Egy királyi palota. Egy csukott könyv. Az árulás, amely nemzedékeken keresztül visszhangzik. – Daisy Wood már a Párizs elfeledett könyvesboltja című kötetével is bebizonyította, mennyire rajong a könyvekért, a történelemért, az izgalmas női alakokért és a szívszorító történetekért. Legújabb könyvében sem cáfol erre rá.

Londonban élő angol szerzőként milyen más téma állhatna hozzá közelebb, mint egy brit könyvtár története? De nem is akármelyiké! A Királyi Könyvtár története Windsorban. A regény 1940-es években játszódó első részében az Ausztriából elmenekült, frissen árván maradt Sophie Kleinnek nem másért kell küzdenie, mint hogy megmentse a leendő angol királynőt. És hiába tudja, hogy kilencéves húga, Hanna biztonságban van, miután szüleiket megölték a nácik, mégis rettenetes, hogy útjaik kettéválnak: Hannát Amerikában fogadják örökbe, míg ő Angliába kerül. Vajon a napjainkban játszódó történetszál megadja a választ a sok rejtélyre a második világháborúban egymástól szétszakított testvérpárral kapcsolatban is? Kiderül Lacey kutatásai során, mi is történt? Fellebben a fátyol valaha a titokról, melyet Gubby nagymama őriz, aki soha nem volt hajlandó mesélni a múltjáról?

A briliáns karaktereket bemutató, lélekemelő történelmi regény remek betekintést ad abba a korba, amikor Hitler majdnem elfoglalta Angliát, nem lehetett rádiót használni, bombázások voltak, élelmiszerjegyen éltek még a kiváltságosok is, illetve Erzsébet és Margit hercegnő élete is veszélyben forgott.

Windsor, 1940: Sophie Klein titkos feladatot kap, meg kell hiúsítania egy cselszövést. Ezért helyezik a Királyi Könyvtárba, amely a windsori kastélyban, a hercegnők lakóhelyén található. Amikor kiderül, hogy Windsor is a rossz oldalon áll, Sophie-nak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a leendő angol királynőt… 

Philadelphia, napjainkban: Lacey Jones éppen a nagymamája iratait nézi át, és talál egy rejtélyes levelet, rajta a windsori kastély pecsétjével. Vajon hogyan került a családjuk birtokába? Így kezdődik az utazás, amiben Lacey betekinthet a királyi rezidencia titkaiba, és örökre megváltozik az élete…
„Ez a regény fikciós mű – írja a szerző. – Az itt leírt eseményeknek nincs semmiféle valóságalapjuk, nem állítok olyat, hogy a windsori kastély könyvtárnoka másra testálta volna a feladatait a második világháború alatt. Az viszont kétségkívül igaz, hogy nagy veszélybe került volna a királyi család, ha a náci Németország elfoglalja Nagy-Britanniát, amire 1940 nyarán megvolt az esély. Hitler nyilván úgy vélte, hogy VI. György király lemond a trónról London kíméletlen bombázása idején, ami az év szeptemberében kezdődött, és vannak arra utaló bizonyítékok, hogy vissza akarta ültetni a trónra Windsor hercegét egy bábkormánnyal, amely a francia Vichy-kormányhoz hasonlóan együttműködött volna a nácikkal.

Erzsébet és Margit hercegnő 1940 májusától egészen a háború végéig Windsorban tartózkodott, Erzsébet hercegnő 1945-ben belépett a brit hadsereg női önkéntesekből álló alakulatába. A terv szerint titokban költöztették volna át a királyi családot egy vidéki házba ‒ majd onnan feltehetően tovább Kanadába ‒, de ez végül csak terv maradt. Igyekeztem visszaadni valamit a kastélyban uralkodó akkori hangulatból: a hűvös kőfolyosók, komor, föld alatti cellák és a minden falon ott lógó fegyverek világából. És valamennyit a hercegnők személyiségéből is: Erzsébet már ifjú fejjel tisztában volt a kötelességeivel, Margit pedig elbűvölő volt, és huncut, szomjazta a figyelmet.

Nyilvánvaló okokból igen nehéz volt részleteket megtudni a windsori életről akár akkoriban, akár most. Egy érdekes anyagra bukkantam a windsori Királyi Archívumban, amelyből sokat megtudtam az élelmiszerjegyekről, az üzemanyag-korlátozásról, a takarékoskodásról ‒ sőt találtam egy levelet az északi teraszon lakó egyik titkártól, ebben azt kérvényezi, hogy továbbra is használhassák a rádiókészülékeiket, amit bele is építettem a történetbe. Marion Crawford, a hercegnők nevelőnője számol be róla a The Little Princesses című könyvében, hogy a királyi könyvtárnok levitte magával a föld alatti pincékbe, és megmutatta neki a kekszesdobozba rejtett koronázási ékszereket.

George Sinclair karakteréhez Thomas Kendrick hírszerző tiszt alakja és a bécsi brit útlevélhivatalban tevékenykedő MI6-titkárnők adták az ihletet; ő és a munkatársai hosszú órákat dolgoztak azért, hogy vízumhoz juttassák az országból menekülő több száz osztrák zsidót. Helen Fry könyvei (The Walls Have Ears és a Spymaster: The Man Who Saved MI6) izgalmas betekintést adnak ennek a kivételes embernek a személyiségébe. A bécsi Práterben 1938. április 23-án történt borzalmas incidens, ami a könyvemben is szerepel, ugyancsak valós esemény.

Röviden, néhány tényből és temérdek fantáziából megalkottam egy hatalmas kérdőjelet: „Mi lett volna, ha?” Remélem, az olvasók elnézik nekem a vakmerőségemet, és élvezni fogják az utazást.”