A hatalom 2010 óta törvényekkel igyekszik elhallgattatni a kritikus sajtót. Persze Susan Faludi nem igazán gondolja, hogy felelősségre vonnák, bár kettős állampolgár, a jogszabály azonban a szerkesztőségeket veszi célba. A lényeg a szellem, a média elnyomása, ilyen a jogi terror és a jelek szerint Trump is ebben az irányban halad. 

Ám jó lenne, ha a leendő washingtoni kormányzat tanulmányozná a magyar példát.  És nem csak azért, hogy rájöjjenek, miként rendezi át a jobbos erős ember folyamatosan a társadalmat és az intézményeket, amint kezébe kaparintotta a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Egyben azt is feltárja, hogy egy ilyen politikus miként szilárdítja még azután is a hatalmát, hogy politikája már kudarcot vallott. Lásd az óriási szegénységet, a félmillió kivándorlót. Minderre válaszul Orbán előkapta az identitás zászlaját, az idegengyűlölő jelszavakat, hogy Magyarország ismét nagy legyen, pedig az csak mítosz. Törekvéseihez alapvető az új médiatörvény.  A közrádió és -tévé a kormány szócsöve, de a hatalom engedelmességre kényszerítette a legutóbbi választás előtt a magáncsatornákat is. Az elnyomás öncenzúrát eredményez. És ugyanez látszik most kirajzolódni az Egyesült Államokban is.

Trump, Putyin és Erdogan sikerei hatalmas károkkal fenyegetnek, az autokrata tengely a szabad demokráciát és annak értékkánonját veszélyezteti – írja a Die Zeit. Sőt, egyesek már az „illiberális demokráciák” tengelyét emlegetik, amibe az orbáni Magyarország is beletartozik. Az, hogy kialakul-e valódi szövetség ezekből az országokból, az bizonytalan, mert vezetőik nem egyfelé húznak, és igencsak különböznek az érdekeik. Viszont egyúttal sok a közös vonás bennük, amivel aggasztó frontot alkotnak: hajlanak a tekintélyelvű kormányzásra, narcisztikusak és egománok. A korlátlan hatalomra törekednek, veszélyesen játszadoznak az érzelmekkel, a feltupírozott népakarattal. Gyűlölik a kritikus sajtót, viszont nincs meg bennük az önreflexió. Elferdítik a tényeket, gyakran brutálisan bánnak a valósággal. Megvetik az ellenzéket és a nemzetközi intézményeket.

Ez a tengely most bajba sodorhatja a transzatlanti kapcsolatokat és az uniót is. Mert éket ver a szövetségekbe és azzal fenyeget, hogy szétrombolja az alapjukat. Nem kevesebbről van szó, mint a szabad demokráciák jövőjéről. Idetartozik a közös értékek garmadája, a szabad kereskedelem és a menekültek megsegítése. Törökországban már látszik, mi mindenre képesek az ilyen politikusok: korlátozzák a polgárjogokat, visszaszorítják a hatalmi ágak megosztását, a hatalom fontosabb a jognál. 

A hazardőrök vereségeként értékeli Paul Lendvai az osztrák elnökválasztás, illetve az olasz népszavazás eredményét a Der Standardban. Bár a két esemény között hatalmasak az eltérések, a közvélemény-kutatások azért azt is megmutatták, hogy Renzi vereségében, illetve Van der Bellen meglepő győzelmében közrehatott, hogy az emberek többsége félt a politikai szerencselovagoktól. Ami Ausztriát illeti, teljesen jogosak az aggodalmak Hofer miatt, hiszen ő ellenzi az Oroszország elleni szankciót, helyesli a Krím megszállását, közvetítőnek ajánlkozik Washington és Moszkva között, az uniós kilépéssel kokettál és azzal dicsekszik, hogy baráti beszélgetés végén mobilszámot cserélt Orbán Viktorral. Ez az ember szabná meg egy kicsiny ország jövőjét a sarkaiból kifordult világban? – kérdezi Paul Lendvai. Az elemző egyúttal felveti, hogy nem kellene-e lemondani a külügyminiszternek, aki feltűnően hallgatott, amikor a leendő osztrák Európa-politikáról volt szó, és amikor az FPÖ-elnökjelöltje a földrész legveszélyesebb vezetőjének titulálta Merkelt.

A Bloomberg hírügynökség úgy gondolja, hogy ugyanolyan ostobaság volt Olaszországban népszavazást rendezni, mint másutt, mert már a 2. kormány bukott bele Európában, teljesen feleslegesen.  Vagyis itt lenne az ideje, hogy a vezető államok kidolgozzák a referendumok legjobb módját és ne éljenek vissza a lakosság véleményének megkérdezésével. Utóbbira példa Magyarország, ahol Orbán Viktor ily módon akarta megtorpedózni az unió menekültpolitikáját, miközben nem támogatta a Jobbik, jóllehet az még inkább elutasítja a migránsokat, mint a Fidesz. Azért bizonyult eredménytelennek az erőpróba, mert értelmetlen volt és a magyarok nem lelkesedtek a jelképes lépésért. Ám jobb volna, ha a kormányok nem próbálnák megkerülni a parlamenteket. A népszavazásokat ugyanis rendeltetésükkel ellentétesen is lehet használni, ráadásul ilyenkor kiszámíthatatlan eredménnyel járnak. Hiba, ha egynémely miniszterelnök a saját politikai céljaira veti be őket. 

