Hauszmann Szombathelye – És Szombathely Hauszmannja?

Hauszmann Alajos műegyetemi tanár a múlt századforduló táján Budapest városépítészetének egyik legjelentősebb képviselője volt. Legismertebb munkái a pesti New York-palota (1890–94.), aminek földszintjén az étterem karzata a kávéházi művészvilág fellegvára volt a századelőn. Továbbá: a budai királyi vár Dunára néző oldalának bővítése (1891–1905.): a 18. századi főhomlokzatot több mint duplájára növelte, és egységes architektúrával látta el, az Igazságügyi palota (1893–96.) és a Műegyetem központi épülete (1902–09). (Alább részletet adunk közre Balló László nemrég megjelent Neves házak című könyvének  „Városunk újjászületése az eklektika jegyében” című fejezetéből. Köszönet a szerző hozzájárulásáért. A nyitó képen: a Hauszmann Alajos eredeti tervei alapján készült színház és városháza egyesített palotája a két intézmény bejárataival.)

Hauszmann az 1870-es évek közepén került kapcsolatba Szombathellyel. Akkor kérték fel egy építészeti pályázat elbíráló bizottságban való részvételre. Az 1877–78. években a városháza és színház építésén dolgozott, amiért Szombathely városa már 1878-ban díszpolgárává fogadta.

A színház kicsi volt, de belsőépítészetében igen tekintélyes. A mindössze 300 személyes nézőtér ötven állóhellyel egészült ki. Az ülőhelyek egy része húsz páholyban nyert elhelyezést. Az ünnepélyes megnyitó előadást 1880-ban tartották.

Hauszmann palotájának összehasonlítása az 1925-ben végzett gyökeres átalakítás eredményéül kapott épülettel, amelyben már nem fért meg a színház működtetése is.

Már 1884-ben belső munkálatok váltak szükségessé, a színpad körüli részt kellett újjáépíteni, majd három év múlva a fűtést és a vízvezeték-rendszert felújítani. 1900-ban a lakosság már új színház építését sürgette az örökös ideiglenes bezárások miatt. Végül 1907-ben a színházat tűzveszélyessé nyilvánították és végleg bezárták. Ezután gyönyörű belsőépítészeti elemeit széthordták, az előcsarnokban pedig hatósági mészárszék (!) kezdte meg működését.
Tizenhét év múltán, 1925-ben nagyszabású átalakításon ment át az épülettömb, miközben Hauszmann architektúrája teljesen eltűnt a falakról. A korábbi két funkciót kiszolgáló páros kapuzatok helyett egy széles, öt tengelyes közép rizalitba ágyazva nyitottak új bejáratot, aminek egy oszlopcsarnok adott keretet a földszinten. Az egész épület kissé a szegényesen ékített, rideg és dölyfös orosz klasszicizmus építészetére emlékeztetett.

1945 márciusában az épület északi oldalát bombatalálat érte. Ezután a maradványokat elbontották, noha a főhomlokzat java része, és a Forgó (a sikátor neve) felőli oldal falai a főpárkányig épen álltak, a hatalmas tömb visszaépíthető lett volna.

Maradt azonban emléke Hauszmann elegáns főhomlokzatának: a Szily János utca keleti oldalának túlsó végén, a mai Petőfi Sándor utca sarkára tervezte az Osztrák-magyar Bank tömbjét, ami bájos játékossággal idézi fel és őrzi emlékét ma is a színház-városháza hatalmas épületének, de már nem sokáig, mert ha a város nem talál megoldást az épület hasznosítására, akkor törvényszerűen el fog pusztulni a jeles sarokház is, és így városépítésünk története legrangosabb építőjének egyetlen jelentős műve se fog az utókora maradni…

A képpár bal oldali eleme az Osztrák-Magyar Bank épületét mutatja, ami játékos, kicsinyített változata a volt színház és városháza épülettömbjének.

Hauszmann e két munkáján kívül a herényi kastély átalakítását végezte 1881-ben (sorsa szintén nyugtalanító jövő elé néz…), majd a rátóti Széll-kastélyt építette 1890-ben, a belvárosban pedig, szintén a Szily János utca keleti oldalán, a 32-es szám alatt Éhen Gyula polgármester csinos, zárt erkélyes emeletes lakóházának tervezése fűződik az ő nevéhez.

Hauszmann szombathelyi munkásságának emlékét lassan már csak az elpusztult, vagy éppen halódó épületek rossz emléke, látványa őrzi. Sehol sem emlékezik meg városunk a jeles fővárosi mester szombathelyi működéséről. Sem egy utcanév, sem egy emléktábla nem idézi fel őt és szombathelyi munkálkodását.

A volt városháza és színház helyén álló egykori pártszékház falán elhelyezett emléktáblát – a városháza és színház épületének állítana emléket – a későbbi változat képével díszítették, aminek már semmi köze sem volt Hauszmann palotájához…

A szerző, Balló László a Neves házak című könyv ünnepélyes bemutatóján.