És milyen az, amikor egy ország már összeomlott? Nem kel fel többet a Nap? Az emberek bunkósbotokkal portyáznak és egymást falják föl? Az iskolákban eltüzelik a padokat – úgysem jár már oda senki? A kórházak helyén spontán temetők alakulnak ki? Csak a parlamenti menza működik tovább, ahol egy ebéd a felébe-negyedébe kerül annak, amit egy napközistől elkérnek?
Tudjuk, a Római Birodalom is összeomlott, de kinőtt a helyén valami más. Előfordul. Bár itt, lehet, csak ugar marad utánunk.
Ha egy híd összeomlik, akkor nem mész át rajta többet. Ha egy ország, akkor, ha nagy nehezen felveszik a telefont egy elgyötört női hang annyit mond, hogy hasi ultrahang vizsgálatra május végén tessék jelentkezni és akkor augusztus végére-szeptember elejére talán lesz hely.
De neked most fáj? Akkor májusban – mondja erre az elgyötört női hang és sejted, azt szeretné még hivatástudatból hozzátenni, hogy ha addig meg tetszene halni, akkor kérjük mondja le időben a foglalását. Mert rendnek azért lennie kell.
Összeomlott? Ha szülői értekezleten szólnak, hogy a jövő héten csak az ének, a hittan és a testnevelés – bár annak egy része csak a folyosón – lesz szaktanár által megtartva. A biológia-, kémiaoktatás szünetel, matektanár talán őszre lesz, ha addigra sikerül átképezni az iskolacsendőrt. Nem, nincsen sztrájk, mert az tilos, mi így működünk. És igen: három kolléga elment megint, kettőt kirúgtak, mert minőségi oktatást akart – de cserébe a második c. jó része elment a vasárnapi misére, ezzel biztosítva az ötös magatartásjegyét.
Összeomlott? Vészhelyzet vészhelyzet hátán, az egészségügyet és az oktatást egy rendőr töri kerékbe. Az egyetemi kuratóriumban a megbízható, oda kijelölt drága elvtárs már nem miniszterelnöki megbízott, hanem miniszterelnöki tanácsadó, így nincs összeférhetetlenség – omlás után.
Összeomlott? A szövetséges az ellenség és az ellenség a barát. Létezik, hogy az ellopott média rabigába hajtva – haj, de sok kolléga imádja ezt az aranykalitkát! – azt fújja, hogy diktatúrát akarunk, teljes kiszolgáltatottságot, jogfosztást – és leginkább tapicskolni akarunk az erkölcstelenségben, a romlottságban, amikor a gyilkos pártját fogjuk az áldozat helyett.
Összeomlott? A titkosszolgálat ezentúl legálisan nyithat egészen titkos számlát külföldön – nem, a terroristáknak kár izgulniuk, nekünk annál inkább. Hogyan lesz majd egyszer visszaszerezhető az így kisíbolt pénz? Az EU-s pénzből felújított kastélyok pedig elajándékoztatnak. Hopszasza!
Összeomlott? Ha egy átlagos nyugdíjból egy éhezőművész fakír sem tud megélni. Igaz, nem is akar, mert mi a látványosság abban a mutatványban, amit milliók kénytelenek nap nap után bemutatni?!
Összeomlott? Ha fél- és egészen tehetségtelen talpnyalók csinálnak filmeket súlyos milliárdokért? Legalább a nézőket nem zavarja. Összeomlott? Ahol Übü király uralkodik a színházakon, már egyetemet is kapott, észt is hozzá, mert ész nélkül is az övé minden is.
Összeomlott? Ahol csodálkozva figyeljük, hogy lehet még mindig pénzt kilopni a közösből, nyilvánvaló vejek és gázszerelők útján, de kit érdekel.
Összeomlott? Összeomlott. A romok alatt persze mutatunk még életjeleket. De ha rövidesen a tíz körmünkkel ki nem ássuk innen magunkat, akkor tényleg vége. Bár kint akkor is felkel majd a nap.