Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése május 3-át a sajtószabadság világnapjává nyilvánította azért, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára és hogy emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és megtartására, amit az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. E napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ezen a napon felmérések és jelentések is megjelennek a média szabadságának aktuális állapotáról. (A nyitó illusztráció: Deutscher Journalisten-Verband (DJV)
A magyar sajtó napja 1990-ben alapított, minden év március 15-én megtartott ünnepnap. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. 1848. március 15-én hirdették ki a polgári sajtószabadságot, majd április 11-én törvénybe is foglalták, mely fordulatot jelentett a korábbi szigorú cenzúra időszakához képest.
Az UNESCO szintén minden évben megtartja a sajtószabadság világnapját azáltal, hogy médiaszakértőket, ENSZ-ügynökségeket és sajtószabadság-szervezeteket hív össze, felmérendő a sajtó globális szabadságát, megtárgyalják a problémák lehetséges megoldásait. A szervezet e napon adja át a Guillermo Cano Sajtószabadság-világdíjat. A díj névadó újságírója a kolumbiai drogkartellek és a politikai szereplők kapcsolatát tárta fel, melynek következtében 1986. december 17-én meggyilkolták.
Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai – az újságírók – maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg. Ez a szabadság kiterjed az állam (kormány) beavatkozásának hiányára is.
Az állampolgári jogok egyike a sajtó útján való szabad, hatóságilag előzetesen nem ellenőrzött és korlátozott véleménynyilvánítás. A sajtószabadság követelését a polgári átalakulásért folytatott harcban fogalmazták meg először, aktualitását az abszolút monarchia s különösen az egyházi hatóságok sajtótermékeket szigorúan kézben tartó zsarnoksága adta. A Habsburg abszolutizmus ellen, a polgári fejlődésért kitört 1848. március 15-i magyarországi forradalomnak is ez volt az egyik alapvető követelése. A sajtószabadságot korlátozó intézkedések és intézmények elleni küzdelem ma is élő probléma a világ számos országában.
A sajtószabadság – legalábbis elvben – egyetemes érték és emberi jog. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata és az Az emberi jogok európai egyezménye egyaránt szavatolja a vélemények, eszmék, hírek, információk terjesztésének és megismerésének szabadságát. A legtöbb állam alkotmányába foglalva védi a sajtó szabadságát, bár ennek az alkotmányos védelemnek a gyakorlati megvalósítása államról államra változó mértékű.
A washingtoni székhelyű Freedom House ekként magyarázza meg a sajtószabadság fontosságát: „A szabad sajtó kulcsszerepet játszik az egészséges demokráciák fenntartásában és figyelemmel kísérésében: hozzájárul a magatartások számonkérhetőségéhez, a kormányzati munka minőségéhez és a gazdasági fejlődéshez. De ami a legfontosabb, a médiát érintő korlátozások gyakran korai jelei annak, hogy a kormányzat a demokrácia egyéb intézményeit is támadni szándékozik.”
A szabad sajtóval rendelkező országokban is akadnak olyan vélemények, amelyeknek a sajtóban való hangoztatása nem megengedett. Az Európai Unió számos országában tilos például a holokauszttagadás, vagyis annak a véleménynek a hangoztatása, hogy a holokauszt nem történt meg, vagy ha megtörtént is, mértéke kisebb volt, mint amit a történészek többsége valósnak tart. Az Egyesült Államokban elképzelhetetlen a sajtószabadság ilyen irányú korlátozása. Litvániával együtt Magyarország is korlátozza az „önkényuralmi jelképek”, köztük a sarló és kalapács ábrázolását a sajtóban, miközben ez a szimbólum a szomszédos Ausztriában a címer része. A korábbi magyar választási törvény „kampánycsend” címén tiltotta azt, hogy a sajtó politikai véleményeket fogalmazzon meg, illetve ilyenekről tudósítson a választás napján, a szavazás befejeztéig. Ezzel szemben más demokráciák gyakorlatában nem megengedett a politikai véleménynyilvánítás ilyen jellegű korlátozása.
A hatalomnak számos módszere van arra, hogy a sajtó szabadságát korlátozza. A legnyilvánvalóbb módszer a direkt cenzúra, amikor a sajtótermékek tartalma közvetlen állami ellenőrzés alatt van. A sajtószabadság csorbulhat úgy is, hogy az újságírókat megfélemlítik, bántalmazzák, esetleg meg is ölik a hatalom saját erőszakszervezetei, vagy a hatalomhoz közelálló erőszakos csoportosulások.
