Pécsi jogászcsaládban született a 39 éves dr. Felsőné dr. Szabó Flóra, a dél-dunántúli nagyváros 2. számú ügyvédi munkaközösségének tagja, egyúttal (társadalmi megbízatásban!) a rotterdami székhelyű Eszperantó Világszövetség – UEA: Universala Esperanto-Asocio – főtitkára. Férje szintén jogász, a pécsi rádióstúdió és a Magyar Rádió eszperantó nyelvű adásainak a szerkesztője. Lányuk középiskolás. Mindhárman felsőfokon beszélik e nemzetközi nyelvet. A férj még angolul és németül is, Flóra lányuk angolul, dr. Szabó Flóra pedig franciául. Éppen húsz esztendeje dolgozik a magyar és a nemzetközi eszperantómozgalomban. Előbb az eszperantista fiatalok világszövetségének (TEJO) főtitkára, elnöke volt, majd 1974-től az UEA elnökségi tagja, 1980-tól pedig a világszövetség főtitkára. Legutóbb néhány héttel ezelőtt, a Pekingben megrendezett 71. eszperantó világkongresszuson választották dr. Szabó Flórát 90 százalékos többséggel – immár harmadszor! – az Eszperantó Világszövetség, az UEA főtitkárává. Annyi még tudható, hogy dr. Szabó Flóra 1989 nyarán fejezte be tevékenységét az UEA elnökségében; azóta csak a hivatásában dolgozik: egyéni ügyvéd. Miként rövid levélváltásunkból kiderül: természetesen ápolja kapcsolatait az eszperantómozgalomban szerzett barátaival. (Így kezdődött az az interjú, ami kis híján 40 évvel ezelőtt, 1986. szeptember 20-án jelent meg a Magyar Hírlap – akkor még valódi, nemzetközileg is jegyzett újság – hétvégi mellékletében.
# Gratulálok az ismételt megválasztásához, az ön iránti tartós bizalomhoz! Ügy vélem, hogy a dr. Szabó Flórára adott szavazatok nem csupán az eszperantómozgalom aktív, energikus, ötletekben gazdag tagjának, a diplomás nőnek, hanem hazánknak is szóltak. Mielőtt a nemzetközi mozgalomról beszélnénk, kérem, ejtsünk szót az eszperantó magyarországi körülményeiről!
– Majdnem egyidős a jövőre 100 esztendős nemzetközi nyelvvel; világszerte nagy tekintélyt élvez a magyar eszperantológia és a mozgalom is. Részben az eredeti nyelven publikáló költői, írói, illetve elismert műfordítói: Kalocsay Kálmán, Baghy Gyula és mások révén, részben pedig azért, mert különösen a hatvanas évek közepe óta példás állami és politikai támogatásban, erkölcsi és anyagi elismerésben részesül a mozgalom nálunk. Közvetlenül a Szakszervezetek Országos Tanácsához tartozik a Magyar Eszperantó Szövetség. Lapokat, folyóiratokat ad ki, könyveket jelentet meg; eszperantónyelvű rádióadásokat hallgathatnak a nemzetközi nyelv értői, művelői.
– A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen Szerdahelyi István professzor vezetésével szak működik, ahol nem csupán a nyelv tanításával, hanem eszperantó nyelvészettel is foglalkoznak. Külföldiek is tanulnak az ELTE-n; egész sor hazai főiskolán, közép- és általános iskolák százaiban oktatják az eszperantót. A magyar eszperantisták szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat ápolnak, különösen nagy haszonnal működnek közre a különféle tudományos, szakmai szövetségekben, ahol az összekötő nyelv az aránylag könnyen és gyorsan elsajátítható, állandóan fejlődő, gazdagodó, minden árnyalat kifejezésére is alkalmas, kellemes hangzású, logikus fölépítésű eszperantó.
