(Írta: Ágoston Hugó) Románia új elnöke a parlamentben letette a hivatali esküt. Vajon ezekben a napokban jutott-e eszébe a zéta-függvény? (A képhez: együtt sikerülni fog.)

Romániának nem volt szerencséje az államelnökeivel. Az utóbbi húsz év, Traian Băsescu és Klaus Werner Iohannis két-két mandátuma nyomasztó, szögesen eltérő, de egyformán vigasztalan módon viselte meg az ország reményvesztett népét. Ma az új elnök beiktatása ugyanolyan reményeket kelt, mint 1996-ban az Emil Constantinescué. De most minden másképp van, és senki sem gondol arra, hogy az államelnök ugyanolyan tehetetlen lesz a „rendszer” (értsd: a titkosszolgálatok) ellen, mint volt az egyetemi rektor.

[Ion Iliescu más eset, belőle (mandátumaiból) több is volt. Az első, 1990-től 1992-ig terjedő, mondjuk, gorbacsovi szakasz lényegében a társadalmi zűrzavar uralásának és az etnikai háború (a szomszédban Jugoszlávia szétesése) elkerülésére tett erőfeszítéseknek a jegyében telt el, az emlékezetes marosvásárhelyi pogrom(kísérlet?) és bányászjárások terhes emlékével; a második (1992–96) a politikai csatározások jegyében az erősödő (jobboldali) ellenzékkel; viszont 2000–04 között, Adrian Năstase miniszterelnöksége alatt, Románia jó gazdasági eredményei mellett, Iliescu vezetésével csatlakozott a NATO-hoz, és előkészítette az EU-tagságot (2007), ez volt a legjobb elnöki mandátum az új Románia eddigi történetében.]

Most, úgy tűnik föl, jogos a várakozás, hogy a nehézségek ellenére – a veszélyek is rendkívüliek, de a kilátások is – Nicușor Dan államelnöki vezetésével sikerül stabilizálni az országot, természeti és emberi adottságai, erőforrásai mértékében fellendíteni gazdaságát, kirángatni a népet a depresszióból.

Nicușor Dan a győzelme után is napról napra jobb színben tűnik fel. Nyilvánvaló, hogy allergiás a populizmusra, nem ígér és nem kelt reményt felelőtlen módon. Egyszerűsége, közvetlensége és őszintesége magával ragadó. (Korántsem „autista”, ha tudják, mire célzok…) Mindezek egy rendes ember jótulajdonságai, és még nem tudjuk, hogy a politika miként fogja, ha fogja, ezeket esetleg pervertálni. Viszont van egy kvalitása, ami véleményem szerint kiemeli őt a „mezőnyből”: problémaérzékenysége és problémamegoldó képessége.

Nicușor Dan matematikus. Nem középiskolai tanár, hanem akadémiai kutató, aki Párizsban doktorált (kilenc évet töltött a Fény Városában), kutatási témája az „Arakelov-geometria”, a matematika több ágát összekötő szintézis; dolgozatokat közölt rangos matematikai szaklapokban, a román Akadémiai Kiadónál alapvető tanulmánya jelent meg a „matematika királynője”, a számelmélet alapjairól és modern kutatásának állásáról, s külön a „matematika szívéről” a zéta-függvényről.

Még mielőtt elriasztanánk az olvasót ezekkel a nem mindenki számára érthetp, ijesztő szavakkal, mindezeket csak azért mondtuk, hogy kiemeljük: Nicușor Dan azért lehet kiváló elnök (ha hagyják), mert – régen bizonyítja – vegytisztán testesíti meg a problémamegoldó ember típusát. Olyan színvonalon, ami szinte felfoghatatlan a politikusok körében.

Megítélésem szerint Nicușor Dan abban a szerencsés helyzetben van, hogy a kormányban méltó társra talál a problémamegoldásban Ilie Bolojan, nemkülönben Daniel David szociálpszichológus, oktatásügyi miniszter személyében. Előbbivel különösen tettrekészség, utóbbival elemzőkészség és empátia szempontjából passzolnak egymáshoz. Ne feledjük: Nicușor Dan libapásztorként kezdte, szociális munkásként, majd civilszervezeti aktivistaként folytatta pályáját, ami az államelnökségig ívelt. Végre egy történet! Mesébe illő történet.

Lehetne – sőt: kellene – boncolgatni (na, jó: elemezni) néhány gesztusát, mozdulatát, lépését, de ez a politológusok dolga. Most frissen például máris azt, hogy Románia új elnöke első beszédében egyáltalán nem említette Oroszországot vagy annak befolyását, még a hibrid fenyegetéseket sem. Biztos vagyok benne, hogy megfontolta. Igaz, hogy sürgős lenne stratégiát kidolgozni az orosz befolyás elleni védelemre. Az elnök azonban egyelőre nem lát tisztán az információs szolgálatok múltbeli szerepével kapcsolatban sem. Tanácsadói csapatának összetétele, valamint a titkosszolgálatokkal való együttműködése kulcsfontosságú lesz külpolitikai és biztonsági irányvonalainak kialakításában, de sok minden óvatosságra is inti.

Azt viszont fontos lenne tisztáznia, és célzott is rá, hogy milyen szerepük volt a titkosszolgálatoknak a 2024-i választások első fordulójában. Az is kulcsfontosságú lesz, hogyan viszonyul majd a külpolitikai kihívásokhoz, különösen az USA-val, az EU-val és a NATO-val való együttműködés területén – új információk birtokában.

Végszó helyett néhány szót a zéta-függvényről. „A Riemann-féle zéta-függvény a számelmélet, ezen belül az analitikus számelmélet legfontosabb komplex változós függvénye. Különböző tulajdonságai szorosan összefüggenek a prímszámok eloszlásának kérdéseivel. A nemtriviális zérushelyeire vonatkozó Riemann-sejtés sokak szerint a matematika legfontosabb megoldatlan problémája” – olvasható a Wikipédia szócikkében. Persze, ha prímszámok, akkor azonnal tudjuk, hogy valami alapvetően fontos dologról van szó. Amiről, említtetett, a friss államelnöknek akadémiai szintű dolgozata jelent meg. (És nem volt plágium!) Érjük be annyival. hogy valóban fizikai és filozófiai szinten is rendkívül mély dologról van szó, a modern matematika egyik legfontosabb és legnehezebb nyitott problémájáról. Az egész prímszámeloszlás, a kódoláselmélet, a kriptográfia és még a kvantummechanika egyes területei is érintettek benne. A Millennium Prize Problems egyikeként 1 millió dollár jár a megoldásáért. Ilyeneket olvasunk (nézünk és nagyon kis mértékben értünk meg) róla: „A zéta-függvény kvantummechanikai spektrumokhoz is kapcsolódik: a zéta-függvény zéruspontjainak eloszlása olyan, mint a kvantumrendszerek energiaszintjeinek eloszlása. Ez megerősíti azt a sejtést, hogy a zéta-függvény valójában egy rejtett fizikai rendszer spektrumát írja le.”

Na, kérem szépen, jól megmondtuk. Nem ezt, hanem azt, amit Wigner Jenő „marslakó” nyomán valaki úgy fogalmazott meg, egyenrangúan azzal, hogy a zéta-függyvény a matematika szíve: „A zéta-függvény az univerzum DNS-e”. És az egykori kis libapásztor ezt környékezi, erről tudja róla mindazt, amit ember tudhat. Mégis, lehet, hogy nem gondolt rá az utóbbi napokban. Simionra, Trumpra, Orbánra és Putyinra kellett gondolnia.