Ha vicceskedni akarnánk, akkor mától Orbán a soros – mármint abban az unióban a soros elnök, aminek a szétverése régi álma. Jöhetnek persze a lózungok, hogy kell az Európai Unió, csak másként, a lényeg mégiscsak az, hogy az elkanászodott Orbán már nem azt az Európai Uniót akarja, amelyik, hála az alapítóknak, évtizedekre békét és relatív jólétet tudott biztosítani polgárainak.

Az Európai Unió egyik legfontosabb alapeszménye a megértés, a szolidaritás, a kölcsönösség, a kompromisszumok, csakhogy a betörő barbár hordák leginkább ezt akarják szétverni. Az orbáni politika lényege az ellenségeskedés, a felesleges harc, a jogállamiság lebontása, szétverése, a valódi európai értékek pusztítása, s mindenekelőtt a mértéktelen, mohó és szűnni nem akaró hatalmi és vagyoni koncentráció. Mindehhez jön még a putyinizmus, munkamódszerként, külpolitikai irányként – azaz a szabad világ ellen. Bár itt kétségtelen, nem esnek ki az ablakokon az ellentmondani merők és ezt ne becsüljük le mi sem, akik most a harmadik emeletről beszélünk.

A hagyományos Európai Unió intézményeinek vezetői leginkább még most is néznek, mint Berta a moziban, és úgy hiszik, ki lehet bekkelni a barbár hordákat. Romulus Augustu(lu)sról, az utolsó nyugat-római császárról nevezik majd el ezt a programot, ha nem vigyázunk.

Bemelegítésként az orbánista főhívők és főhívek a hétvégén Bécsben kötöttek vérszerződést, két, szintén a kriminalitásban rendszeresen elmerülő párttal, a cseh ANO-val és az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárttal. Harcias, szélsőjobboldali hatalomátvétellel fenyegető nyilatkozattal indítottak – kétségtelen az osztrák vagy a magyar szavazók egy része szereti is ezt a fajta szalonnáculást – szerette régen is. Körülbelül tudjuk is, mi szokott kijönni belőle.

A valódi Európa éppen ennek az ellenkezője. Furcsa dolog – de a demokrácia paradoxona mégiscsak ez: teret ad a demokrácia ellenségeinek, azoknak, akik éppen a demokratikus lehetőségeket kihasználva számolják fel a demokratizmust és építenek egyeduralmat rablóváraikból.

Nézzünk egy konkrétabb példát. A magyar EU-s elnökség egyik fontos célja a versenyképesség növelése. Van ebben gyakorlata, hiszen csak tavaly Magyarország nyolc helyet csúszott vissza a nemzetközi versenyképességi rangsorban. Közismert, miként tesz tönkre, szerez meg az Orbán-kormány olyan cégeket, melyekre megfájdul a foga. S mindez a fél fogára sem elég. Ha kiskereskedelmi tulajdonra vágyik, jön a különadók rendszere, ha reklámcégre, változnak a jogszabályok, ha útépítő cégre, akkor a pályázatok kiírásánál kell ügyesnek lenni. Ha repülőtérre, akkor is megvannak a módok, miként lehet elzavarni az eddigi tulajdonost…Biztosítótársaság, bank, építőipari cégek, cementgyártás – sorolhatnánk tovább, nincs biztonságban. Itt már régen nem igaz, hogy ami nincs lebetonozva, azt elviszik, mert a betont is elviszik.

Arra pedig, kevés a bizonyíték, hogy akár az állam, akár a „Mészáros Lőrinc”-nek nevezett alakulat hatékonyabb, versenyképesebb lenne. Közpénzből, túlárazott, az európai polgárok által finanszírozott projektekből könnyű Janinak lenni.

És hogy kétségünk se legyen, az is példa nélküli, hogy egy szuverenitásvédelminek nevezett hatóságocska, megfélemlíteni, tönkre tenni próbálja azokat, akik feltárják, közzéteszik a bűnlistáikat – hahó, Európa, ébresztő!

Mondhatni, új időknek régi dalaival törnek be: a soros elnök a barbár Európa putyini hangja.