# Az elmondottakból adódik a kérdés: nyelv vagy mozgalom az eszperantó?
– Mindkettő. Már régóta nem vita tárgya, hogy kommunikációs eszköz-e vagy sem, miután a világon tízmilliónál is többen beszélik, híveinek, művelőinek tábora 1887, tehát dr. Zamenhof lengyel szemészorvos Unua libro-jának, első eszperantó nyelvkönyvének a megjelenése óta csak növekszik. Mozgalom, több-kevesebb politikai tartalommal. Az eszperantó mozgalomban és világszervezetében, az UEA-ban – miként minden egyetemes szervezetben – a különféle meggyőződésű, világnézetű emberek vesznek részt, működnek együtt. A világszervezet alapszabálya deklarálja a semlegességet. Ugyanakkor – ne féljünk ennek kijelentésétől – politikai eszköz is. Mert aki megtanulta a nemzetközi nyelvet, az többé-kevésbé elfogadta az internacionalizmus elvét és gyakorlatát, az kíváncsi más népek életére, hazájára, kultúrájára, történelmére. És ha valóban demokratizálni akarjuk a kapcsolatokat a népek, a nemzetek között, ha azt akarjuk, hogy a legegyszerűbb emberek is tolmács nélkül megértsék egymást, akkor célszerű levonni a következtetést: ennek potenciális eszköze az eszperantó elsajátítása.
– Ugyanakkor dőreség lenne ahhoz a kellően nem mérlegelt felfogáshoz ragaszkodni, amely szerint e nemzetközi nyelv birtokában fölöslegessé válik más idegen nemzeti nyelvek megtanulása. Az eszperantó nyelv és mozgalom még oly’ lelkes hívei sem törekedhetnek arra, hogy más nyelvek imperializmusát elítélvén, az általuk előnyben részesítettet tegyék uralkodóvá. De kitartóan ajánlják, ajánljuk a legszélesebb körű nemzetközi kapcsolatok ápolására, erősítésére minden nép, minden korosztály, minden szakma művelői számára.
# Hol helyezkedik el a nemzetközi szervezetek sorában az Eszperantó Világszövetség, és mi az UEA státusa?
– A Hollandiában bejegyzett és a Juliana-dekrétum alapján jogi személyiség státusával rendelkező világszövetségnek 101 országban vannak tagjai; 44 országos szervezet, így a Magyar Eszperantó Szövetség is tagja az UEA-nak, amely konzultatív kapcsolatot ápol az UNESCO-val. A B-kategóriájú nemzetközi szervezetek sorában helyezkedik el, együttműködik más intemacionális testületekkel. Külön munkacsoportja, irodája van New Yorkban az ENSZ-, Párizsban pedig az UNESCO-kapcsolatok fenntartására. Képviselői kapcsolatban vannak a többi között különféle európai (pontosabban fogalmazva: nyugat-európai) szervezetekkel, Így a strasbourg-i Európa-parlamenttel is. Az UEA elnökségi tagjainak a feladata a kapcsolattartás a nemzetközi szervezetekkel.
# És mi a főtitkár, dr. Szabó Flóra feladata?
– A választmány és az elnökség munkájának összehangolása; egyszerre vagyok összekötő és ellenőrző személy. Ez a választott tisztség az egyik legoperatívabb munkára készteti viselőjét. Máris dolgozunk a jövőre Varsóban sorra kerülő jubileumi eszperantó kongresszus előkészítésén.
