Vasárnap szövetségi választásokat tartanak Németországban. Olaf Scholz szövetségi kancellár tart a szélsőjobb előretörésétől, ugyanakkor bízik a választópolgárok józanságában. Vagyis abban, hogy a megalakítandó új koalíciós kormány úrrá lesz majd a bajokon. A 66 éves szociáldemokrata politikus erről a minap nyilatkozott a Kurier című osztrák napilapnak. (A nyitó kép forrása: deutschlandfunk.de.)

Németországra jó ideje rájár a rúd. Az orosz–ukrán háború miatt búcsút kellett mondania az olcsó keleti energiának, a hazai zöldek pedig elérték a hazai atomerőművek lekapcsolását. Egyebek mellett ez is az oka a gazdasági mélyrepülésnek: a konjunktúra-előrejelzések szerint a nagy ipari hatalmak között Olaf Scholz hazája az utolsó helyen kullog.

A politikust a gazdaság izgatja a legjobban, ám most – ahogyan a bécsi lapnak adott interjújából is kiderül – ez csak egyike a számtalan gondnak. A minapi súlyos müncheni merénylet ismételten rávilágított az illegális migráció megoldatlan problémáira, és az Újvilágból is csupa rossz hír érkezik. A Trump-adminisztráció legfrissebb (részben még csak belengetett) intézkedései nemcsak Németországnak, hanem egész Európának kedvezőtlenek.

A német kancellár bevallja: talán túl későn kapott észbe. Nem kellett volna annyira visszafogottan, higgadtan reagálnia a fejleményekre. Mint mondja: markánsabban kellett volna megnyilatkoznia. „Sokáig túlságosan türelmes” ember benyomását keltette a médiában, ami nem tett jót az imázsának. Scholz azt ígéri: ezen változtat a jövőben; azaz nemcsak a „kulisszák mögött” cselekszik majd, hanem a nyilvánosság is betekintést nyer majd a kormány munkálkodásába. Kérdés persze, hogy a politikusnak a vasárnapi választás után osztanak-e kártyát a pakliból.

Az osztrák újság azt is firtatta, hogy mennyire okolható a hárompárti kormányzás a berlini kabinet bukásáért, ami miatt ki kellett írni a mostani előre hozott választásokat. Scholz szerint a hagyományos, kétosztatú felállás ideje lejárt, vagyis az az idő, amikor a konzervatívok a liberálisokkal, a szocdemek pedig a zöldekkel léptek frigyre, és ezek a koalíciós kormányok váltógazdaságban kormányozhatták az országot évtizedeken át. Új szereplők léptek színre, ami felveti a politikai felelősség kérdését is. Németországban konkrétan a radikális Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt az az alakulat, ami miatt félre kell verni a harangokat. Legalábbis Scholz szerint. Ami őt különösen aggasztja az az, hogy a kereszténydemokraták (CDU/CSU) kancellárjelöltje, Friedrich Merz szakított a tabuval, békejobbot nyújtott az igenszélsőjobb AfD-nek, ami a szocdem kancellár szerint „borzalmasan” veszedelmes. Ausztriával példálózik. „Nyomasztóan hat rám, ami önöknél történik. A választópolgárok hetven százaléka olyan pártokra voksolt, amelyek azt ígérték: sohasem lépnek koalícióra a jobboldali, populista Szabadságpárttal. A demokratikus pártok azonban mégsem alakítottak kormányt.”

Az osztrák államfő Herbert Kicklnek, az FPÖ első számú vezetőjének adott megbízást kormányalakításra. A tárgyalások azonban „szerencsére” – mondja Scholz – zátonyra futottak, de a történtekből Németországnak le kell vonnia a tanulságot. Ami most Bécsben történik, az komoly figyelmeztetésként is értelmezhető.

Elgondolkodtató az is, hogy nemcsak a két német nyelvű ország járja ezt az utat, hanem szerte a világon előre törnek a szélsőséges pártok, s a jelek szerint a trumpi konzervatív párt is ilyen irányt vesz. Nehéz megfejteni, hogy miért éppen a legfejlettebb országokban érvényesül ez a tendencia, aminek egyik következménye a társdalom egyre nagyobb mértékű megosztottsága.

Scholz válasza két tényezőt jelöl meg a rejtély megfejtéséül. Egyfelől különböző okok miatt felgyorsultak a világpolitikai, technológiai fejlemények, ami miatt nőtt az emberekben az elbizonytalanodás érzete. S összefügg ezzel a jövőért érzett aggodalom. Így megnőtt a fogékonyság az olyan politikai nézetek iránt, melyek visszatérést kínálnak a múltba, amikor állítólag biztonságban voltunk, és áttekinthető volt a világ.

A német szociáldemokraták nevében Scholz a következő gondolatsor megfontolását javasolja:

a németek bízzanak magukban, mert erős a gazdaság, technológiáját tekintve az ország éllovas a világban. „Tele vagyunk remek mérnökkel, föltalálókkal. Mindez amellett szól, hogy az ország fényes jövőt remélhet. Ha elszántan cselekszünk, sikerülni fog.”

A kancellár arra is fölhívta a figyelmet az osztrák lapnak adott interjújában, hogy bár feldolgozhatatlan az ártatlan emberekkel szemben elkövetett müncheni merénylet, de a hatóságok most mindent elkövetnek azért, hogy ilyen vagy hasonló eset ne ismétlődhessék meg. A hatályos törvényeket következetesen alkalmazni kell az illegális jövevényekkel szemben, s ha szükséges, új törvényeket kell hozni. 2022-ban nagymértékben nőtt a menedékkérők száma, ám tavaly és tavalyelőtt sikerült számottevő eredményt elérni. Már tavaly mintegy százezerrel csökkent a menekültek száma, és várhatóan az idén is folytatódik a tendencia.

Ami viszont továbbra is hatalmas fejtörést okoz: Németország külső biztonságának – és ezzel összefüggésben az egész kontinens biztonságának – garantálása. Hogyan lesz képes előteremteni az új berlini kormány azt a hiányzó, pótlólagos harmincmilliárd eurót védelmi célokra, ami a NATO által előírt GDP-arányos (kétszázalékos) ráfordítást lehetővé teszi. Úgy kellene ezt megoldania Berlinnek, hogy ne kerüljön hátrányba az infrastruktúra, ne legyenek kárvallottak a nyugdíjasok, az egészségügy stb. Erre is van receptjük a szociáldemokratáknak, ám – mint mondani szokás – a pudingnak ki kell állnia a próbát. „Egyétek meg, amit főztetek.”

Csak hát, hogy ki mit főz, pudingot, vagy valami egyebet, abba a vasárnapi választások eredménye is döntően beleszól. A demokratikus választásoknak komoly próbatétele, hogy „helyesen” kell behúzni az ikszet. Az osztrákok most vakarhatják a fejüket. Hogyan tovább? Így vagy úgy, megoldást kell találniuk. Vasárnap után a németeknél is új időszámítás kezdődik.