Ám az osztrák eredmény mégiscsak azt jelzi, hogy Trump győzelme nem növelte meg a populista, elitellenes körök támogatottságát. Ausztriára sokan úgy tekintettek a szavazás előtt, hogy most kiderül, milyen magasra képesek jutni a perempártok a nagypolitikában, hogy mennyire erős a populista hullám az Atlanti-óceán két oldalán. A migráns és muzulmán-ellenes erők már hatalomra jutottak Magyar- és Lengyelországban, és erőre kaptak Francia-, Németországban, valamint az USA-ban is. Hofer kudarca valószínűleg visszhangot kelt egész Európában. A politikai főáram képviselői várhatóan fellélegeznek, és úgy értékelik, hogy van a rendszerben egy beépített korlát, merthogy a szélsőséges pártok történelmileg a fasizmushoz kötődnek.  

Merkel mindenképpen köszönetet mondhat az osztrákoknak.  

A The Washington Post úgy értékeli, hogy az olasz népszavazás kimenetele csapás az európai elit számára, amely újabb csatát vesztett a populista lázadással szemben. Viszont a középbal jelölt Ausztriában kényelmesen legyőzte szélsőjobbos riválisát. Olaszországban nagy lökést kapnak az amúgy is feljövőben lévő populisták. Nem kizárt a pénzügyi válság sem, ám az osztrák eredmény azt mutatja, hogy vannak korlátai az elitellenes dühnek.

Az olaszoknál sem biztos még a populista hatalomátvétel, sok függ attól, ki kapja a miniszterelnöki megbízatást, milyen lesz a következő kormány összetétele, és hogy a bevándorlásellenes, euro-szkeptikus pártok mennyire tudnak tőkét kovácsolni Renzi vereségéből. Meg tartanak-e új választásokat, ahogyan azt az Öt Csillag Mozgalom követeli. A nagy pártok előreláthatólag most jogszabályt módosítanak, hogy megnehezítsék a lázadó erő számára a hatalom megszerzését. Ez újabb fék lehet Beppe Grilloék számára, bár csak fokozza az olasz politika működési zavarait.

Ausztriában váratlanul fölényes győzelmet aratott a sokat támadott politikai elit, ami azt támasztja alá, hogy inkább árt, semmint használ a szélsőjobb által bevetett agressszív taktika és Trump-stílusú kampány. Úgy tűnik föl, hogy az eredmény megtöri a szélsőséges vezetők lendületét Francia- és Olaszországban. Ha Hofer futott volna be, azzal újabb gát omlott volna le a szélsőjobb előtt, miközben ő maga a szélsőséges bázisnak udvarolt, amikor pl. búzavirág kitűzőt hordott. Utóbbi a német nacionalizmus jelképe és a nácik is szívesen viselték. Közben az FPÖ vezére máris azzal vádolta meg Van der Bellen híveit, hogy azok meg akarták félemlíteni az országot, pl. amikor lenácizták Hofert.

Az európai nagy pártok megkönnyebbülésüket hangoztatták, miután Ausztriában nem egy szélsőjobbos nacionalista lett az államfő – írja a Financial Times. Az Európai Parlament elnöke úgy értékelte, hogy az eredmény súlyos vereség a nacionalizmus és az unióellenes, a múltba tekintő populizmus számára. Ám a lelkesedést csillapította, hogy az olasz népszavazás megpecsételte Renzi sorsát.

Ugyanakkor Ausztria azt támasztja alá, hogy a Brexit és Trump sikere után korlátokba ütközött a politikai felforgatás. Ahogy egy osztrák elemző mondta, megrendült az az állítás, miszerint ezek az erők megállíthatatlanok. Egyben enyhíti a nyomást és a baljós hangulatot az ügyben, merre is tart Európa. Az Eurasia Csoport elemző intézet igazgatója úgy véli, hogy az osztrákok döntése lefékezi a populista nyomulás lendületét és bátorságot önt a fő áram vezetőibe a holland, a francia és a német választás előtt. Reményt ad a közép erőinek, hogy felvegyék a kesztyűt. Ugyanakkor Le Pen alighanem ösztönzést merít abból, hogy igen sokan voksoltak az FPÖ-re.

Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézettől úgy véli, hogy a kontinens vezetői csak átmenetileg lélegezhetnek fel, ha közben csak tovább javulnak Hofer pártjának esélyei a 2018-ban esedékes parlamenti választásokon.  

Csak időlegesen könnyebbülhet meg Európa, az unió valószínűleg csupán haladékot kapott – olvasható a The Guardianben, Ausztria viszont megúszta, hogy az első olyan ország legyen, ahol ideológiai alapjait tekintve egy neonáci párt képviselőjét válasszák meg elnöknek.

Manfred Weber, az Európai Parlament konzervatív frakciójának vezetője úgy látja, hogy az osztrákok unióbarát üzenetet küldtek, az európai jobboldali populisták pártja egy időre háttérbe szorul. Le Pent ugyanakkor nem zavarják túlzottan a vélemények, mármint hogy elérkezett a liberális visszacsapás ideje. Úgy tűnik föl, a Front National biztos abban, hogy az elidegenedés és a kiábrándultság erős, ha nem döntő támogatáshoz segíti a jövő évi elnökválasztáson. És az tény, hogy Hoferre 46% voksolt. Vagyis Ausztria erősen megosztott, és a kilátásokat nézve jobbosabb és intoleránsabb, mint sokáig volt. Az országban alkotmányos válságot robbanthat ki, ha Van der Bellen tartja magát az ígéretéhez és elnökként nem nevez ki a Szabadságpárt vezette kormányt.

