Bár az ország legnagyobb példányszámú megyei napilapja volt az északnyugat-dunántúli Kisalföld, naponta meg kellett küzdeni részben a példányszám tartásáért, részben annak reménybeli növeléséért is. Szakmabeliek jól tudják: nem volt egyszerű feladat, mert a megyei pártbizottság nem kevés „vonalas” munkatársa – féltvén az íróasztalát – naponta nem is egyszer rátelefonált a szerkesztőség rovatvezetőire, ha meg őket éppenséggel nem tartotta partnernek, akkor a főszerkesztőre, hogy „több pártanyagot szeretnének tanulmányozni az olvasók” (mert ők aztán tudták ám!). Ezt megtudván az újságírók egymástól kérdezgették: ugyan honnan veszik ezt a hülyeséget „az elvtársak”?! Volt viszont közkatona is, a többség, mezei, beosztott újságíró munkatárs, aki hivatásnak tekintette a munkáját, és mindenáron emészthető olvasnivalót akart adni az előfizetőnek. Ezek a kollégák (nem kívánom fényezni szerénységemet) egymással versenyezve igyekeztek a legolvasmányosabban megírni a történéseket, hogy az olvasó kedvében járjanak. Így jelenhetett meg (köszönet ötvenöt esztendő múltán is Bálint Géza olvasószerkesztőnek!) az új pártoktatási évad előkészületeiről meg az MSZMP Központi Bizottsága üléséről szóló közlemények között ez a tudósítás (1970. július 17.): „Monseigneur befutott – Rezgőollón közreműködik: Thomas apó”…és még sok hasonló.
«Még a Budapesti Nemzetközi Vásáron történt. Nagy betűkkel jelentette az Esti Hírlap:
„Ma Koncz Zsuzsa dedikálja új nagylemezét.”
Másnap reggel meghökkentő felirat fogadta a vásár Petőfi-csarnokába lépőket. A Győri Célgépgyár egyik pompás gépén, az OR–6-os rezgőollón tábla lógott:
„Ma Gaál László dedikálja nagylemezeit.”
Csak nem irigyelte meg a kitűnő, győri szakember Illésék körülrajongott sztárjának dicsőségét?
Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az OR–6-os rezgőolló műszaki körökben legalább akkora népszerűségnek örvend, mint Koncz Zsuzsa a tizenévesek között. Egyébként Gaál László főszerelő az énekesnőnél jóval nagyobb és tartósabb lemezeket láthatott el kézjegyével: a rezgőolló 15–100 centiméter átmérőjű körtárcsát vághat acéllemezből…
Ötletből találmány
Időzzünk még egy kicsit a rezgőollónál! Kedves, érdekes története van a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyára új termékének. Olvasóink bizonyára emlékeznek még Sébastienne-re, a sok kalandot átélt francia fiúcskára. öreg barátjára, a jóságos Thomas apóra és kettejük kedvencére, Monseigneur-re, a pompás paripára.
Monseigneur-nek nevezték el tervezői az OR–6-os rezgőollót nemes vonalai, kiváló műszaki adottságai miatt. Képünk is bizonyítja: lóra hasonlít a gép. – Sok-sok Sébastienne nyüzsgött, tevékenykedett Monseigneur körül, mire Thomas apó, elnézést, Gaál László főszerelő a BNV-n a rezgőolló nyakára akaszthatta a meghökkentő feliratot.
És Monseigneur, azaz az OR–6-os befutott! Tízféle műveletet végez a célgépgyári rezgőollócsalád legifjabb tagja. Neves szakemberek állítják róla, hogy fölér a svéd és nyugatnémet rezgőollókkal, sőt, némely műszaki jellemzői túlszárnyalják azokét. A rezgőollóból telítettnek vélt hazai piac akkora érdeklődéssel fogadta az OR–6-ost, hogy a Célgépgyár két évre előre eladhatta minden új rezgőollóját.
Érdekessége még, hogy Varga Sándor, Katzer Ernő és Magyar György ötlete alapján üzem közbeni, fokozatmentes lökethossz-állításra is képes. Az ötletből találmány lett!
Mielőtt befagy a Duna
Földrészünk legnagyobb hengerdei berendezését az ostravai VZKG csehszlovák vállalat építi a Szovjetunióban. Több mint másfél milliárd rubel értékű beruházásról van szó. A hengerde hidraulikus vezérlőelemeit a Győri Célgépgyár készíti. A kooperációban részt vesz még egy holland cég is, bár a hollandok két hónapot késtek a Denisson-szelepek elküldésével. Ez a kéthónapos késés további fennakadásokat okozott volna a hengerde építésében és üzembe helyezésében, főleg azért, mert az óriási egységeket csak vízi úton szállíthatják Csehszlovákiából a Szovjetunióba. És ha befagy a Duna…
Május 6-án a csehszlovák vállalat igazgatója és vezető tervezője felkereste a Célgépgyárat, hogy segítséget kérjen. Megegyeztek a győri szakemberekkel, hogy a Célgépgyár egy hónappal a határidő előtt elkészít három fontos vezérlőegységet. Június 29-én a csehszlovák és a szovjet mérnökök kitűnő minősítéssel átvették a győriek termékeit, és két kamionnal útnak indították őket Ostravába.
Könnyű ezt így leírni! Azért, hogy mindez meglegyen. Győrött átszervezték a termelést. – Nemhogy szabad szombatjuk, még szabad vasárnapjuk sem volt hetekig a célgépgyáriaknak, hiszen a rendkívüli feladat mellett a soron lévő szállítási kötelezettségeiknek is eleget kellett tenniük.
Lovagias cselekedet
Ezzel a lovagias cselekedettel – miközben borotvaélen táncoltak, hiszen közben teljesítenie kellett az első féléves tervét – újabb tisztelőt szerzett a magyar iparnak. A győri gyár vezetői július 27-én Ostravába utaznak, hogy a VZKG vezetőivel előkészítsék az 1971. évi szállítási szerződést. Az egyszeri vevő – úgy látszik – visszatér az üzletbe, mert kifogástalanul kiszolgálták, megkapta azt, amit kért.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
