik a hagyományőrzés: a főépületben a Dél-Alföldön élő népcsoportok viseletét, bútorait mutatják be. Ugyanitt képzőművészeti anyagot is talál a látogató, Koszta Rozáliának, Kohán Györgynek, a táj más szülötteinek alkotásaiban gyönyörködhet. Mellettük időszaki kiállítások is láthatók, ezek képeit, térplasztikáit meg is lehet vásárolni. További feladatuk a fenntartható fejlődés bemutatása. Az egykori gazdatiszti ház termeiben a térség természeti kincsei, a vizek, erdők diorámákkal, pákásztanyával, miegyébbel gazdagon illusztrált élővilága tekinthető meg. Külön foglalkoznak a biogazdálkodással, ami e hagyományosan mezőgazdasági jellegű, mostanra kissé lemaradt régióban a kitörés egyik alapja lehet. Végül a konferenciaturizmus szervezésében is jelentős lehet a kastély szerepe, helyiségeiben ehhez a technika minden eszköze rendelkezésre áll.
Az egyik terem Gyula szülötte, Erkel Ferenc nevét viseli. Innen adódott az ötlet, hogy Himnusz-szobát rendezzenek be, ahol az Európai Unió valamennyi tagországának nemzeti éneke olvasható, és fülhallgatóval élvezhető. Sőt, ha külföldi vendég érkezik, ki is hangosítják a tiszteletére. A házigazdák Zágrábnak is megelőlegezték a bizalmat: a még nem EU-tag Horvátország himnusza ugyancsak meghallgatható Gyulaváriban.» (Kép: Bagyinszki Zoltán.)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