A The Economist elemzése meglepőnek nevezi Hofer kudarcát és hozzáteszi, hogy zátonyra futott a populisták győzelmi sorozata Európában, illetve a tengerentúlon. A szabadságpárt bízott ugyan abban, hogy Trumphoz hasonlóan meglovagolhatja az elitellenes érzelmeket, de a küzdelmet a fennálló rendszer nyerte meg. A fő áram eredményesen mozgósított, hogy elkerülje a blamázst, tehát hogy Európában a II. világháború óta először Ausztriában legyen szélsőjobboldali elnök. Így most némi időhöz jut Kern kancellár, hogy javítson kormánya megítélésén a közvélemény szemében. A hatalom tekintélyét megtépázta a bevándorlási hullám és gazdaság közepes teljesítménye. Az osztrák populisták most elvesztettek egy választást, amely nekik állt, de messze nem lehet őket leírni.

Az Európai Parlament zöld alelnöke úgy ítéli meg, hogy az unióról kezdett vita bizonyosan jócskán latba esett Van der Bellen oldalán – kezdődik a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke. Lunacek szerint nagyon sokakat felébresztett Trump győzelme is. A képviselő igen örvendetesnek tartja, hogy sem Le Pen, sem Wilders, sem az AfD, sem pedig Orbán Viktor nem örülhet a választás eredményének; láthatják: egyszer csak falba ütközik populista, nacionalista, EU- és idegenellenes irányvonaluk. A politikus számára külön is örvendetes, hogy az osztrákok egyértelműen kinyilvánították: meg akarják törni ezt az irányzatot.

Az unió számára megváltás, hogy Van der Bellen lett a befutó – állapítja meg a Süddeutsche Zeitung. Brüsszel úgy értékeli, hogy az eredmény jelzés egész Európa számára, a jobboldali populista Hofer sikere újabb kemény csapás lett volna az EU-nak. Ennélfogva most nagy a megkönnyebbülés Brüsszelben. Elmar Brok, a CDU EP-képviselője azt írta: bebizonyosodott, hogy az öntudatos polgárok erőfeszítései révén le lehet gyűrni a populizmust. A közösség annak idején felsült, amikor Haider miatt megpróbálta elszigetelni Ausztriát, de azóta sem lett bölcsebb, hogy mi tévő is legyen az erősen jobbra húzó kormányokkal. Orbán Viktor és az uniós intézmények sorra tengelyt akasztanak, mert úgy tűnik föl, hogy a politikus nem sokat törődik az unió értékeivel. Egy ideje még több bosszúságot okoz a lengyel kormány, amely a Bizottság szerint a jogállamot fenyegeti. De ha jövőre Le Pen nyer, akkor az azt jelentené, hogy az EU számára a pokolban ér véget az utazás.

A Der Standard főszerkesztője azt írja, hogy Van der Bellent a másik Ausztria segítette hatalomra. Sokakat mozgósított, hogy itt az ország által követendő alapvető irány volt a tét. Az, hogy egy zöld politikus lett az elnök, annak jelentősége túlmegy az osztrák határokon. Azok is rá szavaztak, akik a „kisebbik rosszat” részesítették előnyben, de azok is, akik nem akartak meglepődni a választás másnapján, tehát nem szerették volna, hogy egyre megszokottabbá váljanak az antiszemita és idegenellenes kijelentések, hogy ezután kétséges legyen a művészet, a tudomány és a média függetlensége, ahol a jó modornak része a diszkrimináció és az uszítás. Vagyis dönteni kellett a nyílt társadalomról is. Ése nem inog meg az ország uniós elkötelezettsége sem. Hofer nem csupán az EU-tagságról tartandó referendumot pendítette meg, de közeledni kívánt az ún. Visegrádi Csoporthoz, amelyen belül pl. Orbán Viktor a tekintélyelvű politikai stílust és a demokratikus jogok korlátozását forszírozza. Ezúttal széles rétegek álltak Van der Bellen mögé, ám a sikerbe belejátszott az is, hogy sokan féltek egy jobboldali államfőtől. A másik Ausztriát megtestesítő szövetség nem szeretett volna vezetőjének egy német-nemzeti, jobboldali populistát.  

Magyarország az utóbbi években termékeny talajt nyújt a szélsőjobb felemelkedésének – írja a francia konzervatív újság, a Le Figaro az európai szélsőségeseket feltérképező összeállításában. Sokan ugyanis arról álmodoznak, hogy visszatérhet a Nagy-Magyarország, amely messze túlnyúlna a mostani határokon. A Magyar Gárdával, a Jobbik fegyveres mozgalmával olyan erő bukkant fel, amely az 1930-as éveket idéző egyenruhában masírozik. A szervezetet feloszlatta ugyan a bíróság, de látnivaló, hogy bizonyos fokig feltámad. Kérdéseket vet fel a jogállam kapcsán Orbán Viktor politikája is. A Fideszre nyomást gyakorol a Jobbik, az igazi szélsőséges erő, amely támogatni kívánja a határon túli magyarokat, naponta megbélyegzi a romákat. Sürgeti, hogy az országon kívül helyezzék el a börtönlakókat, állítsák vissza a halálbüntetést. A kormánypárthoz hasonlóan le kíván számolni a kommunista örökséggel, és ehhez szorgalmazza az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Azon van, hogy magyar kézben maradjanak a termőföldek. Népszavazást akar az uniós tagságról, végül pedig azt mondja, hogy véget kell vetni a tabuknak, ideértve az EU gyarmatosító politikáját, az USA igazságtalan háborúit, valamint Izrael erőfeszítéseit, hogy uralma alá vonja Magyarországot. A párt 2003 óta egyre erősödik.