A The Washington Post kommentárja arra emlékeztet, hogy a jövő év döntő lesz az európai egység számára: több kulcsországban is választásokat tartanak, amelyek meghatározzák majd a nyitott határok és az euró sorsát. A feljövőben lévő populisták sok mindent követelnek, a kívánságokban az a közös, hogy bedöntenék az uniót. Ezek az erők fontos államokban még nem jutottak hatalomra, ám fokozzák a nyomást a nagy pártokra, különböző irányba cibálják az EU-t. A fő gondot az okozza, hogy sokan kiábrándultak, mivel úgy érzik, hogy az euró túlságosan is megdrágítja az életet, illetve dühösek, mert úgy gondolják, hogy a kormányok nem képesek ellenőrizni a bevándorlást. A vasárnapi olasz és az osztrák eredmény azt sugallja, hogy a földrész megosztott. Az egyik oldalon vannak azok, akik elutasítják, amit az unió képvisel, a másik oldal viszont úgy látja, hogy a szervezetet meg kell reformálni a túléléshez. Hosszú távon a legnagyobb fenyegetés Olaszország lehet, olyan a gazdasági helyzete.

A Kenti Egyetem egyik professzora arra figyelmeztet a The Daily Telegraphban, hogy az ausztriai elnökválasztás nem a liberálisok diadalát jelenti, a szélsőjobbos populisták még sokáig tartják magukat Európában. Vagyis az osztrák eredmény csupán epizód a liberális közmegegyezés elleni hosszadalmas lázadásban. A szélsőségkutató emlékeztet arra, hog Hofer 46%-ot kapott, vagyis nincs szó arról, hogy lendületbe jött volna a politikai közép. A munkások és az idősebb konzervatívok már a 60-as évek óta elégedetlenkednek a nyitott határok, a globális piac és a laza társadalmi normák miatt. Egyre inkább úgy érezték, hogy veszélybe kerülnek a hagyományos értékek, ezért mind inkább a radikális pártok felé fordultak. Azok pedig kihasználták azt a tömegérzetet, hogy az elit nem foglalkozik az emberek gondjaival. A populizmus növekvő erejét tanúsítja az olasz népszavazás is. A rendszerellenes erők kezére játszik a gazdasági pangás, valamint a hatalmas egyenlőtlenség Európa észak és deli, illetve nyugati és keleti fele között. De idetartozik a menekültválság, az iszlám miatt érzett aggodalom, a Brexit, továbbá  az is, hogy megcsappant az intézményekbe vetett hit. A liberálisok a jelek szerint defenzívába szorulnak. Ám immár nem elég, hogy rámutatnak az ellenfél gyengeségeire, olyan programot kellene felmutatniuk, ami tényleg izgalomba hozza a szavazókat.

A Magyar Nemzeti Bank igyekszik elkerülni az Európai Központi Bank haragját, jóllehet számolatlanul önti a pénzt ingatlanokba – tudósít a Bloomberg. Az MNB hat alapítványa most éppen egy 300 millió dolláros fejlesztésbe vág bele: 200 ezer négyzetméteren irodák, lakások, üzletek létesülnek a Váci úton. Az MNB ingatlanvagyona példátlan módon gyarapszik ily módon, ám ez várhatóan csupán tovább gerjeszti a vitát a közpénzekből létrehozott alapítványok körül. Az EKB és az unió Statisztikai Hivatala vizsgálja, hogy mennyire jogszerű azok működése. A Német Gazdaságkutató Intézet elnöke, aki korábban az Európai Központi Banknál dolgozott, azt mondja, újabb kérdőjelek vetődnek fel a jegybank miatt, mert annak a hitelessége azt kívánja meg, hogy a pénzintézet ne bocsátkozzon bele olyan pénzügyi vagy ingatlanügyletekbe, amelyek értéke közvetlenül függ az ő döntéseitől.

A Neue Zürcher Zeitung szerzője azon tűnődik, vajon képes-e a Magyar Nemzeti Bank szárnyakat adni a kapitalizmusnak, miután szokatlan módon próbálja fellendíteni az általa megvett budapesti tőzsdét. Nálunk a tőzsdén az idén jó 25%-kal nőttek a hozamok, miközben másutt szinte mindenütt esnek a földrészen. Viszont a pénzpiac jelentősége még a térségen belül is csekély. Négy papír forgalma jelenti szinte a teljes kereskedelmet. Ezen akar most változtatni az MNB, hogy a tőzsde nagyobb legyen és jobban működjön. Ugyanis hiányoznak hozzá a megfelelő cégek. A jegybank most azon van, hogy bevonja a kis- és középvállalkozásokat, amihez 20 milliárd forintot helyezett készenlétbe, csakhogy közben nagy konkurenciát jelent az unió szerkezeti alapja. A központi bank ezért azt szeretné, ha a vállalatok a jövőben a közpénzek helyett inkább a magántőkére támaszkodnának. Egy olyan országban, ahol a kormány ennek éppen az ellenkezőjét: a gazdaság központi szerepét erőlteti.

Szlovákiának gondjai lehetnek, hogy eladja a mohi atomerőmű két új blokkjában termelendő áramot, mert Magyarország akadályozza, hogy a területén vezeték épüljön és azon továbbítsák az energiát a hiánnyal küszködő Balkánra – írja a The Slovak Spectator. Márpedig másutt nincs fizetőképes kereslet, Közép-Európára a túltermelés a jellemző. A nagyfeszültségű összeköttetés megteremtése már 10 éve esedékes, de nem világos, hogy a magyar fél miért utasítja el, amikor pénzt kapna a tranzit után.  Az ügybe már a Brüsszeli Bizottság is bekapcsolódott, mert fontosnak tartja az energiabiztonságot. Az a hír járja, hogy ha az Orbán-kormány elutasítja a beruházást állami formában, akkor az EU magáncéget kér fel. Amúgy Mohiban a készülő két reaktorra várhatóan további 500 millió eurót kell költeni, így a kiadások már meghaladják az öt milliárdot. A munkálatok ugyanakkor tovább csúsznak, a határidő kitolódhat 2017–18-ra.