Beköszönt a jó idő, aztán jönnek majd az életünket megkeserítő mini vámpírok, a szúnyogok. A napokban térségi szúnyogkonferenciát rendeztek a győri polgármesteri hivatalban arról, miként lehet használni az új technológiát, a drónokat, mert a repülőgépes irtás (bocsánat: gyérítés) drága és újabban bonyolult, külön engedély kell rá. Ezentúl egyre ritkábban látjuk majd a méterekkel a háztetők, fák felett elzúgó kétfedeles „Ancsákat” (AN-2-es repülőket). Pilótáik (akik szinte a földfelszínen repülve mezőgazdasági védekező permetezést, gyomirtást is végeznek) valóságos művészek, kevés van/volt belőlük. Erről beszélgettem egyikükkel. Megjelent a Kisalföld című megyeio napilapban 2009. április 25-én. (A nyitó képhez: szúnyogirtás Győrött.)

«Ötvenezer fel- és leszállás leggyakrabban mostoha körülmények között – például egy lucernatáblán: vajon ki lehet ennyiből választani, melyik a legemlékezetesebb? Matlakovics Zoltán harminc évet töltött pilótaként a mezőgazdaságban. Tavaly az egész szezonban Győrött irtotta – bocsánat, gyérítette – a szúnyogokat.

Kicsit eltévedt, mondja, amikor megérkezik a megbeszélt találkozóhelyre, a szentiváni Kertvárosba. Fölülről jobban ismeri a várost és környékét, átrepülte a tájat ki tudja, hányszor. Volt olyan nap tavaly nyáron, amibe nyolcvannál több fel- és leszállásnak kellett beleférnie. Gyönyörű ez a város, jegyzi meg, büszkék lehetnek rá az itt élők. Nem csak a magasból nézve. Bár, teszi hozzá félhangosan, még szebb lehetne tiszta utcákkal, ez már a városlakókon múlik…

Az eltévedésről eszébe jut még, a levegőben csak egyszer történt meg vele, éppen a Püspökerdő fölött. Sötétedéskor, amikor igazán itt a szúnyogirtás ideje. Monoton, egybefüggő nagy terület; nincs olyan tereptárgy, amihez igazodni lehet Azért persze nem maradt fenn a levegőben, repülővel olyasmi még nem történt. Az már inkább, hogy nem egészen úgy ér földet a gép, ahogy a pilóta elgondolta.

Vakondtúrásba botlik a gép

Matlakovics Zoltánnak a csaknem harmincévnyi mezőgazdaságipilóta-ideje alatt persze voltak „zötyögős” leszállásai (ez a fajta munka, úgymond, nincs betonozott kifutóhoz kötve). Azért hiába invitál, nemigen akaródzik az embernek gyomirtásra, szúnyoggyérítésre menni vele. Említem neki, egyszer – már jó régen – egy szintén mezőgazdasági pilóta mesélte: négyszer vagy ötször is „lepotytyant” már. Sokszor olyan alacsonyan kell repülni, hogy elég egy nagyobb vakondtúrás, és belebotlik a gép kereke…

52-en az országban

Gyerekkorában először nem pilóta akart lenni Matlakovics Zoltán. Egy vastelep mellett laktak, tetszett neki a fém zengése-bongása, úgy gondolta, vasas lesz. Elsős gimnazista volt már, amikor egy vitorlázórepülős haverjával kiment a reptérre, aztán ott ragadt. Tizenhat évesen már egyedül repült. Kora miatt még autóvezetői jogsija sem lehetett. Amióta Magyarországon vitorlázórepülés létezik, sorszámozzák a kiadott engedélyeket. Matlakovics Zoltán sorszáma az 1296-os. Ha már repült, úgy gondolta, abból kellene megélni, amit szeret, így jött érettségi után a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépészkarának repülőgép-vezetői szaka. Huszonkétszeres volt a túljelentkezés.

Csökkent a terület

A csaknem három évtizednyi pályafutás alatt mintegy ötvenezer fel- és leszállást hajtott végre mostoha körülmények között. Tízezer órát repült a mezőgazdaságban – körülbelül, mert 1993 óta nem írja. A jóra emlékszik legszívesebben, arra az időszakra, amikor a maga ura volt.

Akkoriban Litvániából hoztak be, szinte ingyen, tizenvalahány AN-2-es típusú (az ismert és kedvelt, megbízható kétfedeles) gépet. Lehetett bérelni – lehet ma is. Csak hát sok minden megváltozott. Nézzük először a mezőgazdaságot!

Sok pilóta abbahagyta ezt a munkát, mert csökkent a terület. No, nem az ország lett kisebb, „csak” az a föld, amelyre vegyszeres gyomirtást rendelnek a gazdák. Szétaprózódtak a hajdani egybefüggő mezőgazdasági területek. Az meg, mondja Matlakovics Zoltán, egyelőre nem jellemző nálunk, hogy a gazdák összefogjanak s egyben rendeljék meg a munkát. Ami, persze, korántsem olcsó, mert maga a repülés sem az. Egy AN-2-es például 200 liter üzemanyagot „iszik” óránként, és a repülőbenzin literje 470 forint. De minden relatív; a vegyszer földi kijuttatása sem olcsó, ráadásul mennyivel lassúbb és bonyolultabb.

Égvilágom

Hazánkban gyakorlatilag megszűnt vagy alig van utasrepülés szórakoztató céllal. Azt mondják, túl drága, nincs rá kereslet. Az emberben valahol mindig ott bujkál a repülés utáni vágy. Talán ezért is integernek olyan sokan – akár ösztönösen is –, amikor a fejük fölött elszáll az ismert szúnyogirtó repülőgép. Olyan alacsonyan, hogy látni lehet a pilóta arcát.

Nemcsak szárnyal, jár persze a földön ő is. Igaz, úgy sem túl szokásosan: két keréken, motorral. Ha teheti, ott van minden komolyabb motorostalálkozón. Egyfajta sajátos életforma az is, akárcsak a repülés. A sors iróniája, hogy találkozónkra egy kölcsönkért kis Polskival jött. Győrben előző nap furcsa körülmények között defektes lett a Yamaha hátsó kereke és ellopták a rendszámtábláját. Majd lesz valahogy, mondta, hazamegy stoppal vagy inkább a kiszámíthatóbb vonattal, fő a pozitív életszemlélet. Az ám, hozott magával egy gyönyörű albumot. Égvilágom a címe, és Besenyei Péter repülős pályafutásáról, álmairól szól. Hozott egy DVD-t is, az meg a saját munkáit mutatja hajmeresztő kisfilmeken, a földről és a pilótafülkéből nézve.

Ezek után még azt kérdezi, repülnénk-e vele?»

“Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.