(Tóta W. Árpád Facebook-bejegyzése) Nézd, ahogy slattyog le a magángépről. Dassault Falcon, 22 milliárd. Épp elnyaralt tízmilliót… húszat, ötvenet? Neki mindegy, nem szokta számolni. Ez még nem is Ráhel nagyhercegnő, csak a húga, Sára, akiről alig hallunk. Egy maldív magánszigeten pihengetett, aztán várja a meló megint. Nem egyedül ment, a többiek is elégettek ugyanannyit. (A kép forrása: Németh Dániel/444.hu.)
Te fizetted a gépet, a villát, a szolgákat, a rajta lógó pár milliós szettet. Orbán Sára nem feltaláló, nem JK Rowling. (Joanne Kathleen Rowling, rövidítve J. K. Rowling angol író, a Harry Potter-sorozat írója – a szerk. megj.) Minden pénzét tőled nyúlta. Merő véletlen, hogy ez most épp kiderült, száz másik vakáció titokban maradt. Ezt se tudnád dollármédia nélkül. Ez a bajuk vele, nem a szuverenitás.
Legostobább, sötétben tartott híveik még mindig mentális gimnasztikákkal bizonygatják, hogy ez valahogy jó nekünk. Hogy ezek csak itthon tartják a profitot. A nemzeti burzsoák, akik véletlenül a családtagok is egyben. Munkát adnak! Úgy képzelik őket, mint jóságos és igazi vállalkozókat, akik kezüket tördelve lesik a piaci folyamatokat, aggódnak a munkásaikért, a személyzetért. Akik gondosan félreteszik a szerény jövedelmet a rugós nyelvű kutyaperselybe, hogy majd abból szaporítsák a kenyeret a rászorulóknak rossz időkben.
De hát a rossz idők itt vannak. Csak nem nekik. És nem adnak semmit. A profitot pedig nem tartják itthon. Elverik az örök nyárban, olyan helyeken, amiről nem is tudsz.
Arcát eltakarva, lehajtott fejjel sunnyog le a lépcsőn. Rajtakapták. Tudja, érzi, hogy gazdagsága lopott és bűnös, hogy méltatlan rá, hogy nem szabadna látszania. Tudja, hogy létezése, lénye, élete: szégyen, szégyen, szégyen.
Tudja, hogy ennek vége lesz, és el kell számolni. És hogy ezt milliók várják epedve, és már nem tétlenül.
