Január lett Sas József hónapja. 1939. január 3-án született és alig egy éve, 2021. január 17-én búcsúzott el a földi világtól.
A legkevésbé is a méltán megérdemelt hivatalos rangjai miatt szerettem évtizedek óta, nagyok között is kiemelkedően nagy színészként, rendezőként, íróként humoristaként, ráadásul színi igazgatóként. Hangosan hirdetem, mint ami még fontosabb a számomra: emberként is szeretve tisztelem a művész Sas Józsefet.
Jó volt nézni anno, magamban is nosztalgiázva, keserédesen merengve, derülve, folyamatosan gondolkodásra kényszerülve az ATV Sas József portréját – „Sasazértis – egy pálya emlékei” címmel –, ami azóta is a magyar elektronikus média műsoráradatának kimagaslóan legjobb alkotásai közé számít.
Sohasem volt titok persze, a színészhivatás legnagyobbjai, akik úgy színészek, hogy – első helyen emberek. De az nem akármilyen újdonság, hogy Sas újból, ám minden eddiginél nagyobb szellemi, morális és érzelmi erővel tudta bizonyítani, hogy ott a helye a pálya ilyen értelemben vett legendáinak sorában: színészként ember, emberként színész, egymástól elválaszthatatlanul az életben és választott örök hívatásában. Immár halhatatlanul.
Minél jobban múlik az idő, annál inkább hiányzik a szókimondó humora… U.i.: Az utólagos öröm számomra, hogy Sas József és Mikroszkópszínpadja egykor érezhette a népszerű „Képes 7” magazinunk szerető tiszteletének hátszelét… Ezen a Wikipedia-címen viszont még most is tartalom nélküli a „Sas József” címszó…