# Hogyan képes ennek eleget tenni innen, Pécsről? Elvégre nem utazhat kéthetente, havonta Rotterdamba, hiszen dolgozó nő, családanya…
– Annak ellenére, hogy hazámtól többszöri kilépésre jogosító szolgálati útlevelet kaptam, és hivatalos útjaim anyagi fedezetéről az Eszperantó Világszövetség gondoskodik, valóban fizikai képtelenség lenne állandóan utazni. Rengeteget segít a telefon: este hét után ugyancsak sűrűn csöng. Rendszeresen hívnak Rotterdamból, a központból, ezenkívül az elnökségi tagok Franciaországból, Japánból, az USA-ból és máshonnan. Meglehetősen súlyos a postám is, és a családommal együtt szomorúan állapítjuk meg: a régi barátokra előbb-utóbb már csak Újévkor, húsvétkor, karácsonykor gondolunk egy-egy üdvözlőlap formájában
– Visszatérve az utazásokra: sok a halaszthatatlan személyes megbeszélés, mint például a kongresszusok előkészítése. Gyakran négy-ötezer résztvevő programjáról, ellátásáról kell gondoskodnunk, ami a fogadó országnak és az UEA-nak egyaránt szívügye. Politikai és állami vezetők is fogadnak olyankor. Így például legutóbb, a pekingi 71. eszperantó-világkongresszus alkalmával is sok rokonszenves embert ismerhettem meg, közöttük Huang Hua-penget, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának helyettes elnökét, a régi és tapasztalt diplomatát, a vele azonos tisztséget betöltő Csu Tu-namt. Újságírókat is említhetek: Tu Tao-cenget, a Guangming Zsipao, Feng Hszi-liangot, a China Daily főszerkesztőjét és másokat.
# Milyen eredménnyel zárult a pekingi kongresszus, voltak-e magyar résztvevői is?
– Eredetileg nyolcszáz küldöttel számoltunk, végül 54 országból 2482-en jöttek el. Ez volt Kína történelmében az eddigi legnagyobb és legnépesebb nemzetközi rendezvény! Hallatlan nagy segítséget jelentett ez a „kulturális forradalom” után életre kapó kínai eszperantó mozgalomnak, amelyet ez alkalommal – mint kongresszusi résztvevő, küldött – huszonegy magyar is tanulmányozhatott. A plenáris és a szekcióüléseken kívül kulturális és tudományos rendezvények egész sora egészítette ki a soknemzetiségű, egynyelvű delegátusok programját. Kirándulásokat is szerveztek házigazdáink, a legemlékezetesebbet a Nagy Falhoz. Oda mindenki eljött, aki csak fölfért az 50 autóbuszra.
– A népek egyetértését, a békét és a fejlődést mottójául választó kongresszus legfőbb eredménye: értesüléseink szerint 400 ezer kínai kezdett eszperantóul tanulni. Sajnos, miként más országokban, ott is kevés a tanár. A világszövetség, erejéhez mérten, könyvekkel, egyéb kiadványokkal igyekszik támogatni ezt a lelkesedést. A pekingi rádió naponta két órán át sugároz eszperantó nyelvű műsort!
# Milyen második évszázadot képzel el az eszperantónak dr. Szabó Flóra?
– Amikor a nyelv létrejött, két véglet és megállapítás hadakozott egymással: húsz év múltán elfelejtik, mint a többi mesterséges nyelvet, illetve: ötven év elteltével az egész világ eszperantóul beszél majd. Persze, egyik sem lett igaz. Meggyőződésem, hogy még hosszú időbe telik, mire a népek és vezetőik fenntartás nélkül elhiszik: ez a nyelv kiválóan alkalmas a legbonyolultabb gondolatok, árnyalt érzések, szakmai, tudományos értékek pontos közvetítésére.
– Örvendetes tény, hogy az eddig Európa-centrikusnak tetsző mozgalom mind több hívet toboroz magának Ázsiában, Latin-Amerikában, sőt Afrikában. A fekete földrészen, ahol talán a legtöbb nyelvet beszélik a népek, Elefántcsontpart jár az élen az eszperantó tanulásban. Főleg a Franciaországban végzett és hazatért fiatalok népszerűsítik. Csakhogy a kontinensen mindenekelőtt anyagi nehézségekbe ütközik a tanulás. A világszervezet határozata értelmében 1990-ig valamelyik afrikai országban kell megrendezni az egyik eszperantó-világkongresszust. Előreláthatóan az elefántcsontparti főváros, Abidzsan ad helyet neki…
# Főtitkár asszony, köszönöm a beszélgetést!»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
