(Berlini munkatársunktól) Tegnap vendégeinket rövid berlini tartózkodásuk utolsó napján autós városnézésre vittük. Férjem javaslatára, akit elsősorban a legújabbkori német történelmi emlékek érdekelnek, a kirándulást Henningsdorf, pontosabban Nieder Neuendorf hajdani határőrtornyával (a nyitó képen) kezdtük. Más kérdés, hogy annak a fiatalnak, aki életében először jött négy napra Berlinbe, ez a látványosság áll-e a prioritás-listája élén.

Férjem számára ez a szárazföldön csak hosszú, kanyargós kerülőúton – ergo elég időigényesen – megközelíthető minimúzeum a történelmi kuriózumon túl azért is fontos emlék, mert evezősegyesülete a nyugat-berlini Heiligensee kerületben, a víz túloldalán van, így ő évtizedeken keresztül vasárnaponként az ezzel szemközti, mintegy 100 méterre lévőn stégen szállt vízre. Akkoriban a vízisportolóknak nagyon ügyelniük kellett arra, hogy véletlenül se kerüljenek a víz keleti fertályára. A középen húzódó határt elszórt bóják jelezték.

Miután mindenki kellő megindultságot tanúsított, a közeli olasz étterem, az egyesülés óta kiépült yacht-kikötőre néző Toscanini teraszán ebédeltünk, a Nieder-Neuendorfer-See-ből induló Havelkanal (az ú.n. „Békecsatorna) partján. Ezt a mesterséges vízi útvonalat 1952-ben azzal a céllal építette az NDK, hogy a közlekedést és teherforgalmat Nyugat-Berlinen keresztül vezető folyók, vizek elkerülésével tudják lebonyolítani.

Itt megjegyzendő, hogy a teherforgalomban már évszázadok óta hasznosítják Mecklenburg, Brandenburg és a mai Lengyelország kiterjedt vízhálózatát: régóta folyamatosan igyekeztek folyókat, tavakat összekötni. A kiépített csatornarendszer jóvoltából el lehet jutni a vízen kelet–nyugati irányban a francia határtól, illetve a Rajnától egész Königsbergig, észak–déli vonalon a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig (Rajna–Majna–Duna-csatorna). A szintkülönbségeket zsilipek hidalják át. Mindez elsősorban teherszállítási célból történt, ma is nagy a forgalom – többségükben lengyel vontatóhajók, uszályok járnak erre.

A brandenburgi választófejedelmek, később a porosz királyok kivétel nélkül mind gazdagították felségterületeiket – ki több, ki kevesebb – újabb csatornával. Ebben kizárólag az NDK nem jeleskedett: az egyetlen bővítés az fent említett, Nyugat-Berlint politikai okokból el- és megkerülő, gazdaságilag viszont teljesen felesleges 34 km-es szakasz volt.  

Az étterem teraszán ebéd közben békésen élveztük az idillikus szeptemberi napsütést és néztük a politikai közeli múltnak, a jövő heti tartományi választásoknak, a gazdasági hanyatlásnak, a fenyegető ökológiai katasztrófának, de még a szomszédos ukrajnai háborúnak is fittyet hányó rengeteg vadlibát.

Utána pedig, hogy legyen egy 18 éves számára is valami vonzó, tipikus berlini program, belevetettük magunkat Kreuzberg multikulti világába, de ezt most nem részletezem. Végül mindenki megtalálta az őt érdeklő programot, látványosságot, a Berlin-feeling-et.